Félig befagyott folyón gyalogolnak, meredek sziklán másznak, vonat alatt bújnak át – gyerekek, akiknek életveszélyes küldetés az iskolába járás

Bejutni az iskolába a gyerekek többségének legfeljebb nyűg, de nem egy alig tejesíthető küldetés. Egy kis gyaloglás otthonról, esetleg buszra kell szállni, ami az iskola közelében teszi le őket, gyakran pedig a szülők viszik el őket a sulihoz autóval, és a legnagyobb problémát a reggeli csúcsforgalomban olykor kialakuló dugók jelentik. A legnagyobb veszély többnyire az, hogy pár percet késik az első óráról. 

Azonban vannak gyerekek szerte a világon, akik az életüket teszik kockára csak azért, hogy bejussanak az iskolába. Több száz méteres sziklafalakhoz támasztott életveszélyes létrákat másznak meg, kötélpályákon csúsznak át hömpölygő folyók felett, vagy napokon át gyalogolnak félig befagyott folyókon és hóval borított sziklákon át, hogy megfelelő oktatást kapjanak. 

Esetleg kilométer hosszú tehervonatokon kénytelenek átmászni, mert otthonuk a sín egyik, míg az iskola a másik oldalán fekszik. 

Bármelyik pillanatban indulhat a vonat, de át kell kúszni alatta

Az amerikai Indiana állambeli Hammond kisvárosban a gyerekek rendszeresen az életüket teszik kockára, amikor a síneken átkelve megpróbálnak reggel eljutni az iskolába. Azokon ugyanis gyakran több kilométer hosszú tehervonat-szerelvények állnak, és bármelyik pillanatban elindulhatnak.

A ProPublica című tényfeltáró oldal és az InvestigateTV közös beszámolója szerint a Chicago közelében lévő városban órákon át várakoznak a hosszú tehervonatok, kereszteződések sorát zárva el. Az iskolába igyekvő gyerekek pedig csak azokon keresztülmászva jutnak el otthonról az iskolába.

Egy felvételen látni, ahogy egy kislány a vonat alatt mászik át. Már éppen átérne, amikor a kerekek előtt, az egyik sín felett guggolva megáll, és visszanyúl, hogy felvegye az iskolatáskáját és elejtett vizespalackját, mielőtt továbbmenne.

Egy nyolcadikos lány, miközben a bátorságát szedte össze, hogy átmásszon két szerelvény között, a riporternek elmondta, nem egyszer látta, hogy az álló szerelvény váratlanul elindul, és hozzátette:

Nem szeretném, hogy átmenjen rajtam.

A riport megemlíti, hogy szerte az Egyesült Államokban komoly problémát okoznak az utóbbi években egyre hosszabbá vált tehervonatok, amik gyakran több órán vagy akár napokon át elállják a vasúti átjárókat, és nemcsak az emberek mozgását akadályozzák ezzel, hanem a mentők és tűzoltók munkáját is. Emberek haltak meg, és házak égtek le amiatt, hogy az életmentők nem jutottak el időben a vészhelyzetek helyszínére. 

Egy helyi állami képviselő elmondta: öt éve minden évben benyújtott egy törvénytervezetet a vonatok által lezárt kereszteződések megszüntetésére, de még csak vitára sem bocsátották azokat. Carolyn Jackson hozzátette:

Remélem tesznek valamit, és nem kell megvárni, amíg egy szülő kénytelen lesz eltemetni a gyerekét.

Hegyoldalnak támasztott százéves falétrákon

A kínai Szecsuán tartományban, egy 800 méteres szikla tetején fekvő Atule’er falu lakói 2016-ban váltak az egész világon ismertté, miután egy híres kínai fotóriporter sorozatot készített arról, hogyan jutnak el az iskolába az ott élő gyerekek.

A sziklához támasztott rozoga falétrákon, ahol elég csak egy rossz mozdulat, hogy valaki a mélybe zuhanjon.

A faluból 15 gyerek – a legkisebb hatéves, a legidősebb 15 – mindennap másfél órán át mászott a meredek sziklafalon le és fel, hogy eljusson az iskolába. Egy idő után a gyerekeket bentlakásos iskolákban helyezték el, hogy csak kéthetente kelljen végigmenniük az életveszélyes úton, ahol a falu vezetőjének elmondása szerint már 7-8 helyi lakos meghalt. 

A szikla tetejére vezető tákolmánynak már a látványa is olyan rémisztő volt, hogy a CCTV kínai állami televízió riportere sírva fakadt, amikor meglátta, min kell felmásznia.

A veszélyes útról szóló beszámolók olyan nagy felháborodást okoztak, hogy a helyi kormányzat gyorsan segítséget ígért, közölve, hogy az ingatag falétrákat biztonságosabb fémlépcsőre fogják lecserélni, amíg végleges megoldást nem találnak. Először a több mint kétezerötszáz lépcsőfokból álló fémlétrákat építették meg egymillió jüanból.

Utána felajánlották a falusiaknak, hogy költözzenek egy közeli városba, ahol társasházakat építettek számukra. A kínai állami televízió beszámolója szerint 2020 májusában a falu 344 lakója költözött az új lakásokba, 77 háztartás viszont a maradás mellett döntött, miután a híressé vált falu kedvelt turistacélponttá vált. A szegénység azonban nem tűnt el.

