Szabadlábon a férfi, aki 26 gyereket temetett el élve

A csendes kaliforniai kisváros, Chowchilla lakói rögtön tudták, hogy valami nagy baj történt, amikor 1976. július 15-én nem érkezett meg pontosan a nyári iskola utolsó előtti napján az általános iskolás gyerekeket hazaszállító iskolabusz. Csak 15 perc telt el, és már kétségbeesetten telefonáltak egymásnak a szülők. Két órával később pedig már az egész város a 26 kisgyerekkel, valamint a megbízhatóságáról ismert buszsofőrrel, Ed Ray-jel együtt nyomtalanul eltűnt busz után kutatott.

A buszt napnyugta előtt találták meg, nagyjából tíz kilométernyire a várostól, egy árokparton elrejtve. Az 5 és 14 év közötti gyerekek és a sofőr sehol nem volt.

Estére már a helyi televíziók híradója is beszámolt a gyerekek elrablásáról, ami másnapra országos szenzációvá vált. Az álmos kisvárost másnap megrohamozta a sajtó: négyszáz újságíró lepte el a települést, köztük a nemzetközi média riporterei. A gyerekek eltűnése mint a valaha történt legnagyobb amerikai emberrablási ügy az egész világon hír volt.

Elásva egy bányában

Amikor keresni kezdték őket, a gyerekek már két átalakított furgonba zsúfolva tartottak egy nagyjából 160 kilométerre távolabb fekvő kőbánya felé. Az iskolabuszt egy csendes országúton tartóztatta fel három fegyveres, miután az úton keresztbe álltak előtte egy furgonnal. A buszt egy közeli bambuszligethez vitték, ahol jól el tudták rejteni, majd a gyerekeket kettő, mozgó börtönné átalakított furgonba pakolták, és elindultak velük.

Egyikük évekkel később a CBS amerikai televíziónak így írta le az utazást:

Úgy éreztem magam, mint egy állat, amit a vágóhídra visznek.

Másnap hajnali fél négykor álltak meg. A fegyveresek egyenként leszállították a gyerekeket, és egy földbe ásott lyukhoz vitték őket, ahonnan egy létra vezetett le börtönükbe: egy földbe ásott teherautó rakterébe. Amikor mindannyian bent voltak, az emberrablók lezárták a nyílást, amire kettő, egyenként ötven kilogrammos ipari akkumulátort helyeztek, majd nagyjából egy méternyi földdel borították be.

Ahogy az egyik gyerek évekkel később a CNN-nek elmondta:

Be volt ásva a földbe. Olyan volt, mint egy sír, mint egy koporsó. Egy hatalmas koporsó mindannyiunknak.

A teherautót az emberrablók börtönné alakították. A felszínre szellőzőnyílások vezettek, ahonnan ventilátorral levegőt fújtak be, két vécét is kialakítottak, zseblámpákat helyeztek el, valamint élelmet és vízzel teli kannákat. A víz és az ételek hamar elfogytak, a szellőztetőt működtető motorok egy idő után leálltak, a föld alá ásott börtönben hamarosan vizelet, ürülék és hányásszag terjengett, és a tető elkezdett beomlani.

Ekkor a sofőr és a legidősebb, 14 éves fiú együttes erővel elkezdett dolgozni a kiszabadításukon. Az alvóhelyeknek szánt matracokat egymásra rakva elérték a tetőn lévő nyílást, és nagy erőveszítések után végül sikerült kiásniuk magukat börtönükből, majdnem 16 órával azután, hogy eltemették őket. 36 órával elrablásuk után már újra Chowchillában voltak, szüleik karjában, televíziós kamerák gyűrűjében.

A gazdag emberrablók

A gyerekek előkerülése után a hatóságok nagy erőkkel kezdtek el kutatni az emberrablók után, akik egyszer sem jelentkeztek, hogy váltságdíjat követeljenek. Végül pár hét alatt mindhármukat elfogták. És ekkor jött a meglepetés. 

Az Egyesült Államok történetének legnagyobb emberrablását ugyanis nem kemény bűnözők, a maffia, vagy valamilyen terrorszervezet hajtotta végre, ahogy azt az elején sokan gondolták, hanem gazdag kaliforniai családok fiatal, húszas éveik elején járó három tagja.

A terv ötletgazdája a 24 éves Frederick Newhall Woods IV volt, aki hamar első számú gyanúsítottja lett az ügynek. A gyerekeket ugyanis az apja tulajdonában álló bányában ásták el. A San Francisco közelében található, és az egyik leggazdagabb amerikai településnek számító Portola Valley-ben élő Woods a beszámolók szerint egy több mint százmillió dolláros vagyon örököse.

