Bahmut után újabb ütközet vált pokoli vérengzéssé Ukrajnában

Miközben a világ figyelme október 7-e óta Izrael felé fordult, az Ukrajna elleni totális orosz háború nem állt le. Attól, hogy a nemzetközi médiában nagy mértékben visszaesett az ukrajnai háborúval foglalkozó híradások száma, a harcok még ugyanúgy folytatódnak.

Bár sok helyen hallani, olvasni olyan elemzéseket, vélekedéseket, hogy az ukrán ellentámadás teljesen lelassult, és nem érte el a célját, illetve hogy a frontvonalak előbb-utóbb megmerevednek a késő őszi esős időjárás beköszöntével, legkésőbb pedig a téli fagyok beálltával, a helyzet nem ilyen egyszerű. Október közepén a szokásosnál szárazabb és melegebb volt az idő Ukrajnában is, és jelenleg a lassan, de biztosan haladó ukrán ellentámadás több kritikus ponton szorítja vissza az orosz erőket. A brit Institute for the Study of War (ISW) friss helyzetelemzése szerint az alábbi területeken zajlanak jelenleg is heves harcok az ukrán hadsereg előrenyomulásával:

• Herszon térségében a Dnyipro folyó túlpartján, a felrobbantott Nova Kahovka-i gáttól a folyó torkolatáig 60-70 kilométer széles, 2-5 kilométer mély sávban zajlanak a harcok, és az ukrán hadsereg egységei területet foglaltak vissza.
• Nyugat-Zaporizzsja térségében, Melitopoltól és Mariupoltól északra, Tokmak és Volnováha irányában nagyjából 100 kilométer széles a front, ahol az ukrán erők egyre nagyobb területeket szabadítanak fel.
• Az oroszok által hatalmas veszteségek árán elfoglalt Bahmutot két oldalról, délről és északról is szorongatják az ukránok.

Ezeken a területeken az ukrán hadsereg a kis látszámú támadó alakulatok taktikájára állt át. Nincsenek nagy tankcsaták, látványos tüzérségi párbajok, légi harcok: precíz drónos felderítés és sebészi pontosságú tüzérségi csapások után 15-20 fős alakulatok űzik ki a védelmi vonalaik mögé beásott orosz egységeket. Az ukránok így naponta 100-500 métert haladnak előre, ami távolról szemlélve valóban úgy tűnhet, mintha az ellentámadás elakadt volna.

A fentiek mellett egyetlen csatatér van, ahol orosz előrenyomulásról érkeznek hírek az utóbbi napokban, ez pedig Avdijívka, egy kisváros Donyecktől északra, Makijivkától észak-keletre.

Avdijívka stratégiai fontosságú település a védekezésre kényszerített orosz hadsereg számára. Ha Avdijívkát sikerül elfoglalni, akkor azzal el tudják vágni az ukrán hadsereg útját Donyeck városa felé. Erre azért lenne nagy szüksége az oroszoknak, mert ha Donyeck visszakerül az ukránok kezébe, akkor megnyílik a front Mariupol felé, és Oroszország bizonyosan elveszíti a Donbász térség legfontosabb nyugati szeletét, Ukrajna pedig szabad utat nyer kelet felől is a Krím felszabadításához. Az avdijívkai offenzíva másik célja nyilvánvalóan az ukrán erők lekötése és kivonása a front más kulcsfontosságú területeiről, különösen Bahmut közeléből és Zaporizzsja megye nyugati részéből.

Az orosz elnök 2022 szeptemberében jelentette be, hogy Donyeck megye – így Avdijívka is – Oroszország része, és aláírta a terület annektálásáról szóló határozatot. A híradások szerint az orosz hadvezetés azt az utasítást kapta Vlagyimir Putyintól, hogy 2023 év végéig foglalják el Avdijívkát is.

Avdijívka és környéke az Ukrajna elleni totális háború 2022 februári megindulása óta szinte folyamatosan súlyos harcok színtere. Az orosz offenzíva megindulásakor a város elfoglalása volt az egyik fő orosz csapásirány. A harcok első intenzív szakasza 2022 júliusáig, a második szakasza 2023 márciusáig tartott. Az orosz erők – a donyecki szeparatisták és az orosz reguláris hadsereg egységei – azonban nem tudták elfoglalni a várost, az ukrán tüzérség sikeresen megállította az offenzívát. A harcok során az egykor harmincezres város jelentős része elpusztult, a lakosság elmenekült a városból, Avdijívka lélekszáma 2500 főre zuhant. Idén márciustól kezdve az orosz hadvezetés újult erővel arra kezdett koncentrálni, hogy bekerítse Avdijívkát, de sem késő tavasszal, sem nyáron nem értek el számottevő eredményt.

