Élő csótányt evett és elherdált egy 50 milliárdos vagyont – Nicolas Cage előtt újra kinyílhat Hollywood

Nem is Cage, Coppola

Annak, hogy a világ nem az igazi nevén, Nicolas Coppolaként ismeri, praktikus oka van. A Coppola családba születni, A Keresztapa rendezője, Francis Ford Coppola unokaöccsének lenni akár áldás is lehetne egy kezdő színész számára, de az ifjú Nicolas Coppola ennek inkább csak az árnyoldalát tapasztalta meg. Az 1982-ben bemutatott Változó világ forgatásán a színésztársak (köztük a főszerepet játszó Sean Penn) nem győzték a neve miatt ugratni. A vicceskedő kollégák az Apokalipszis most híres mondását („Imádom a reggeli napalm illatát”) szabták a személyére: mire véget ért a forgatás, a fiatal Coppola  örökre megjegyezte az „Imádom a reggeli Nicolas illatát” beszólást.

Egy visszautasítható ajánlat

Cage a nagybátyja több filmjében (Rablóhal, Gengszterek klubja, Előre a múltba) is szerepelt, de amit a legjobban szeretett volna megkapni, azt nem kapta meg Francis Ford Coppolától: A Keresztapa 3. egyik szerepét. Cage Sonny Corleone törvénytelen fia, Vincent Corleone szerepére vágyott, olyannyira, hogy könyörgőre fogta, de a nagybátyja szíve nem lágyult meg: a szerepet a Coppola családdal nem rokon Andy Garcia kapta.

Foghúzástól svábbogárig

Cage köztudottan sok mindenre képes egy szerep kedvéért, sajátos módszerei pedig már pályafutása elején megmutatkoztak; Alan Parker Madárka című filmjére készülve érzéstelenítés nélkül húzatta ki néhány fogát, mert mint mondta, át akarta érezni az általa alakított vietnámi veterán fájdalmát. A szerep kedvéért bármilyen őrültségre képes megszállottak exkluzív klubjába azonban nem ezzel került be, hanem azzal, hogy A vámpír csókja című filmjében egy elő csótányt fogyasztott el. Kérdezhetnénk, mégis mi vitte erre, amikor a csótányevés egyáltalán nem szerepelt a forgatókönyvben, a nagy művészeket azonban fölösleges ilyen földhözragadt dolgokról faggatni.

Kigyúrt akcióhős Oscarral

Cage-nek 31 évesen összejött egy Oscar a Las Vegas, végállomás szomorú sorsú alkoholistájának érzékeny megformálásáért. Aki arra számított, hogy innentől hétköznapi hősök, emberi drámák, küzdelmes sorsú kisemberek kisrealista történetei következnek diszkrét tálalásban, nagyobbat nem is tévedhetett, hacsak azt nem tekintjük szívbemarkoló emberi drámának, hogy kommandósok szállják meg Alcatraz szigetét és San Francisco elpusztításával fenyegetőznek. Még ki sem hűlt Cage kezében az Oscar, amikor már A szikla című filmben akciózott Sean Connery oldalán. Ezzel megkezdődött Cage akcióhős korszaka, ami a Con Air – A fegyencjárattal folytatódott és az Ál/Arccal tetőzött. De ne feledkezzünk meg a Tolvajtempóról sem, amely szintén nem a kifinomult lélekábrázolásról, hanem arról híresült el, hogy a filmben látható autós kaszkadőrmutatványok jó részét Cage maga hajtotta végre. 

A sok akciózás Sean Penn figyelmét sem kerülhette el, aki nyilvánosan meg is fedte ezért a régi barátot: „Nic Cage már nem színész, sokkal inkább egy előadó” – jelentette ki Penn, aki azóta (lásd Gunman) maga is megjárta a kigyúrt akciózás magaslatait és mélységeit.

Cage, a költő

A színész valóban nagybani költő, pontosabban költekező, akire nem a rímes verssorok, sokkal inkább a hatalmas pénzügyi kiadások a jellemzők. Egyszer 300 ezer dollárért vásárolt magának egy dinoszauruszkoponyát (sajnos, pont egy lopottat, így kénytelen volt visszaadni), máskor pedig 150 ezer dollárt adott ki a legelső Superman-képregényért (amit viszont tőle loptak el), ám ezek a költések eltörpülnek az igazán komoly beszerzések mellett. 

