Sín-Trabant, kurblis telefon és a forgalmista pecsétnyomói – a vonat már nem, csak az idő áll meg a palotabozsoki szellemállomáson

Tájékoztatjuk kedves utasainkat és a vonatra várakozókat, hogy az állomásra a vonatok bizonytalan ideig nem érkeznek és nem indulnak

– hallatszik a hangosbemondóból a palotabozsoki vasútállomáson. A Véménd és Bátaszék közt fekvő nyolcszáz lakosú községbe persze már soha nem érkezik vonat, miután a MÁV 64-es számú vasútvonalát három etapban (1997-ben, 2003-ban és végül 2009-ben) bezárták, felszámolták, és ha sóval nem is hintették be, de az évszázados síneket azóta helyenként felszedték, a talpfákat felverte a gaz, és benőtte a buja vegetáció (lásd a lentebbi képgalériánkat). 

A palotabozsoki állomás hangosbeszélője is csak azért szólal meg, mert Ludvig Károly, a Vasúti Múzeum Palotabozsok Hagyományőrző Egyesület elnöke, a palotabozsoki Vasúti Múzeum vezetője megnyomta a forgalmi iroda vezérlőpultján a megfelelő gombot. És bár a kellemes tavaszi levegőt megtöltő utastájékoztatás szövege kicsit szomorkás, a hangulat mégsem gyászos. Erről azok a lelkes helybéliek gondoskodnak, akik időt és energiát nem kímélve 2019 óta azon dolgoznak, hogy a hosszú évekig kifosztva, üresen álló állomásépületbe új életet leheljenek.

Palotabozsok ugyanis a Pécset Bátaszékkel összekötő, 1911-ben megnyitott vasútvonal egyik fontos állomása volt, és a múzeum ötletgazdái úgy döntöttek, nem hagyják veszni a falu gazdag vasúti múltját. A 2009-es vasútbezárásokkal végleg halálra ítélt 64-es számú vonal mentén látványos vasúti skanzent hoztak létre Ludvig Károlyék a helyi önkormányzat támogatásával. Az önkéntesek megtisztították az állomásépület környékét, ami 2003 óta, a Bátaszék-Palotabozsok szakasz bezárása óta az enyészeté volt, de húsz év után most ismét tiszta és rendezett. A Véménd felé kanyarodó síneket jó pár kilométer hosszan megtisztították a gyorsan növő buja növényzettől, cserjéktől, akáctól, ami leírva egyszerűen hangzik, de valójában már-már emberfeletti küzdelem volt a síneket benövő makacs vegetáció ellen.

Bár az állomásépület teljes felújítása még várat magára, a földszinten berendezett vasútmúzeumi kiállítás 2019 óta már megtekinthető, és aki szereti a kis, családias vidéki múzeumokat, az nem is fog csalódni a bozsoki gyűjteményben.

A felújított helyiségekben a vasút legkülönfélébb tárgyi eszközei, valamint a falu egykori vasutasainak emlékei láthatók. A kiállítás afféle magángyűjtemény, ami részben az idős helybéliek által a közösbe beadott vasúttörténeti emlékekből állt össze, de az ország más pontjairól is érkeznek folyamatosan felajánlások. A kézzelfogható közelségben közszemlére tett tárgyak közt találunk működőképes lámpásokat, erősen retró híradástechnikai eszközöket, vasutas-egyenruhákat, és egy sor olyan hétköznapi használati tárgyat, amik a vasutas élet, a szolgálati lakások elmaradhatataln részét képezték. A tárlókban elhelyezett dokumentumok közt vasúti bérletek, igazolványok, az igazolványképekről kerek orcájú gyerekek, fejkendős nők, cserzett bőrú férfiak néznek ránk az üveg mögül.

Vonatozó emlékek

Az egykori váróterem egyik sarkában egy klasszikus másodosztályú MÁV-kocsi enteriőrjét alakították ki, fekete műbőrrel borított üléssekkel, kerek mennyezeti lámpákkal, poggyásztartókkal, olyan ügyesen, hogy a 70-es 80-as évek dohányszagú levegője azonnal megcsapja az embert. 

A múzeum büszkesége az indóház előtti vágányon álló, 1930-ban gyártott ABmot Ganz motorvonat és a hozzá tartozó BCX mellékkocsi, aminek felújításán szintén dolgoznak még. Ugyancsak részét képezi a gyűjteménynek egy zöld, kétütemű Trabant kombi, amit sínautóvá alakítottak, hogy bejárhassák vele a megtisztított sínszakaszt. A kis járműpark harmadik darabja egy ikonikus kék IFA billenőplatós teherautó, ami egy sorompónál várakozik, hogy átkelhessen a síneken. Bár erre nem kerül sor, a sorompót azért fel lehet húzni, ami a múzeum látogatóinak egyik kedvenc interaktív tevékenysége. Mint azt Ludvig Károly mesélte, volt olyan látogató, aki gyerekkorában rengeteg időt töltött a bakter rokonánál, és amikor megtudta, hogy a sorompót fel és le lehet engedni, gyakorlatilag zárásig mást sem csinált, mint tekerte a láncáttétes kart.

A múzeumot önerőből, önkormányzati támogatással és adományokból fenntartó egyesület azt tervezi, hogy az állomásépület emeletén, ahol egykor az állomásfőnök szolgálati lakása volt, további kiállítótermeket alakítanak ki, helyet adva a palotabozsoki helytörténeti gyűjteménynek valamint vasútmodelleknek, terepasztaloknak. A bővülés persze még odébb van, mivel mint minden, ez is javarészt pénzkérdés, de ez ne tartson vissza senkit Pécs felé járva: a palotabozsoki vasúti múzeum előzetes bejelentkezés után látogatható, és mindenképp megér egy kitérőt az M6 autópályáról a Baranyai-dombság lankái közt megbúvó bájos község felé.

A cikk tetején látható nyitóképre kattintva galéria nyílik, ami ízelítőt ad a múzeum gyűjteményéből és hangulatából!