Isten a szeretet – meghalt XVI. Benedek pápa

95 éves korában elhunyt XVI. Benedek emeritus pápa, aki 2005 és 2013 közt állt a katolikus egyház élén. Egyházi vezetőként konzervatívnak számított, ám azáltal, hogy – évszázadok óta példátlan módon – lemondott a Szent Péter trónjáról, mégis új korszakba lépett a pápaság és az egész katolikus világ.

XVI. Benedek pápa Joseph Ratzinger néven született 1927-ben, Bajorországban, előtte utoljára a 16. században ült német férfi Szent Péter trónján. Szülőfaluját korábban a Fókusz is bemutatta:

Fiatalsága a Harmadik Birodalom idejére esett, 1941-ben neki is be kellett lépnie a Hitlerjugendbe, a náci párt ifjúsági szervezetébe. 1943-ban besorozták a német hadseregbe, így került a magyarországi hadszíntérre. A hadseregből előbb dezertált, majd hadifogságba esett, amiről Günter Grass is megemlékezik saját náci múltjáról számot adó életrajzi művében.

Ratzinger szabadulása után testvérével együtt jelentkezett a papnevelő szemináriumba, 1951-ben szentelték pappá. Tudományos karriert futott be – hat nyelven beszélt, további négyen olvasott –, több egyetemen is tanított, Regensburgban egyetemi tanszéket alapított, illetve létrehozott egy katolikus folyóiratot is. 1977-ben nevezték ki müncheni érsekké. Még ebben az évben megkapta a bíborosi kalapot is, ekkor éppen 50 éves volt, ami fiatal kornak számít ebben a világban.

II. János Pál pápa 1981-ben nevezte ki a hitbéli kérdésekkel foglalkozó Hittani Kongregáció prefektusának. Ebben a pozícióban különös jelentőséget kaptak Ratzinger konzervatív nézetei, amelyekért már korábban ráragasztották az „Isten rottweilere” gúnynevet. II. János Pálhoz hasonlóan ragaszkodott például a papi nőtlenség, a cölibátus fenntartásához, elutasította a születésszabályozást és a homoszexuális kapcsolatok elismerését. Súlyos bűnnek nevezte az abortuszt és az eutanáziát, és úgy tartotta, ezek támogatóitól meg lehet tagadni a szentségek kiszolgáltatását.

2002-ben a bíborosi kollégium dékánja lett, vagyis a Vatikán egyik legbefolyásosabb embere. Ebben a minőségében már mindenki őt tartotta a legesélyesebbnek arra, hogy II. János Pál utóda legyen. 

2005-ben ő celebrálta az elhunyt egyházfő temetési miséjét, és ő nyitotta meg a pápaválasztó konklávét is.

Amikor rá esett a bíborosok választása – a negyedik szavazási körben kapta meg a szükséges többséget –, Ratzinger a XVI. Benedek nevet vette fel, utalásként részben Szent Benedekre, a katolikus szerzetesség alapítójára, illetve tisztelegve az első világháború alatt és után uralkodott XV. Benedek, a „béke pápája” előtt. 

Első pápai enciklikáját 2006 januárjában tette közzé Deus caritas est (Isten a szeretet) címmel. Ebben egyebek mellett azt írta:

Az Egyház nem képes magához ragadni a politikai harcot a lehető legigazságosabb társadalom megvalósítása érdekében, és ezt meg sem teheti. Az Egyház nem képes az állam helyére állni, és nem is szabad megtennie. De nem tud, és nem is szabad kimaradnia az igazságosságért való küzdelemből.
 

Pápaságát nem kerülték el a botrányok. Bár a helyzetet részben örökölte, vezetése idején tetőztek a katolikus egyházat terhelő, szexuális visszaélésekkel, illetve azok eltussolásával kapcsolatos ügyek. A Boston Globe 2002 januárjában publikálta az erről szóló első cikket, amely elindította a lavinát, de az első büntetőeljárás csak 2013-ban, Ferenc pápa uralkodása idején indult meg egy magas rangú egyházi személy, Józef Wesołowski érsek és pápai nuncius ellen.