Napokon át mászva a befagyott folyó jegén, a hótól csúszós sziklákon

A világ egyik leghosszabb és valószínűleg egyben a legveszélyesebb útját az iskolába a Himalája hegyei között, az indiai Ladak régióban élő gyerekek teszik meg. A Tibeti-fennsík nyugati szélén található Ladak régió kis falvaiból több száz gyerek indul el februárban a Lak városban található bentlakásos iskolába, hogy minőségi oktatást kapjon, és nagyobb esélye legyen kitörni a szegénységből.

Bár a városba autóval egy napon belül el lehetne jutni, télen az utak járhatatlanok, és a kis falvak lakói csak a befagyott Zanskar folyó völgyén keresztül juthatnak ki a hegyek közül. 

Ez az út a világ egyik leglenyűgözőbb helyén vezet keresztül, ami a különleges kalandokra vágyó turisták százait vonzza minden télen. 

A gyerekek azonban éppen abban az időszakban teszik meg a négy-hat napig tartó túrát, amikor a Chadar (így nevezik a befagyott folyót) a legveszélyesebb. Ilyenkor már megkezdődik az olvadás, és sok helyen csak a part szélén lévő vékony jégrétegen lehet gyalogolni, ahol egy rossz lépés a biztos halált jelenti. 

Azokon a szakaszokon, ahol pedig a jég már teljesen eltűnt a vízről, a hótól csúszós sziklákon mászva kell kerülni, miközben még arra is figyelniük kell, hogy a területen gyakori lavinák ne sodorják el őket. 

Az út olyan veszélyes, hogy gyakran a hadseregnek kell helikoptereket küldenie egy váratlanul érkezett olvadás miatt a hegyek között rekedt emberek kimentésére. 

A legveszélyesebb iskolába vezető utakat bemutató dokumentumfilmben egy helyi apuka idézte fel: három évvel korábban egy gyerek alatt beszakadt a jég, és a fiú meghalt.

Félig leszakadt hídon

Féltem, de iskolába kell mennem.

Így jellemezte egy kis indonéziai faluban élő kislány a Reuters fotóriporterének, milyen érzés volt iskolába mennie 2012 januárjában, miután az otthonát és az iskolát összekötő híd egy áradásban félig leszakadt, és több társával együtt azon kellett átkelniük a dzsungelt átszelő folyón.

A gyerekek hónapokon át jártak így az iskolába, miután az alternatív útvonal túlságosan nagy kerülő lett volna. A megrongálódott híd helyén végül novemberben adtak át egy fémből készült új hidat, amit az ország legnagyobb acélgyártója egy civil szervezettel együttműködve épített fel a gyerekeknek.

Kötélpályán a folyó felett

A Kína nyugati részén található, Tibettel határos Nucsiang autonóm prefektúrában egészen kicsi gyerekek is csak egy zipline-on keresztül tudtak eljutni az iskolába. A hegyek közt élő falusi gyerekek a Nucsiang folyó felett kiveszített kábeleken csúsztak át minden egyes nap a másik parton lévő általános iskolába.

Az ott tanuló 150 gyereknek nagyjából a fele érkezett meg így a suliba, majd a tanítási idő végén ugyanígy mentek haza. A liszu kisebbséghez tartozó gyerekeknek ez volt az egyetlen lehetősége, a folyón át vezető függőhidak ugyanis túlságosan messze voltak.

Egyes szülők hagyták, hogy gyerekeik már egészen hatéves koruktól egyedül keljenek át ezzel a módszerrel a folyón esőben és fagyban, mások csak tízévesen jutottak el először az iskolába, mert aggódó szüleik csak akkor engedték el őket a veszélyes útra. És bár a gyerekek már egészen kicsi koruk óta használták a zipline-t, szinte mindegyiküknek voltak rémisztő pillanatai, amikor közel kerültek a lezuhanáshoz.

A veszélyes suliba járás végül az után szűnt meg, hogy 2007-ben kínai televíziók riportot készítettek a gyerekekről, és a kínai sajtó gyűjtésbe kezdett, hogy hidat építsenek számukra a folyó felett. 2008-ban függőhidat építettek az iskolához, amit később egy erősebb betonhíd váltott fel.

Autógumikkal a folyón át

A Fülöp-szigeteki Rizal tartományban falusi gyerekek felfújható autógumikon jutnak el egy iskolába. 

Az AP amerikai hírügynökség 2012-ben örökítette meg, milyen nehézségek árán jutnak csak megfelelő oktatáshoz. 

A gyerekekre a folyón átkelés mellett még több mint félórás gyaloglás is vár. Ha pedig a környéken megszokottnak számító heves esőzések miatt a folyó megárad, kénytelenek otthon maradni, mert más módon nem jutnak el az iskolájukba. 

Magasba felfüggesztett vízvezetékcsatornán

Az indonéziai Jáva szigetén két falu között a leggyorsabb út nem is út. Hanem egy vízvezeték. Ami ráadásul tíz méterrel a folyó fölött van felfüggesztve. 

A holland gyarmatosítás idején épült régi vízvezeték eredetileg rizsföldek öntözésére szolgál, de a helyiek híddá alakították át úgy, hogy középre fapallókat erősítettek. A gyerekek pedig ezt használják arra, hogy eljussanak az iskolába. A „hídon” nincsen korlát, ami megakadályozhatná, hogy az egyensúlyukat vesztő gyerekek lezuhanjanak a mélybe. 

Nyitókép:  China Photos/Getty Images