Egyszer vette fel velem a szemkontaktust, amikor gyomron ütött – megszólalt a taxis, akinek elrabolta az autóját az Árpád hídi ámokfutó

„Egyszer vette fel velem a szemkontaktust, amikor gyomron akart ütni. Aztán picit sikerült is neki, de ez nem volt vészes” – emlékezett vissza a végzetes szerda éjszakára Ábrahám Györgyi taxis, aki éppen cigiszünetet tartott a munkában, amikor a semmiből feltűnt autójánál egy férfi, és rövid, erőszakos dulakodás után elvitte a taxiját nem sokkal este tíz után.

A férfi a forgalommal szemben, a Vörösvári úti lehajtón ment fel az Árpád hídra, és már ezen a szakaszon összeütközött egy szembejövő autóval, de nem állt meg. Nem messze onnan, a margitszigeti lehajtó után összeütközött a szürke Suzukival és egy másik taxival. Ebben a karambolban hárman haltak meg. „Nem a holttestek, vagy a sérültek látványa visel meg, hanem az, hogy az emberi életet nem lehet visszahozni” – mondta az RTL Híradónak adott megrázó beszámolójában a taxis, aki megélhetésének forrását vesztette el a balesetetben.

A szörnyű esetről a Híradó csütörtöki riportját alább lehet megnézni:

„Halvány mosollyal rám nézett, és azt kérdezte: »Mi van?«”

Ábrahám felidézte: szerdán délután négy körül kezdte a munkát, este 10 után nem sokkal, egy fuvar után állt meg pihenni a Szentlélek téren. Kiszállt az autóból, egyik kezével a parkolóhely melletti oszlopra támaszkodva, másik kezével az ajtót fogva szívott el egy cigit. „A semmiből jött az ember, előtte sehol sem láttam. Teljesen hangtalanul termett ott, még mindig érzem a szagát az orromban” – idézte fel Ábrahám.

A taxis megijedt a férfi közeledtére, de a karosszéria miatt nem tudott hátrébb lépni tőle. „Halvány mosollyal rám nézett, és azt kérdezte: »Mi van?« Mondom, megijedtem. Ezután azt kérdezte, így egyben, hogy »szabad vagy, vársz valakit, elviszel? «” Miután megmondta a férfinak, hogy nem viszi el, „hátralépett, ránézett a lábamra, aztán megpróbált bebújni a combom és az ajtó közötti résen, engem félrelökve. Onnantól kezdődött a dulakodás”. A támadó megpróbálta elgáncsolni, ez nem sikerült. Ezután Ábrahám lábfejét rúgta meg, rácsapta az ajtót a kezére.

Miután a férfi bejutott a sofőrülésbe, két kézzel próbálta behúzni az ajtót, de Ábrahám bal kézzel tartotta azt, míg a jobbal hol az oszlopba kapaszkodott, hogy a támadót rángatta. „Gyorsan zajlott a rúgok-vágok-ütök, adtunk-kaptunk mindketten” – mondta. Közben segítségért kiáltozott, de senki nem állt meg. „Ezt nem értem… emberek, figyeljünk már egymásra! Ha valaki kiabál, hogy segítség, akkor oda lehet menni neki segíteni. Mert ha az elkövető egyedül van, akkor lehet, hogy elbátortalanodik, ha már többen vannak ellene” – tette hozzá.

Azt is elmondta: a magas, jó erőben lévő férfi „a dulakodás során végig hallgatott, egy hangot sem adott ki. A szemkontaktust is csak egyszer vette fel, amikor gyomron akart ütni. Aztán picit sikerült is neki, de ez nem volt vészes”. Felidézte, hogy a férfi nehézkesen indult el az autóval, mert szokatlan volt számára a műszerfal és az automata váltó. Végül még nyitott ajtóval beüzemelte a járművet, mire Ábrahám megpróbált közelebb lépni. Ekkor ismét megpróbálta gyomron vágni. A taxis aggódott, hogy ráhajthat a lábára, ezért hátrébb lépett.

Itt vesztettem el a csatát. Túl nagy volt a táv, túl kevés az erőkifejtés. Elindult nyitott ajtóval, amit próbált behúzni, én futottam utána

– emlékezett vissza. Végül csak telefonját sikerült kiütnie az autó rostélyáról. A férfi elhajtott, ő pedig megfordult, és segítségért kiáltozott. Többen is elhajtottak mellette, kikerülték az úton. Végül „két hölgy állt meg egy fehér autóban, azért, mert konkrétan eléjük álltam. Én úgy voltam, hogy most már inkább gázoljanak el”.

Ábrahám üldözőbe akarta volna venni a rablót, és reménykedett, hogy autója lopásgátlója is működésbe lép. Az őt felvevő két nő azonban inkább a rendőrséget segített tárcsázni neki. Ők rendkívül gyorsan ki is érkeztek, de már késő volt: az ámokfutó időközben felhajtott a hídra, ahol megtörtént a tragédia. Ő már csak a rendőrautóból látta a halottakat, a sérülteket, illetve az összetört autókat. „Nem a holttestek, vagy a sérültek látványa visel meg, hanem az, hogy az emberi életet nem lehet visszahozni” – tette hozzá.

