„Mindig is azt gondoltam, Állhatatos Erzsébetnek kellene nevezni” – videós összeállítás II. Erzsébet fordulatokkal teli életéről

Amikor Elizabeth Alexandra Mary Windsor 1926 áprilisában megszületett, senki nem gondolta, hogy a kislányból egyszer királynő lesz. Tízéves volt, amikor nagybátyja, VIII. Edvárd lemondott a trónról, hogy feleségül vehessen egy elvált asszonyt, az amerikai Wallis Simpsont. Így lett Erzsébet apja, VI. György a király.

A királyi család életével foglalkozó beavatottak úgy tudják, hogy II. Erzsébet barátai szerint nagyon boldogan élt volna vidéken állataival és családjával, de miután a trón várományosává vált, erről már nem dönthetett.

Mindannyiuk előtt kijelentem, hogy egész életemet – legyen hosszú vagy rövid – Önök és csodálatos birodalmunk szolgálatának szentelem

– fogadta meg 21 évesen a későbbi királynő világszerte sugárzott rádióbeszédében.

A fiatal hercegnő 1952-ben apja helyett utazott el a Brit Nemzetközösség országaiba. A reptéren látta utoljára a betegeskedő királyt. Néhány nappal később Kenyában érte a hír: VI. György meghalt. Azonnal visszatért Londonba, és 25 évesen a helyébe lépett.

A gyászidőszak letelte után, 1953. június 2-án koronázták királynővé. A Westminster Abbeyből élőben közvetített eseményt világszerte milliók követték a tévében. Az addig érinthetetlen és távoli uralkodói család tömegek számára vált valódivá azáltal, hogy a tévékészülékek segítségével közvetlen közelről, a nappalijukban nézhették őket. A „csodálatos brit birodalom” amelyről Erzsébet korábban beszélt, már uralkodásának elején repedezni kezdett.

Ennek egyik első jele volt, amikor 1956-ban Egyiptom a britekkel szembeszállva államosította a Szuezi-csatornát. A gyarmatok közül elsőként 1957-ben Ghána, majd egy bő évtized alatt a legtöbb afrikai és karibi terület függetlenedett.

A XX. század második felében nemcsak a birodalom, a világ is nagyot változott.

Ön és én is életünk nagy részében azt hittük: ez a találkozó soha nem történhet meg. Remélem, Önök is ugyanolyan boldogok, mint én, hogy bebizonyosodott: tévedtünk

– mondta 1994-ben, amikor a Szovjetunió szétesése után Borisz Jelcin orosz elnök meghívására Moszkvában vendégeskedett.

Száz év után ő volt az első brit uralkodó, aki Írországba látogatott, 2011-ben. Ezt az elemzők a két ország közötti megbékélés történelmi pillanataként értékelték.

„Finom eszközökkel ösztökélt mindenkit arra, tegyék félre ellentéteiket. Adott egy löketet, ami után már a politikusoknak, üzletembereknek, mindenkinek könnyebb dolga volt”

– jellemezte a királynő diplomáciáját egy történész.

Azért akadtak olyan helyzetek is, amelyekben szerepe ellentmondásos volt. A trónörökös, Károly és Diana hercegnő mesebeli esküvője 1981-ben fiatalos csillogást hozott a Windsor-házba. Ám a pár nyilvánosság előtt zajló családi drámája aláásta a monarchia népszerűségét. Erzsébet négy gyerekéből három házassága ment tönkre 1992-re. A Windsor kastélyban pusztító óriási tűz pedig hozzájárult ahhoz, hogy azt az évet szörnyűnek, latinul „annus horribilisnek” jellemezte (atmo).

Nem sejtette, hogy még rosszabb jön. 1997-ben Diana hercegnő autóbalesetben meghalt Párizsban. II. Erzsébet pedig olyan sokáig nem reagált nyilvánosan, hogy a gyászoló alattvalók érzéketlennek tartották.

Aztán a 2000-es években újabb botrányok tépázták meg a család hírnevét. A királynő másodszülött fia, András herceg ellen az Egyesült Államokban bírósági eljárás indult szexuális bántalmazás miatt. Unokája, Harry herceg és felesége pedig – miután rasszizmussal vádolta meg a család bizonyos tagjait – lemondott királyi kötelezettségeiről és Kaliforniába költözött.

Mindezek ellenére II. Erzsébet népszerű maradt. Fülöp herceg, aki 73 éven át volt a társa, a koronavírus járvány közepette, 2021-ben meghalt. Temetésén a királynő fekete maszkban, az egészségügyi előírásokat betartva, egyedül ült, ezzel is demonstrálva: a szabályok rá éppúgy vonatkoznak, mint bárkire.

A britek többsége nem ismert más uralkodót rajta kívül. 

A változó világban a stabilitás szimbólumává vált, és ez lehet a kulcs, ha legendás királyok Hódító Vilmos, Hitvalló Eduárd, vagy Nagy Alfréd mintájára egyetlen jelzővel kellene illetni.  

„Mindig is azt gondoltam, Állhatatos Erzsébetnek kellene nevezni” – mondta egy történész.