A harcok az ukrán ellentámadás megindulása után újultak ki a térségben, és most, októberben az oroszok szemmel láthatóan mindent egy lapra tettek fel itt: 

a teljes ukrán front legfontosabb ütközete kezdődött október 6-án, a háború eleje óta nem látott hatalmas orosz csapatmozgósítással, 

páncélos hadosztályok és több ezer fős gyalogság átcsoportosításával Luhanszk megyéből a donyecki térségbe. Az erős légi és tüzérségi támogatással előrenyomuló orosz hadoszlopok azonban csak hatalmas veszteségek árán jutottak pár kilométert előre az elaknásított területeken. A dróncsapásokkal kombinált, nyugati lőszerekkel és ágyúkkal megerősített ukrán tüzérség négy nap alatt megtizedelte az orosz erőket, volt olyan nap, hogy több mint 30 harckocsit és 91 páncélozott harcjárművet vesztettek. Az orosz emberveszteségek naponta megközelítették az ezer főt.

Október 10-étől a főként a donyecki szakadár egységekből álló orosz fegyveres erők – legalább három zászlóalj, egyenként 2-3 ezer katonával – ismét összehangolt támadó akcióba kezdtek délnyugat és északnyugat felől, szemmel láthatóan azzal a céllal, hogy harapófogóba szorítsák az Avdijívkát védő ukrán dandárokat. 

A híradások szerint az orosz taktika gyakorlatilag kimerül abban, hogy a támadások első vonalába százával, ezrével küldik a gyengén felszerelt, gyengén kiképzett sorkatonákat, mögöttük a kisebb létszámú, valamivel hatékonyabb egységek következnek páncélos támogatással. Ukrán oldalról érkező beszámolók szerint az ütközetek valóságos mészárszékké tették a várost és környékét. Az orosz katonai vezetés szeme előtt egyetlen cél lebeg: a város bármi áron történő elfoglalása – csak úgy, mint Bahmut esetében.

Az ISW szerint az elmúlt napokban az orosz erők kis mértékben előrenyomultak, de a város elleni támadás üteme lelassult, a gyalogsági rohamok száma körülbelül a felére esett vissza. Jelenleg az orosz légierő és tüzérség együttes csapásai a város lerombolásán dolgoznak, ezzel kompenzálva a súlyos személyi veszteségeket – akárcsak Bahmut esetében.

Az eddigi adatok szerint október 6-a óta az orosz erők drámai veszteségeket szenvedtek Avdijívkánál: több mint 150 harckocsi, több mint 270 páncélozott csapatszállító, több mint 300 tözérségi üteg, egy Szu-25-ös csatarepülőgép és több mint hatezer katona veszett oda pár négyzetkilométernyi területért. A helyszínről érkező drónos felvételek apokaliptikus képet festenek a város környékéről. megszámlálhatatlan holttest borítja az utakat, a földeket, az ukrán tüzérségi és drónos csapások teljes menetoszlopokat semmisítenek meg, az orosz katonák pánikban kúszva-mászva próbálnak menekülni a mindent beterítő bombák elől.

Az ukrán hadsereg Avdijívka térségében is az ellentámadás kezdete óta megismert taktikát alkalmazza. Nem űzik bele a gyalogságot látványos, nagy áldozatokkal járó támadásokba, tartják állásaikat, tizedelik a húsdarálóba hajtott orosz élőerőt, ha kell, akkor inkább kicsit visszavonulnak, miközben szisztematikusan támadják a hátulról érkező orosz páncélos hadoszlopokat, elsősorban tüzérséggel és a közvetlen csatatéren minden másnál hatékonyabbnak bizonyuló drónokkal.

Állandóan az áldozatokra gondolunk. Az ember a legértékesebb erőforrásunk. Erős ellenséggel harcolunk. Nem lesz gyors győzelem. Nem szabad illúziókba ringatni magunkat

– mondta a Guardiannek Dmitro Liszjuk, az Avdijívkát védő ukrán erők parancsnoka, ezzel is szemléltetve az emberélettel nem sokat törődő orosz hadvezetéssel szembeni fő különbséget.

Volodimir Zelenszkij ukrán elnök nemrég többször is külön kitért az avdijívkai helyzetre, méltatva hazája védőinek bátorságát.

„Avdijívka. Kitartunk a helyünkön. Az ukrán bátorság és egység fogja meghatározni, hogy miként ér véget ez a háború” – írta a múlt héten a Twitteren, szombati videobeszédében pedig úgy jellemezte Avdijívkát, mint a front egyik legforróbb pontját.

Nyitókép: Avdijívkát védő ukrán tüzérek 2023. május 31-én – Fotó: REUTERS/Viacheslav Ratynskyi