Az emberrablást másfél éven át tervezte át társaival, egy szintén gazdag családból származó testvérpárral, James és Richard Schoenfelddel. Eleinte senki sem értette, hogy ilyen gazdag fiatalok miért raboltak el általános iskolás gyerekeket, akikért ötmillió dolláros váltságdíjat akartak követelni. Később kiderült, hogy mindannyiuknak adósságaik voltak.

A céljuk azonban nem az volt, hogy ezeket kifizessék. Nem holmi bűnözőknek tartoztak, akik miatt aggódniuk kellett, hanem a családjaiknak. Szándékuk ennél sokkal banálisabb volt: Ferrarikat akartak maguknak vásárolni, mert a környékükön mindenki másnak menő autóik voltak, és úgy gondolták, egy tökéletes bűnténnyel tudják a legegyszerűbben megszerezni a pénzt.

Úgy spekuláltak, hogy a gyerekek elrablásával lehet a legegyszerűbben pénzt szerezni, mert a gyerekeket mindenki sajnálja, és a kaliforniai kormány könnyedén kifizet majd értük ötmillió dollárt. Az iskolabusz ötletét a Piszkos Harry című filmből vették, aminek a végén szintén egy iskolabuszt rabolnak el San Franciscóban. Chowchillát azért választották, mert közel volt a bányához, és a csendes vidéki kisvárosban a buszt könnyebben el lehetett téríteni.

Amatőr hibákkal teli tervük a valóságban azonban egyáltalán nem működött. Még a váltságdíj-követelésüket sem tudták átadni, telefonon akarták azt közölni Chowchilla rendőrségével, de nem tudták felhívni az őrsöt, mert a vonalak folyamatosan foglaltak voltak. Ezért inkább lefeküdtek aludni, hogy majd utána próbálkoznak. Aztán arra ébredtek, hogy túszaik megszöktek.

Azt máig nem lehet tudni, hogy pontosan mit csináltak, miután elásták a gyerekeket és otthagyták őket a bányában. A gyerekek megmenekülése után alig több mint egy héttel a 22 éves Richard feladta magát a rendőrségen. Testvére menekülőre fogta, majd miután többször is sikertelenül próbált meg átjutni a kanadai határon, úgy döntött, hogy ő is feladja magát, de még mielőtt ezt megtehette volna, a hatóságok elfogták.

Fred Woods ugyan átjutott Kanadába, de Vancouver városában a kanadai hatóságok kézre kerítették, miután leveleket írt az egyik barátjának. Azon a postán kapták el, ahol a leveleket feladta. Végül a három emberrablót – akik bizonyítékok tömkelegét hagyta maga után, köztük egy „Terv” című noteszt, amiben töviről hegyire leírták, hogy mit terveznek – életfogytig tartó börtönbüntetésre ítélték, a feltételes szabadlábra helyezés lehetősége nélkül.

Ezt később a kaliforniai legfelsőbb bíróság megváltoztatta, és engedélyezte, hogy idővel szabadlábra helyezzék őket. 2012-ben Richard Schoenfeld, 2015-ben pedig testvére, James feltételes szabadon engedését is engedélyezték.

Az emberrablás ötletgazdájának számító Fred Woods először 1982-ben kérvényezhette, hogy helyezzék szabadlábra, de azt rendszeresen elutasították. Legutóbb 2019-ben, miután kiderült, hogy közben a családja hatalmas, egyes beszámolók szerint százmillió dollárra rúgó vagyonát megöröklő férfi a börtönből engedély nélkül, illegálisan tartott mobilon keresztül intézte üzleti ügyeit. 

Ahogy az emberrablással kapcsolatos nyomozást vezető seriff, Ed Bates mondta a Vox magazin riporterének:

Amikor ennyi pénzed van, a többi rabot rá tudod venni arra, hogy bármit megcsináljanak neked.

Woods a börtönben ülve óceánparti villát vásárolt, ami nagyjából 1,5 millió dollárt ért, aranybányát, fenyőfatermelő céget és egy használtautóboltot üzemeltetett, és háromszor is megházasodott rabsága alatt.

Végül a 18. alkalommal sikerrel járt. 2022. március 25-én a feltételes szabadlára-helyezéséről döntő bizottság engedélyezte, hogy kiengedjék a börtönből.

Nyitókép:Joe Rosenthal/San Francisco Chronicle via Getty Images