A nagy falatok közé tartozik egy bajorországi kastély, a Schloss Neidstein, amiért 2,6 millió dollárt adott, és az angliai Midford Castle, ami 5 millió fontjába került a történelemért bolonduló sztárnak. Bahamai szigetből is rendesen bevásárolt (kettőt is vett) és egyéb ingatlanokban sem szűkölködött. Volt, hogy egyszerre 15 lakhellyel rendelkezett, köztük egy 25 millió dolláros kaliforniai ingatlannal és egy hírhedt New Orleans-i kísértetházzal. A Rolls-Royce-ok és jachtok számáról nincsenek pontos adataink, de valószínűleg az amerikai hatóságoknak vannak, mert a színész 2008-ra 14 millió dolláros adótartozást halmozott fel: mint a filmekben, a mesés életmód anyagi végromlásba torkollott. A lapok arról írtak, hogy a színész sikeresen herdálta el 150 millió dolláros (jelenlegi árfolyamon több mint 50 milliárd forintot érő) vagyonát.

A képregényrajongó

Érdemes egy pillanatra visszatérni a színész képregényes vonzalmaihoz. Azt, hogy Cage nagy gyűjtő, fentebb már tisztáztuk, és örömmel tehetjük hozzá, hogy a házából ellopott, muzeális értékű Superman-képregény mintegy tíz év kallódás után meglett, el is árverezték több mint 2 millió dollárért. 

Ennél is lényegesebb, hogy 1998-ban Cage közel került nagy álma megvalósításához: Tim Burton Superman Lives című filmjében ő játszotta volna a címszerepet. A forgatókönyvet Kevin Smith írta, és már a jelmezpróbák is lezajlottak, amikor a Warner stúdió meghátrált. Így csak spekulálhatunk, milyen lett volna Cage Supermanként, azt viszont biztosan tudjuk, hogy milyen volt a Ghost Rider, vagyis a Szellemlovas szerepében, mert kétszer is eljátszotta a pokol sajátos divatot követő igazságosztóját, a lángoló koponyát bőrkabáttal ötvöző motoroskaszkadőrt.

A munka frontján

Azzal, hogy Cage bevállalta, hogy önmagát, vagy legalábbis egy Nicolas Cage nevű, szebb napokat látott filmsztárt játszik A gigantikus tehetség elviselhetetlen súlya című vidám, önironikusan kikacsintós, akcióban sem szűkölködő és részben Budapesten forgatott produkcióban, a kritikusok ismét felfedezték benne a gigantikus tehetséget.

A B-filmek sötét erdejében való hosszú vándorlás után a színész visszatalált Hollywood szalonképesebb végébe, ahol semmit se szeretnek jobban a PR-osok, mint a nagy visszatérőket. Az anyagi összeomlását követően Cage 46 filmben szerepelt, és ha valaki ennyit vállal, ott be-becsúszik 30-40 fércmű, de becsúszott a Joe, a Mandy és a Disznó is – filmek, amelyben megcsillant a színész régről ismert zsenialitása. Cage nem az a fajta ember, aki bármit is megtagadna, még a mozikat messze elkerülő, futószalagon készült filmjeit sem.

Amikor évente négy filmet csináltam, és így ment ez megállás nélkül, valamit mindegyikben kellett találnom, ami miatt beleadtam apait-anyait. Nem mindegyik működött, volt köztük remek darab is, mint a Mandy, de voltak kevéssé sikerültek. De sosem alibiztem. Pedig sokan úgy értelmezték. Hogy anélkül csinálom, hogy érdekelne. Pedig nagyon is érdekelt

– mesélte a színész nemrég a QQ magazinnak.

És mondott még mást is. Az évi négy film nemcsak azért kellett, hogy törlessze az adótartozását és kifizesse a hitelezőit, de azért is, hogy az édesanyjának ne kelljen pszichiátriai intézetbe vonulna. Csak ez havi 20 ezer dollárjába került a színésznek.

Drakula

Bár úgy hírlik, Cage visszafizette az adósságait és ismét nyitva – vagy legalábbis félig nyitva – áll előtte Hollywood, 2022-ben azért még a régi mennyiség, négy filmje vár bemutatásra. Közülük a  a Renfield tűnik a legígéretesebbnek: a fekete humorú horrorkomédiában Cage magát Drakula grófot alakítja, akinek elege lesz a drakuláskodásból és lepasszolja vérszívó munkáját.

Nyitókép: Taylor Hill / FilmMagic