Breivik megpróbálja elhitetni, hogy már nem erőszakos, de tovább küzdene a fehér felsőbbrendűségért

A norvég fővárostól nem túl messze lévő Skien börtönében, egy tornacsarnokban rendeztek be ideiglenes tárgyalótermet, ahol a 2011-ben 77 embert meggyilkoló Anders Breivik szabadlábra helyezését tárgyalják kedd óta, várhatóan három napon át. 

Kevesen gondolják, hogy a 21 év börtönre ítélt tömeggyilkosnak bármennyi esélye lenne a szabadulásra, sőt a börtönbüntetése korlátlanul meghosszabbítható, ha úgy ítélik meg, hogy továbbra is veszélyes a társadalomra. A norvég törvények viszont lehetővé teszik, hogy az elkövetett bűncselekmények súlyától függetlenül az elítélt kérje feltételes szabadlábra helyezését, ha egy évtizedet letöltött a büntetéséből. A kérelemről bírósági tárgyalást kell tartani, ahogy ügyvédje fogalmazott: „mint bármely jogállamban, egy elítéltnek joga van kérelmezni a feltételes szabadlábra helyezését, és Breivik úgy döntött, hogy gyakorolja ezt a jogát”. A sajtónak nyilatkozva Øystein Storrvik azt is mondta: más lapra tartozik, hogy amit védence mond, az okos dolog-e vagy sem. 

A 42 éves Breivik, aki 2017-ben hivatalosan Fjotolf Hansenre változtatta nevét, 2011. július 22-én autóba rejtett pokolgépet robbantott fel Oslo kormányzati negyedében, majd Utøya szigetére ment, ahol a norvég Munkáspárt ifjúsági táborának résztvevőit, főleg tizenéveseket gyilkolt meg. Lisbeth Kristine Røyneland, a túlélőket és az áldozatok családtagjait támogató szervezet vezetője, aki 18 éves lányát veszítette el a merényletben, azért tart a tömeggyilkos meghallgatásától, mert ezzel újra lehetőséget kap arra, hogy szabadon beszéljen és eljuttassa szélsőséges nézeteit a hozzá hasonló gondolkodású emberekhez. Az AP hírügynökségnek nyilatkozva az oslói egyetem jogi professzora, Kristin Bergtora Sandvik ugyanakkor világos ügyészi stratégiának tartotta, hogy Breivik maga teszi nyilvánvalóvá nézeteinek zavarosságát, ha hagyják beszélni.

A tömeggyilkos a tárgyalóterembe bilincs nélkül, náci karlendítéssel érkezett meg, ruhájára és táskájára a „fehér nemzetek” elleni „népirtás” leállítását követelő üzenetet tűzött ki.

Amikor a norvég államot képviselő ügyész, Hulda Karlsdottir nyitóbeszéde alatt feltartotta táskáját, a bíró rendre utasította, mondván, nem akar semmi ilyesmit látni, amíg az ügyész beszél. Karlsdottir felolvasta az áldozatok nevét, hogy emlékeztesse a bíróságot Breivik tettének súlyosságára, ugyanakkor azt is hangsúlyozta, hogy a tárgyaláson nem a férfi bűnösségét kell újból vizsgálni, nem is a fogva tartásának körülményeit, hanem azt, hogy milyen veszélyt hordozna a szabadon engedése. A tömeggyilkos rázta a fejét, amikor az ügyész arról beszélt, hogy 21 éves börtönbüntetésének letöltése után is veszélyes ember marad. 

Egyórás beszédében Breivik azonban nem tanúsított valódi megbánást. Parlamenti képviselőjelöltként mutatkozott be, és arról beszélt, hogy folytatná küzdelmét a fehér felsőbbrendűségért, de már „békés” eszközökkel. A börtönévei alatt is próbált támogatást szerezni a nézeteinek, európai és amerikai szélsőjobboldaliakkal levelezett, noha számos levelét elkobozták. A keddi tárgyaláson igyekezett hárítani saját felelősségét.

Egyáltalán nem az én hibám, hogy agymosott lettem. Azért, ami 2011. július 22-én történt, szinte a teljes felelősség azoké, akik az interneten radikalizálnak és agymosást végeznek

– mondta. Azt állította, hogy mára „erősen elhatárolódik” az erőszaktól és a terrortól, „szavát adta”, hogy túl van ezen.

Még azt is felajánlotta, hogy a sarkvidéken, vagy egy nem nyugati országban telepedik le, ha szabadlábra helyezik, sőt, politikai tevékenységével is felhagy, ha a bíróság ezt követeli meg tőle. 

Az állam által idézett tanúk közt volt Randi Rosenqvist börtönpszichiáter, aki szerint nem történt számottevő változás Breivik viselkedésében azóta, hogy büntetőtárgyalásán az általa elkövetett mészárlással kérkedett. Mint mondta, annak, aki a szabadlábra helyezését kéri, megbánást kellene tanúsítania, és azt mutatnia, hogy megérti, miért nem ismétlődhetnek meg a cselekedetei.

A norvég sajtóban arról is vita bontakozott ki, hogy mennyire kell nyilvánosságot adni Breiviknek. „Ez az ember meg akart ölni engem és megölte a barátaimat, így természetesen fájnak a beszámolók” – mondta az egyik túlélő, Miriam Einagshaug. A Dagsavisen című napilap főszerkesztője közölte, különösen óvatosan tudósítanak a tárgyalásokról, hogy megóvják azokat, akik számára fájdalmas újra látni és hallani az elkövetőt, másrészt hogy a nézetei ne kapjanak nagyobb teret. A Dagbladet című lap viszont úgy látja, fontos, hogy a közönség lássa, hogyan viselkedik egy terrorista, hogyan fejezi ki magát és hogyan érvel. 

A merénylő apja a német Bildnek nyilatkozva abszurdnak nevezte a tárgyalást. „Anders soha nem fog kijutni” – mondta, hozzátéve, hogy nem is akarja, hogy kiengedjék a fiát.

Nyitókép: MTI/EPA/Pool/NTB