Berg Judit: Mindannyiunk bűne, hogy nem állunk ki a pedagógusok mellett

Hogy van?

Összességében jól, boldogan. Másfelől nagyon küzdelmes helyzetben vagyunk éppen, mert a legkisebb gyerek felvételi procedúrája zajlik, a középső lány pedig idén érettségizik, ráadásul nyakig benne vagyok az írásban, szóval tényleg semmire sincs időm.

Min dolgozik most? Párhuzamosan több dolgon, vagy szigorúan csak egy történeten?

Ez nagyon érdekes kérdés, mert általában határozottan egy valamin dolgozom, miközben párhuzamosan futó projektek is vannak, és a többi történetem is szépen fejlődik bennem. Viszont most az történt, hogy épp három különböző gyerektörténet ment a fejemben, amikor váratlanul, egyik percről a másikra kitört belőlem annak a felnőtteknek szóló kriminek az ötlete, amit nyolc éve kezdtem el tervezgetni, csak eddig nem volt rá időm. Összességében majd tíz éve lappang. Szóval mondhatom, hogy kényszerűen bár, de 

hetek óta egy felnőtteknek szóló krimit írok, alig vagyok magamnál, teljesen transzállapotban írok, már hatvanoldalnyi szöveggel kész vagyok.

Több korábbi interjúban utalt rá, hogy szeretne felnőtteknek is írni, de most meglepett a műfajjal. Miért éppen krimi?

Már régóta dédelgetett álmom ez. Sok-sok ötletem van és volt felnőttek számára, a nagy vágyam egy lélektani regény, ugyanakkor imádom a krimiket, és szeretek olyan történeteket írni, amelyekben hemzsegnek a váratlan fordulatok és a kalandok. Így adta magát a krimi. De azt is szeretném, ha az olvasóim megértenék, mi folyik a szereplőimben. Igyekszem, hogy a történet fondorlatos legyen, de közben meg inkább az életről fog szólni. Majd az olvasókra bízom, mit kezdenek vele, vagy egyáltalán kezdenek-e vele valamit, de az biztos, hogy nyolc év után most végre készen állok rá, hogy megírjam.

J. K. Rowling álnéven jelentette meg a krimijeit. Ön gondolkodott hasonló megoldáson?

Nagy dilemma, hogy a saját nevem alatt jelenjen-e meg. Nem is feltétlen az olvasói elvárások miatt, hanem mert volt már olyan tapasztalatom, hogy nem gyerekeknek szánt novellámat vették meg kisebbeknek pusztán a nevem miatt. Nem akarom, hogy a szülők tájékozatlansága miatt olyanok olvassák majd ezt a könyvet, akiknek nem való. Ugyanakkor lássuk be, mégiscsak én vagyok, aki kényszeresen szeretném elmesélni ezt a történetet, és ha sikerül, büszke leszek rá, és szeretném, ha ott lenne a nevem a borítón.

Maximalista hírében áll, aki ha valamit eltervez, azt addig csinálja, amíg be nem fejezi. Mikor vehetjük kézbe az első krimijét?  

Szeretném, ha idén megjelenne.

Eddig is sokszor Rowlinghoz hasonlították, és ő is krimit írt a Harry Potter világsikere után. Nem fél az újabb összehasonlítástól? Zavarja egyáltalán, ha hozzá hasonlítják?

Van egyfajta lelki gondolkodásmód, amiben tényleg hasonlók vagyunk Rowlinggal. Hasonlóan jár az agyunk, hasonlóan kombinálunk, ezzel semmi bajom, de ha most valaki azt mondaná, hogy 

lám, Berg Judit leutánozta Rowlingot, és most a krimivonallal is le akarja, 

az már zavarna. Nagyra tartom őt, mert a semmiből csinált világsikert, de bizonyos dolgaival szemben vannak fenntartásaim. Egyébként inkább a Ruminit szokták a Harry Potterhez hasonlítani, ami megtisztelő. Az is hasonlóság, hogy a gyerekeim közül ketten is a Harry Potter-sorozatnak köszönhetően kezdtek el olvasni, és én is kapok olyan leveleket, amiben szülők vagy tanárok írják meg, hogy a gyerekeik, tanítványaik a Rumini miatt váltak olvasóvá. Ilyet olvasni nagyon felemelő érzés.

A Ruminiből eredetileg nyolc részt tervezett, de aztán folytatta a sorozatot. Ez az olvasói nyomás hatása?

Valójában sosem nyolcrészesre terveztem, de amikor jött a nyolcadik rész, úgy éreztem, hogy szívesen elengedném. Rumini felnőtt, nagyfiú lett, azt gondoltam, most már el lehet engedni a kezét. Az hamar világossá vált, hogy az olvasók nem így gondolják. Kiderült, hogy az a lány vagyok, aki 10-15 éve él ezekkel az egerekkel. Szeretem a személyiségüket. Pusztán olvasói nyomásra nem írtam volna folytatást, hanem egyik reggel úgy ébredtem, hogy újabb és újabb történetek szólaltak meg a fejemben. Én csak krónikás vagyok, akinek az a feladata, hogy megörökítse a szereplők történeteit, annyi a különbség, hogy ezek a szereplők bennem élnek.

Tavaly jelent meg a tizedik rész. Ez az utolsó?

Ezt sem tudom kijelenteni. Most határozottan úgy érzem, hogy nagyon mélyen és messze, de körvonalazódik megint valami Rumini. Imádok utazni, nemrég három hetet töltöttem Kolumbiában, és ez alatt összeállt a fejemben egy csomó Rumini-kaland.

Említette, hogy Rowlinggal szemben vannak fenntartásai. Mire gondol?  

