Brad Pitt hiába tapicskol a filmipar mocskában, egy betiltott könyv már minden szennyest felhozott Hollywood mélyéről

A fenti esetek abban különböznek Damien Chazelle rendező sokat kritizált filmjétől, a némafilmkorszak züllöttségét Brad Pitt és Margot Robbie főszereplésével megéneklő Babylontól, hogy valóban megtörténtek. Még ha többnyire nem is úgy, ahogy azt sokan hajlamosak feleleveníteni.

Míg Chazelle kitalált alakokról mesél, Kenneth Anger egy egész könyvet megtöltött ős-Hollywood valódi botrányhőseinek történeteivel. Hírhedt könyve, az 1959-ben megjelent Hollywood Babylon be is járta a botránykönyvek kötelező útját.

Az Egyesült Államokban eredetileg meg sem jelenhetett, ám Franciaországban kiadták, a filmtörténészek kiakadtak rajta, a filmrajongók polcairól azonban nem hiányozhat. 

Anger kéjesen kiteregeti Hollywood korai sztárjainak szennyeseit, s bár a történeti hűség nem az erőssége, ahogy azt több filmtörténész is kimutatta, de a pletykaéhség kielégítése, a bulvár annál inkább. 

A Hollywood Babylon botrányhős-válogatottjából három nem kispályás „játékos” következik: három történet ős-Hollywoodból, ahogy azt Kenneth Anger előadta.

Az emberöléssel vádolt vízszerelő

Roscoe „Fatty” Arbuckle vízszerelő segédből lett Hollywood népszerű burleszksztárja. A korpulens szerelőt a komédia királyaként emlegetett némafilm-mogul, Mack Sennett fedezte fel 1913-ban, amikor „Fatty” (Dagi) épp nála birkózott egy eldugult csővel. 

A dugulást elhárító szakember hamarosan Chaplinnel és Buster Keatonnal bohóckodott együtt a némafilmes korszak rövid burleszkjeiben, így napi három dolláros bére gyorsan heti 5000 dollárra ugrott. Amikor a Paramount filmstúdió leszerződtette, a leigazolást hatalmas parti követte, amelyen a stúdiófejesek és természetesen az ünnepelt mellett 12 „party girl” is részt vett, akiknek 1050 dollárt fizettek, hogy kellőképpen emeljék az est fényét. Emelték is, olyannyira, hogy hamarosan az asztalon vetkőztek az est sztárjával, mígnem a közerkölcs egy közelben leselkedő őre rájuk nem hívta a rendőröket.

Roscoe „Fatty” Arbuckle sorsa azonban egy másik vad partin pecsételődött meg, amit a sztár 1921-ben, San Francisco luxusszállodájában, a Hotel St. Francis három egybenyitott lakosztályában adott.  A hatalmas ivászatba torkolló mulatságon megjelent a 25 éves Virginia Rappe is, Arbuckle maga intézte úgy, hogy a modellből lett színésznő ott legyen, mert már régóta szemet vetett rá. A hajnali órákban a pizsamára vetkőzött, erősen kapatos házigazda, ahogy azt tervezte, el is tűnt Virginiával az egyik közeli hálószobában.

Hamarosan azonban velőtrázó sikoly hallatszott a zárt ajtók mögül, majd Arbuckle viharzott ki a hálóból, és megparancsolta a vendégeinek: „Öltöztessétek fel, és vigyétek innen, túl sok zajt csinál!”

Meghalok, meghalok. Bántott…

– nyögte a majdnem meztelen Virginia, amikor kivitték a hálóból.

Nem sokkal azután, hogy kórházba szállították, a 25 éves színésznő meghalt. Halála előtt annyit mondott az egyik ápolónőnek: Fatty Arbuckle tette ezt velem. Kérem, tegyen róla, hogy ne ússza meg!

Az orvosi vizsgálatok kimutatták, hogy a színésznő húgyhólyagja megrepedt, a sérülést erőszakos behatolás okozta. A pletykalapok egy pezsgősüvegről cikkeztek. 

Fatty Arbuckle-t, a gyerekek kedvencét, aki 3 millió dolláros szerződést írt alá a Paramount stúdióval, nemi erőszakkal és gyilkossággal vádolták meg. 

Arbuckle-t végül 1922-ben felmentették, de a népharag, amely a fejét követelte, nem csitult. A burleszksztár karrierje véget ért: a stúdió felmondta a 3 milliós szerződését, a már elkészült, de még be nem mutatott filmjeit eltemették. Senki nem akart dolgozni vele, kitiltották Hollywoodból. 1933-ban, súlyos alkoholistaként, 46 évesen halt meg New Yorkban. 

