Jamie Lee Curtis, a majdnem magyar sikolykirálynő

Jamie Lee Curtisről kapásból két dolog szokott eszünkbe jutni nekünk, magyaroknak. És csak a második a Halloween című 1978-as késelős klasszikus (magyarul: slasher), amelyért Jamie Lee Curtis nem Oscart, nem Golden Globe-ot, nem Arany Medvét vagy Arany Pálmát nyert, hanem egy sokkal értékesebb címet: a horrorrajongók szemében ő lett a Sikolykirálynő, az eredeti Scream Queen, és ezt a címet azóta sem sikerült eloroznia tőle senkinek, se konyhakéssel, se a nélkül. 

Ott tartottunk tehát, hogy nekünk, magyaroknak…

Igen, nekünk az első gondolatunk, hogy Jamie Lee Curtis Tony Curtis lánya, Tony Curtis pedig természetesen magyar, hiszen a szülei magyar zsidók voltak (apja Mátészalkáról származott), s bár Tony már a Mátészalkától igen távol eső New Yorkban látta meg a napvilágot, ez csak apróság, nekünk ő így is magyar, és így értelemszerűen Jamie Lee is az, aki Curtis hat házassága közül az elsőből született. 

A sors iróniája, vagy inkább a horrorspecialista, John Carpenter szereposztási leleménye, hogy Jamie Lee Curtis nem az első sikolykirálynő a családban, hiszen Hitchcock Psychójának híres zuhanyzójában Jamie Lee édesanyjára, Janet Leigh színésznőre sújtott le a késes gyilkos, akinek a kilétét – hátha van, aki még csak most fogja először megnézni a késelős horrorok eme örök klasszikusát – ezúttal nem fednénk fel.

A családi gyökerekről még csak annyit, hogy azokat Jamie Lee Curtis is számontartja, és amikor tavaly Magyarországon forgatott, anyák napja alkalmából egy Instagram-posztban emlékezett meg Mátészalkáról és magyar nagymamájáról. „A gyönyörűség a fotó baloldalán apai nagyanyám, Helen Schwarz” – írta a kiposztolt fotó mellé. 

A családi fotón természetesen Tony Curtis látható, akinek gyermekéveiről a lánya nemrég így mesélt:

Tony Manhattan utcáin cseperedett. Zsidó fiú volt, a zsidó negyedből. Azt mesélte nekem, hogy ha kimerészkedett a környékükről, futva közlekedett, mert ha átszelte az olasz negyedet, a ír negyedet, a lengyel negyedet, és nem futott teljes erejéből, alaposan ellátták a baját.

Mátészalka és Manhattan utcái után most már beszélhetünk Jamie Lee Curtisről, a színésznőről is, aki saját bevallása szerint annyira ijedős, hogy kifejezetten rühelli a horrorfilmeket, ami minimum meglepő kijelentés a Halloween, a Halloween II. a Halloween H20 – Húsz évvel később, a Halloween: Feltámadás, a 2018-as Halloween és folytatásai, a Gyilkos Halloween, valamint a most mozikba kerülő A Halloween véget ér sztárjától. Ez gombócból is sok, hát még Halloweenből. A sorhoz nyugodt szívvel hozzácsaphatjuk a sikolykirálynők nem múló népszerűségére építő horrorkomédia-sorozatot, a két évadot kibírt Scream Queenst is, amiben Curtis úgyszintén szerepelt.

Az első két Halloween és egy másik Carpenter-horror, A köd sikere elég volt ahhoz, hogy Hollywood ne csak a sikolyáért és rémült tekintetéért tartson igényt Curtisre, aki a nyolcvanas évekre már odáig jutott, hogy eljátszhatta az aranyszívű prostituáltat Eddie Murphy vígjátékában, a Szerepcserében, az aerobikláz tetőzésekor pedig ő volt a tökéletességre törekvő aerobikedző John Travolta filmjében, az Ingerlő idomokban. Az eredeti cím (Perfect) egy cseppet kevésbé volt hatásvadász, de a film így is majdnem kinyírta Travolta karrierjét. Az emberiség még nem volt felkészülve, hogy aerobikozni lássa John Travoltát. 