Az tény, hogy egy írónak figyelnie kell arra, hogy a történet előrehaladtával a szereplőjének is nőnie kell. Ám nem lehet túl nagy az ugrás. Szerintem Rowling erre nem figyelt. Míg a Harry Potter-sorozat első részeit simán olvashatja egy alsó tagozatos gyerek, a történet utolsó része már annyira tele van fekete mágiával és gonoszsággal, hogy nem való kisebbeknek. Azt hiszem, a fejlődés és a karakter növekedése a Rumininél is megvan, hiszen a kisegér az utolsó részekben már csajozik, tehát óhatatlanul emelni kell a tétet, de szerintem erre Rowling nem figyelt eléggé, túlságosan belejött az írásba, és „megszaladt a keze”. Egy tíz év körüli gyereknek, aki egy svunggal végigolvassa mind a hét kötetet, nem tesz jót. A másik dolog, hogy a szövegeiben itt-ott valódi, eredendő kegyetlenséget érzek. Én olvasóként mindig tetten érem, hogy az író melyik résznél volt a leginkább elemében, mely részeket élvezte a legjobban írni, mikor volt valódi flow-állapotban. 

Számomra ijesztő felismerés volt, hogy Rowling a kegyetlen, gonosz részekben valósággal tündököl. 

Valahányszor az ő szövegeit olvasom, azt érzem, hogy az erőszakos, durva részekben van igazán benne. Boldogan megismerkednék vele, de nem biztos, hogy szeretnék a barátnője lenni.

Rowling esetében megkerülhetetlen a körülötte tavaly kialakult botrány a transzfóbnak tartott kijelentése miatt. Mit gondol erről? Meglepte, hogy ennyire támadták?

Engem ebben az egészben a cancel culture jelensége zavar. Azt hiszem, mindenki hibázhat, mindenki fogalmazhat rosszul, szerencsétlenül. A másik ember bántása és porba tiprása viszont embertelen dolog. Tudjuk, hogy ami felkerült az internetre, az soha többé nem fog eltűnni, és igenis derüljön ki, ha valaki vásárolta a diplomáját, és derüljenek ki azok a bűnök, amelyek mellett nem lehet elmenni. Ha az ember hülyeséget mond, akkor vállalja a felelősséget, kérjen bocsánatot, de akkor ezt mindannyiunknak el is kell fogadnunk.

Nyilvános posztban állt ki a pedagógussztrájk mellett. Megleptek az ezzel kapcsolatban érkező reakciók?

Minden ország jövőjének az a záloga, hogyan tudja megszervezni az oktatást, képes-e az embereket úgy felkészíteni az életre, hogy aztán valós szakemberekké váljanak, olyanokká, akik tudnak gondolkodni, önálló véleményt alkotni. Mivel kis ország vagyunk, fontos lenne, hogy beszéljünk nyelveket, hogy legyen egy stabil helyünk a nagyvilágban. Épp emiatt azt gondolom, az oktatás, sajnos, válságos állapotban van. 

Nemcsak azzal van baj, hogy mit tanítunk, hanem az is gond, hogy egy kizsigerelt, megalázott, szó szerint nyomorgó pedagógustársadalmunk van. 

Meg voltam döbbenve, hogy a tanárok között ilyen lelkes köszönetláz indult el a posztom alatt. Aztán a HVG ebből csinált cikket. Hát ekkora szám, hogy ki merem mondani, hogy ki kell állni a tanárok mellett? Egy ilyen szolidaritás országos hír tud lenni? Hol vannak a művészek? Hol vannak az ország állampolgárai? Akiknek biztosítaniuk kellene a tanárokat, hogy ez így nem mehet tovább. Azt látom, hogy apátiába süllyedt az ország.

Eredeti végzettsége szerint magyartanár, emiatt is fontos önnek különösen ez a téma?

A testvéreim pedagógusok, a barátaim között rengeteg a tanár, és anyukám is az volt. Látom, hogy milyen emberfeletti munkát végeznek, pláne most, a covid miatt. Fontos lenne, hogy legyen a tanároknak feltöltődési idejük, legyen alkalmuk regenerálódni, legyenek frissek és kipihentek, hogy tudjanak haladni a korral. Olyan gyerekeket kell a szépirodalomra oktatniuk, akik nem képesek elolvasni két bekezdést. Elképesztő kihívás előtt állnak a tanárok. Meg kell nézni Európában vagy a világban, mennyit keres egy pedagógus. Ugyanakkor azt is gondolom, hogy a tanároknak ennél sokkal keményebben kellene harcolniuk. A PDSZ nem teszi meg azt, amit megtehetne. Ha egy hétig nem lenne tanítás, muszáj lenne odafigyelni a pedagógustársadalomra. Az első két órát még ki lehetett bírni. Ha egy hétig sztrájk lenne, rögtön megértenénk.

Mit gondol, mi az oka, hogy a tanárok nem sztrájkolnak egy hétig?

Két érzésem van, de nem biztos, hogy igazam is van: egyrészt ott a Maslow-piramis. Úgy értem, hogy amíg a tanárok a túlélésért küzdenek, addig nem tudnak mással foglalkozni. Amíg – kis túlzással, de – az éhhalállal küzdenek, addig arra nincs idejük, hogy szervezkedjenek. Itt lenne a felelőssége egy szakszervezetnek. Itt kellene nem megalkudni. Nem értek a politikához, próbálok is kimaradni belőle, de azt józan ésszel is könnyű felfogni, hogy mindannyiunk gyerekeit tanítják ezek a tanárok. Hogyan lehetséges az, hogy nem fog össze a társadalom? Mindannyiunk bűne, hogy szülőként nem állunk ki a pedagógusok mellett.