A szókimondó szexszimbólum

Mire Mae West megérkezett Hollywoodba, már maga mögött tudhatott egy méretes botrányt a Broadway-n. A színésznő nem csak megírta és megrendezte, de a főszerepet is eljátszotta a Sex című, sikamlós színdarabban, amelynek 1926-ban tartották a premierjét. 

A kritikusok lehúzták, a közönség imádta, az erkölcscsőszök szívszélhűdést kaptak. 

A hatóságok sem maradtak tétlenek, miután amerikai vallási szervezetek felháborodásuknak adtak hangot, a rendőrség megszállta a színházat és Westet a teljes színészgárdával együtt letartóztatták. A színésznő 8 napot ült börtönben a fiatalok erkölcseinek megrontásáért. Pénzbüntetéssel is megúszhatta volna, de tudta, felbecsülhetetlen PR-értékkel bír, ha börtönbe vonul. Igaza lett.

Hollywoodban 1932-ben futott be. A Paramount szerződtette, ami a filmgyártást ekkoriban eluraló mind prűdebb légkörben kockázatos lépésnek számított, de a stúdió jól hazárdírozott: a She Done Him Wrong (A nő okozta vesztét), amelyet West a saját színdarabjából írt filmre, három hónap alatt 2 millió dollárt hozott. Ez az összeg ma 140 millió dollárnak felelne meg. Mae West megmentette a csődtől a Paramountot, és nem mellesleg felfedezte az addig csak kisebb szerepeket alakító Cary Grantet. 

Ha tud beszélni, jöhet

 – állítólag csak ennyit mondott a fejeseknek, amikor meglátta Grantet a stúdió folyosóján.

Nem mindenki nézte jó szemmel a szexuális szabadosságot hirdető sztár működését: maga Chicago bíborosa indított hadjáratot West ellen, és a következő címmel íratott pamfletet hű emberével: „A mozgóképek elárulják Amerikát”. 

Az írás arra buzdította Amerika katolikus ifjúságát, hogy bojkottálják Mae West filmjeit. 

Hat hónappal a She Done Him Wrong premierje után az amerikai katolikus egyház létrehozta a National Legion of Decency erkölcsrendész szervezetet, amely az egyháznak nem tetsző hollywoodi filmek elleni fellépést sürgette.

Pisztoly van a zsebedben, vagy csak örülsz, hogy láthatsz?

– sokan Mae Westnek tulajdonítják az idézetet, de az is lehet, hogy nem ő mondta. Mondta vagy sem, a köztudatban úgy élt, hogy efféle pajzánságokat csak ő engedhet meg magának a filmvásznon. Az idézetben szereplő „pisztoly” természetesen nem szó szerint értendő.

Az erkölcsrendészek haragja azonban nem lankadt: a stúdió parancsba kapta, hogy tüntesse el a fiatalság erkölcseire veszélyes szövegeket és a merészebb dekoltázsokat a színésznő Heat’s On című filmjéből. Végül a cenzúra győzött, West a következő negyed században nem vállalt filmszerepet.

A nemi erőszakkal vádolt Robin Hood

„A hollywoodi botrányok hangneme 1942-ben megváltozott, amikor Errol Flynn-t kiskorúakkal folytatott szexuális viszonnyal vádolták meg” – írja Kenneth Anger a Hollywood Babylonban. 

A harmincas évek óta Flynn volt Hollywood legnépszerűbb férfisztárja, azóta mindenképp, hogy Kertész Mihály 1935-ös filmjében magára öltötte Blood kapitány szerepét. A kardforgató és olykor nyilazó hősök sorából természetesen Robin Hood sem hiányozhatott, és Flynn volt Kertész Mihály Hét tenger ördögének főhőse is.

Flynn nem csak kora egyik legnagyobb sztárjának, de az egyik legnagyobb nőcsábászának is számított. Alighanem hozzá köthető az „In like Flynn” kifejezés, ami nagyjából annyit tesz: könnyen birtokon belülre kerül, mint Flynn. Híres volt arról is, hogy villája maga volt a kukkolók paradicsoma, a hálószobákba szerelt átlátszó tükröknek és egyéb búvóhelyeknek köszönhetően.

Állítólag tőle ered az a politikailag egyáltalán nem korrekt mondás, hogy „a whiskey-t idősen, a lányokat fiatalon szeretem”. 1942-ben két 17 éves lány, Betty Hansen és Peggy Satterlee azzal vádolta meg, hogy szexuális viszonyt folytatott velük. A két lány azt állította, nem ismerik egymást. 

Robin Hoodot nemi erőszakkal vádolják

 – harsogta egybehangzóan a sajtó, ám végül Flynnt felmentették. 

Míg Arbuckle szexbotránya a burleszksztár karrierjébe került, Errol Flynnt, a nagy kardforgatót elkerülte a pária-sors: még jó ideig tódult a nép a filmjeire.

Nyitókép: Köves Gábor / rtl.hu