Rácz András: Bahmut a háború koncentrált pokla, nem volt rá valós esély, hogy a Wagner csak úgy kivonuljon onnan

Az elmúlt napokban Jevgenyij Prigozsin szokatlanul erős hangot ütött meg az orosz vezetéssel szemben. A Wagner-csoport vezetője földön fekvő hullák mellől azzal fenyegetőzött, hogy kivonulnak Bahmutból, és a helyüket Ramzan Kadirov csecsen vezér egységei veszik át, ha az orosz állam nem biztosít lőszert és megfelelő felszerelést számukra. A France 24 azt írta, hogy Prigozsin már a csapatai átcsoportosítását is kezdeményezte Szergej Sojgu védelmi miniszternél. Mindössze pár órával később a TASZSZ orosz hírügynökség közölte: a Wagner marad Bahmutban, és megkapja a kért lőszereket, felszereléseket. Rácz András, a budapesti Corvinus Egyetem oktatója segített értelmezni a szokatlan eseménysort, arra voltunk kíváncsiak, hogyan engedheti meg magának Prigozsin ezt a hangot, és mi a Wagner-csoport valós jelentősége az orosz invázióban.

Jevgenyij Prigozsin és magánhadserege tényleg ennyire meghatározóvá vált, hogy nyíltan, videón kezdi el zsarolni az orosz vezetést, vagy valami más áll ennek a kirohanásnak a hátterében?

Amikor a Wagner-csoport és Jevgenyij Prigozsin láthatóságáról beszélünk, akkor nem szabad elfelejtenünk, hogy Prigozsin nemcsak a Wagner-csoport tulajdonosa, hanem több úgynevezett trollhadsereg is hozzá kötődik. Több ezer internetes trollja van, akiknek a segítségével hatékonyan tudja befolyásolni részben az orosz, részben a nemzetközi médiadiskurzust. Prigozsinnak tehát megvan a képessége, hogy láthatósága alapján erősebbnek tűnjön, mint amennyire valójában erős, és ez jelentősen torzítja a Prigozsin-percepciót. Amikor üzen valamelyik személyes Telegram-csatornáján, akkor az hihetetlenül nagyot megy a nyilvánosságban, azért, mert a trolljai ezt felerősítik.

Kívülről mégis az látszik, hogy itt egy hangos ember, aki akár dühös, nyilvános üzenetekben is neki mer menni még az orosz vezetésnek is, miközben egy olyan magánhadsereget működtet, amelynek látszólag egyre nagyobb szerep jut az orosz invázióban.

Ez egy olyan észlelés, aminek gyakorlatilag egyetlen eleme sem igaz teljes egészében. A Wagner-csoport formálisan katonai magánvállalatnak látszik, így is hivatkozik magára, de valójában se nem vállalat, se nem magán. A Wagner-csoport mint jogi entitás nagyon sokáig nem is létezett. Kevesebb mint egy éve jegyeztették be, pedig valójában 2014 óta hajtanak végre műveleteket. A bejegyzéskor sem katonai magánvállalatként jegyezték be, mivel Oroszországban az ilyen típusú vállalkozások illegálisak. A Wagner valójában egy folyamatosan változó, amorf, több tucatnyi elemből álló cégháló, amik között vannak offshore cégek és egyéb fedőcégek. A másik dolog, amit még fontos a megjegyezni, hogy valójában nem magán fegyveres erőről beszélünk, mivel a csoport kezdettől fogva nagyon szorosan együttműködik az orosz haderővel és azon belül főképpen a katonai hírszerzéssel. Ez olyan szinten igaz, hogy a Wagner legfontosabb bázisa egy Oroszország déli részén fekvő Molkino nevű településen van.

Itt a Wagner és az orosz katonai hírszerzés közös létesítményt használ. A csoport mindig orosz fegyvereket, nehézfegyverzetet, lőszert használt, Szíriában harckocsit, tüzérséget is működtettek. Összességében elmondható, hogy ez az orosz haderőnek egy kiszervezett része, de ettől még az orosz haderő része. 