Nem tud tovább dolgozni, a biztosítóban és a Jóistenben bízik

Ábrahám könnyebben sérült meg lábán, kezén és a hasán. Azt mondta, „nem vészes” az állapota, bár egész éjszaka borogatnia kell magát. Időnként még mindig rátör a remegés vagy a zokogás, ha visszaemlékezik a baleset éjjelére. „feszült, de belassító érzés” számára feldolgozni a tragédiát.

Elkeserítő a történet, a jövőképem is, a roncsok látványa is. Amikor sok autó összetörik, annak van szaga, ami megmarad. Emellett a vér szaga is ott van még az orromban, valamint ennek az embernek a bűze is.

Ábrahám 18 éve taxizik: neki is kijutott a kellemetlen utasokból, de ilyesmi sose történt se vele, se ismerőseivel. Azt mondta, a tragédia óta mindössze négy órát aludt: nem fizikailag, hanem mentálisan, lelkileg fáradt. Közben pörög az agya, mert szeretné folytatni a munkáját, ám ahhoz most elvesztette a tárgyi feltételt, az autóját.

Azt mondta: „az autóm magas kategóriás volt, az örökségemből vettem, és nagyon szerettem. Nálam az autó családtag. Kicsit kilátástalanul látom a holnapot, de bízom abban, hogy a Jóisten továbbra is megsegít”. A bevételre pedig szüksége is van: 73 éves, beteg édesanyját egyke gyerekként támogatja. Ábrahám emellett a szabadidejében vidékre járt kutyákat menteni, majd orvosi ellátást és befogadót keresni számukra: autó hiányában ezt sem tudja megtenni.

Most abban bízik, hogy a biztosító kifizeti leadott kárigényét. „Effektíve nem hibáztam, maximum rossz helyen, rossz időben voltam” – mondta. Viszont „az autóm a részese volt ennek, és ez visszaható érzéssel bír… az én autómmal csinálták ezt…”

Elmondta: „nagyon tisztelem az életet: egy van, becsüljük meg. Lehet értékesen és tartalmasan élni, nem kötelező elrontani. Az életet senkinek nincs joga elvenni, nem játszhat senki istent”. Éppen ezért nagyon haragszik az ámokfutóra, „erre a számomra és gondolom mások számára is értéktelen emberre, aki értékes embereknek vette el az életét”. Hozzátette: „az ilyen sérült embereket be kéne gyűjteni, kezelni kéne valahol, de gondolom erre sincs hely. Az átlag állampolgárok hadd legyenek biztonságban az utcáikon, hadd ne kelljen úgy érezni, mintha Chicagóban lennénk”.

Szavait így zárta: „Ez nem egy szokványos baleset. A látnivaló sem hétköznapi, az esemény mibenléte sem szokványos. Nem szoktak mindenhova odarohangálni, elvinni egy autót, aztán a szembe a forgalommal halálos kimenetelű tragédiát okozni. Értékes fiatal emberek haltak meg. Azt gondolom, ez nem egy megbocsátható vétek”.

A szorult helyzetbe jutott taxisofőrt ezen a számlaszámon keresztül lehet támogatni:

Ábrahám Györgyi
OTP
1177 3425 7092 4332 0000 0000

Korábban megírtuk, a 43 éves elkövetőről. B. Rolandról kiderült, hogy előszeretettel használt gyorsító szereket, egy forrás szerint villával kergette egyik munkatársát, egy másikat pedig meg akart erőszakolni. A férfi 14 év után azért jött haza külföldről a nyári szezonra, hogy a Balatonon üzemeltessen egy kis büfét.

„Ahogy kezdett bejönni a jó idő, hozott két pultos lányt, majd amikor elfogyott a kábítószere, az egyiket villával kergette el, a másikat pedig meg akarta erőszakolni. Emiatt a konyhás kollégájával is csúnyán összevesztek” – fogalmazott a Blik forrása. B. Roland a megszólaló szerint ezután elindult, hogy új pultos lányokat szerezzen, de a kocsiját összetörte. Aztán a barátja intézett neki egy bérautót, amivel felment a fővárosba. „Sajnos, drog hatása alatt mindig szörnyen kivetkőzött magából, és emberhez méltatlanul viselkedett” – tette hozzá az informátor.

A férfit már szerda reggel, a baleset előtt egy nappal előállították a rendőrök kábítószerfogyasztásért, majd elengedték. Dr. Ács Tibor ügyvéd a Reggeliben mondta el, miért nem jártak el másképp a rendőrök, és most milyen jogi lehetőségek vannak a büntethetőségre így, hogy a balesetet okozó férfi is meghalt a karambolban.