XVI. Benedek többször is bocsánatot kért a szexuális visszaélések áldozataitól, illetve ígéretet tett a bűnösök megbüntetésére és a jövőbeli bűncselekmények megelőzésére. Kritikusai szerint azonban keveset tett a valódi felelősségre vonásért. Még 2022 januárjában is felmerült egy, a müncheni főegyházmegyében elkövetett visszaéléseket vizsgáló jelentésben, hogy érsekként négy esetben nem lépett fel abúzussal vádolt papok ellen.

Komoly botrány kerekedett abból is, hogy 2008-ban XVI. Benedek megpróbált rendezni egy évtizedes egyházszakadást, és visszafogadta a katolikus egyházba a korábban kiközösített Marcel Lefebvre szélsőjobboldali francia érsek követőit, a X. Szent Piusz Társaság tagjait. A tradícionalista, a latin nyelvű, úgynevezett tridenti miséhez ragaszkodó érsek még 1988-ban szentelte püspökké négy követőjét a pápa engedélye nélkül, ezért kiközösítették az egyházból.

XVI. Benedek előbb engedélyezte a régi misekönyv használatát – feltéve, hogy a hívek azt igénylik –, majd semmissé nyilvánította a négy szakadár püspök kiközösítését. Amikor azonban megjelent az erről szóló rendelet, egy svéd tévécsatorna leadott egy korábban felvett interjút az egyik érintettel, Richard Williamson püspökkel, aki azt állította, hogy a náci koncentrációs táborokban mindössze 200-300 ezer zsidó halt meg, és azokkal sem gázkamrákban végeztek. Ebből természetesen hatalmas botrány lett, zsidó szervezetek mellett még Angela Merkel kancellár is felszólította a katolikus egyházfőt, hogy beszéljen világosan, mi a véleménye a hasonló nézetekről.

Legemlékezetesebb, történelmi távlatban is mérföldkőnek számító lépése a lemondása volt.

Korábban a pápák csak rendkívüli esetekben távoztak önként a trónról. Benedek előtt utoljára 1415-ben történt ilyen, amikor XII. Gergely lemondott – igaz, ez a hármas pápaság idején történt, amikor két ellenpápa is volt. Előtte pedig 1294-ben fordult elő ilyesmi, amikor az idős és remeteként élő V. Celesztin adta vissza a bíborosoknak a megbízatását – igaz, őt eleve csak azért választották meg, mert nem tudtak megegyezni más személyben.

A lemondást XVI. Benedek 2013. február 11-én, egy konzisztóriumon jelentette be latinul. A nyelvválasztás miatt rövid ideig bizonytalanság uralkodott a jelenlévők körében, tényleg jól értették-e, mit mondott a pápa. A lemondás lehetőségére Benedek már korábban utalt, egy 2010-ben megjelent könyvben. A konzisztóriumon úgy fogalmazott: 

Erőnlétem előrehaladott korom miatt már nem alkalmas arra, hogy megfelelő módon gyakoroljam a péteri szolgálatot. 

Később mindenféle pletykák terjedtek a lemondás okáról, de ő cáfolta, hogy az egészségi állapotán kívül más megfontolás vezette volna.

XVI. Benedek döntésében minden bizonnyal közrejátszott, hogy elődje, II. János Pál az utolsó éveiben már nagyon beteg volt, nem tudott járni, és beszélni is csak alig. Ő minden bizonnyal el akarta kerülni ezt a helyzetet, és lehetőséget adni egy új, nála fiatalabb személynek. Utóda, I. Ferenc (Jorge Mario Bergoglio, korábbi Buenos Aires-i érsek) szintén kijelentette, hogy ha eljön az ideje, és úgy érzi, nem alkalmas már, önként távozik a trónról. Benedek tehát valószínűleg új hagyományt teremtett, a jövőben a pápák felé szinte elvárás lesz, hogy egy bizonyos kor felett lépjenek vissza.

Nyitókép: XVI. Benedek pápa köszönti a híveket, miután megérkezett utolsó általános audienciájára a vatikáni Szent Péter téren 2013. február 27-én. A pápa február 11-én bejelentette, hogy február 28-án lemond. – Fotó: Michael Kappeler / EPA / MTI