2014 óta voltak elég sikeres műveleteik legfőképp Afrikában és Szíriában. Ezeken a helyeken a Wagner nem kizárólag orosz állami érdekeket szolgált, hanem alkalmanként állami vagy magánvállalatok érdekében lépett föl. Tették ezt nagyon sikeresen, nagyon sok pénzt kerestek ezzel, miközben egyébként nem lehet rájuk hagyományos értelemben vett vállalkozásként tekinteni.

A műveletek által hogyan kerül bevétel a Wagner-csoporthoz?

Jó példa erre a szíriai szerepvállalás, ahol együttműködnek az Aszad-rezsimmel, a Wagner-harcosok évekig küzdöttek a szíriai felkelők ellen, olajlétesítmények visszaszerzését bízták rájuk, a rezsim pedig olajkitermelési koncessziókkal fizetett nekik. 

Ez azt jelenti, hogy ha visszaszereztek egy olajkutat, akkor a kitermelés 25 százaléka egy Prigozsinhoz kötődő céget illetett. 

A Wagner több tucatnyi országban működik ugyanígy: a helyi hatalommal megállapodnak, fegyveres szolgáltatást nyújtanak, cserébe hasonló, például egyes helyeken bányászati koncessziókat kapnak. Pénzügyileg ez egy nagyon sikeres modell volt.

Hogyan vállalt szerepet az orosz-ukrán háborúban a Wagner-csoport?

Az invázió legelején az oroszok beszivárogtak Kijevbe különleges műveleti csoportokkal. Ezeknek lett volna a feladatuk, hogy káoszt keltsenek a front mögött, és nem utolsósorban megöljék Volodimir Zelenszkij ukrán elnököt. Ezek között több száz wagneres volt. A Wagner-csapatok a háború elején civil ruhában járták az ukrán városokat, ezért vezettek be többek között Kijevben is többnapos kijárási tilalmat, hogy ezeket a diverziós csoportokat fel lehessen számolni. Prigozsin serege tehát a háború kezdete óta fontos szerepet játszik az orosz megszállásban. Amikor elkezdődött a mostani eszkaláció, a Wagnernek nagyjából 8-10 ezer harcosa volt.

Nagyon vegyes hátterű, de tapasztalt, jól képzett emberekről beszélünk, voltak köztük egykori katonák, rendőrök, kommandósok, titkosszolgálati munkatársak, de még börtönőrök is, akik sokáig elég hatékonyan tudtak harcolni Ukrajnában. Tavaly nyáron mindenkinek súlyos veszteségei voltak mindkét oldalon, a Wagnernek is. Ettől kezdve el tudták érni az orosz vezetésnél, hogy a veszteségeket pótlandó börtönökben is toborozhassanak. Prigozsin egyébként maga is börtönviselt, még a szovjet időkben 12 évre ítélték erőszakos bűncselekményekért, a büntetéséből 9 évet le is ült. A toborzók azt ígérték a fogvatartottaknak, hogy ha hat hónapot leszolgálnak a Wagnerben, akkor kegyelmet kapnak, ráadásul pénz is ütheti a markukat. Amilyenek az orosz börtönkörülmények, ez elég vonzó ajánlat volt, nem kevesebb, mint 40 ezer embert sikerült így toborozni. Ez az ígéret, hogy kegyelmet kapnak, nem működne akkor, ha az orosz állam nem támogatná az egész projektet.