Már a szinopszis is szörnyen hangzik: a Rolling Stone oknyomozó újságírója (Travolta) a fitneszklubok leleplezésén dolgozik, igen, azon, csak hát közben beleszeret az aerobiktanárba (Curtis). Na, persze!

Az Ingerlő idomok örök bizonyítéka annak, hogy az aerobik és az oknyomozás nem férnek meg egy filmben egymással.

A rendszerváltás Jamie Lee Curtis karrierjében is a nyolcvanas évek végén, a kilencvenes évek elején jött el, méghozzá két nagyon különböző filmmel. Kathryn Bigelow zsarufilmjében, a Kék acélban nem a zsarubarátnőt játszotta, mint sokan kortársai közül, hanem ő volt maga a zsaru, egy erős nő kék uniformisban, egy kezdő New York-i rendőr, akit egy sorozatgyilkos pécéz ki magának. 

Ebből a korszakból való A hal neve: Wanda is, amiben nyoma sem volt a komolyságnak, annál több volt viszont a Monthy Python tagjaiból. Curtis egyenrangú partnere volt John Cleese-nek és a többieknek, nemcsak akcióhősként bizonyított tehát, de komikaként is. Pont ezekre az erényekre volt szükség Schwarzenegger mellett a True Lies – Két tűz közöttben. Arról, hogy Curtis miféle nyaktörő kaszkadőrmutatványt vállalt be a forgatáson, a James Cameron csodálatos pályafutásáról szóló cikkünkben írtunk. 

A kilencvenes évek hátralévő felében jóval kevesebb szerencséje adódott a szerepekkel. A hal neve: Wandában megismert társaság tagjai (Curtis, Cleese, Kevin Kline, Michael Palin) ismét összeálltak, de a Fészkes fenevadak meg sem közelítette a halas film sikerét. Majd jött, aminek jönnie kellett: a Halloween első feltámasztási kísérlete Curtisszel a főszerepben. Az 1998-as Halloween H20 – Húsz évvel később felejthető darab volt, de nem ez volt a legnagyobb baj vele, hanem hogy négy év múlva folytatása is készült: a 2002-ben bemutatott Halloween: Feltámadás pedigminden volt, csak feltámadás nem. Nevezzük inkább mélypontnak.

A két film közötti időben történt valami más is, ami nem szerepel a színésznő filmográfiájában. 

„Egy este, valamikor 1998 vége felé, Curtis nem csinált mást, mint általában minden hétköznap. A konyhában volt, Los Angeles-i otthonában, s miközben vacsorát készített a családnak, a nadrágzsebéből öt fájdalomcsillapító Vicodint bányászott elő, és egy korty borral már le is nyelte mind az ötöt. Egy barátja, aki náluk járt épp vendégségben, a tudtán kívül végignézte az ajtóból az egészet” – elevenítette fel a jelenetet a Variety 2019-ben, húsz évvel azután, hogy Curtis végleg felhagyott az ivással és a Vicodinnal.

A színésznő 10 évig volt Vicodin- és alkoholfüggő. Gyógyulásának 22. évfordulójáról egy Insagram-posztban is megemlékezett.

Isten kegyelméből, valamint sok-sok ember és néhány józan angyal segítségével immár 22 éven át józan tudtam maradni. Egyszerre egy nap

– írta tavaly.

A Varietynek adott interjúban Tony Curtis alkoholizmusáról, kokain- és heroinfüggőségééről is szó esett.

Együtt kokainoztam egyszer az apámmal. Egyetlen egyszer kokainoztam, és az vele történt. Rövid ideig sikerült józannak maradnia, három évig sokat tett a gyógyulásáért, de ez nem tartott soká

– mesélte apja függőségéről a színésznő, aki ekkor már nemcsak, hogy két évtizede a gyógyulás útjára lépett, de ismét a csúcson volt színészként is. David Gordon Green rendezőnek hála a Halloween végre méltó folytatást, sőt folytatásokat kapott (a harmadik és vélhetően befejező részt láthatjuk most), és Curtis feltűnt a pandémia előtti utolsó háborítatlan moziév egyik legkellemesebb hollywoodi meglepetésében, az Agatha Christie előtt tisztelgő, Tőrbe ejtve című krimiben is.

Nyitókép: Kevin Winter/Getty Images