Ezt az újonnan toborzott, mintegy 40 ezer elítélt nagy részét megfelelő kiképzés nélkül nekihajtották a bahmuti és a szoledári ukrán védőállásoknak. Ezek a foglyok, börtönviselt emberek rendkívül vegyesek voltak korban, háttérben, fizikai állapotban, valamint az elkövetett bűncselekmények tekintetében is. Nem volt realitása annak, hogy ebből a tömegből belátható időn belül értelmezhető katonákat lehetne faragni. Amit hadifogoly-vallomásokból tudunk: minimális kiképzést kaptak, ami azt jelenti, hogy például aki korábban volt katona, frissítő oktatáson vett részt, hogy meg tudja tölteni a fegyverét. Rendes fizikai felhozás sem volt, nem beszélve az összeszoktatásról, alégység szintű, magasabb egység szintű képzésről, sokszor még felszerelést sem kaptak. 

Ennek következtében a bahmuti harcokban még a legkonzervatívabb becslések szerint is a 40 ezer fogolyból 32-35 ezer meghalt vagy megsebesült.

Így jutottunk el Prigozsin dühös üzenetéig.

Február óta Prigozsin nem toborozhat börtönökben, ezt a jogot az orosz hadsereg kapta meg, és fogyóban van a Wagner-csoport, ez volt a kontextusa a mostani kirohanásnak. Azt azért tudni kell, hogy arra nem volt valós esély, hogy a Wagner csak úgy kivonul Bahmutból, mivel az dezertálás lett volna. Ha hirtelen kiürít egy frontszakaszt, az ukránok oda be tudnak vonulni, és visszavehetik azt a Bahmutot, amit az orosz hadsereg majdnem egy éve ostromol, és sok tízezer embert áldozott ott halottakban és sebesültekben mérve. Tehát lehetett tudni, hogy a Wagner csak úgy nem fog kivonulni. Amit láttunk a médiában, az egy kétségbeesett követelés volt Prigozsin részéről, egy információs manőver, ami láthatóan be is jött, mert meg fogja kapni a lőszereket, felszereléseket. Annak semmi esélye nem volt, hogy a Wagner egyoldalúan kivonul a térségből, mégpedig azért, mert Prigozsinnak szerte a világban vannak érdekeltségei, amelyek az orosz állam, mondjuk úgy, jóindulatával létezhetnek. 

Azzal, ha hagyta volna összeomlani a frontszakaszt, mindenét kockára tette volna.

Miért volt ennyire fontos az orosz vezetésnek, hogy a Wagner védje tovább Bahmutot és ne a Kadirov-féle csecsen egységek?

A Wagner még mindig jelentős harci erőt képvisel, főleg Bahmutban. A térség olyan vérszivattyú, hogy az orosz katonai vezetés is jobban szereti, ha a Wagner zsoldosai vannak ott és nem pedig a hadsereg. A beszámolók szerint a bahmuti front rettenetes hely, a háború koncentrált pokla, Oroszországnak tehát az csak jó, ha a wagneresek harcolnak ott. Az, hogy a csecsenek helyettesítették volna Prigozsin embereit, semennyire nem volt valós terv. A csecsen csapatoknak érdemi harcértékük nincs. A csecsen egységek formálisan az orosz nemzeti gárda alá tartoznak, de valójában csak Kadirovhoz lojálisak.

A csecseneknek összfegyvernemi és összhaderőnemi tapasztalatuk nem nagyon van. A csecsen zsoldosok arra alkalmasak, hogy felkelőket pucoljanak ki a csecsen hegyek közül, városi harcban is jók, de olyan körülmények között, amikor az ellenségnek nagyon erős tüzérsége, légi ereje van, nem igazán hatékonyak. Az orosz-ukrán háborúban a csecseneket eddig olyan helyeken vetették be, ahol az ellenség már meg volt verve, például Mariupolban egész negyedeket foglaltak el, de akkor a város már hetek óta körbe volt zárva, és nem volt esély a felmentésére. A csecsen csapatok rendfenntartásban jók, sőt végtelenül brutálisak, PR-ban is nagyon jók, Kadirov például kifejezetten jól kezeli a közösségi médiát. A legtalálóbban úgy lehetne meghatározni őket, hogy a

csecsenekkel az internet tele van, de a harctér kevésbé.

Nyitókép: Twitter