A fél ország felháborodott a posztján, elmondta miért

Milyen impulzus miatt kényszerült nyilvános bejegyzést írni a raktáros fizetésekről?

A posztom először nem volt nyilvános, csak az ismerőseim láthatták. Azért tettem nyilvános státuszba a tartalmat, mert többen egyet értettek velem, meg szerették volna osztani a bejegyzésemet. Egy személyes impulzus alapján éreztem úgy, hogy tudnia kell a nyilvánosságnak arról, amit a fizetésekről gondolok. Épp az Aldiban vásároltam, amikor megláttam egy raktáros pozícióra meghirdetett álláshirdetést. Ekkor végeztem egy gyors fejszámolást, hogy mégis mennyivel keres többet egy raktáros, mint egy egyetemi tanár, majd hazaértem, és megírtam a posztot. Nem volt átgondolt a cselekedetem.

 

Már csaknem 1500-an osztották meg a bejegyzést, amit időközben rengeteg újság is átvett. Mikor érezte úgy, hogy a bejegyzése ekkora nyilvánosságot fog kapni?

Ez úgy működik, hogy bizonyos számú megosztás után eszkalálódik a poszt, gyakorlatilag irányíthatatlanná válik. Már régen is jártam így, hogy száz megosztás fölött olyan helyekre is elért a bejegyzésem, amit nem gondoltam volna. Már akkor is úgy jártam el, hogy a kommentek alapján hozzáírtam egy update-et, amivel megmagyarázok néhány olyan dolgot, amit a kommentelők kritikaként vetettek föl. Szerintem a tartalom viralitása körülbelül száz megosztás fölött kezd a szerző számára szinte nyomon követhetetlenné válni.

Most is megtörtént a poszt korrigálása. Miért érezte szükségét ennek?

"Nagyon sokan úgy érezték a posztom után, hogy én irigylem a raktárosok fizetését. Ezt értették a legtöbben félre a bejegyzésemben. Ezért úgy érzetem, hogy ezt tisztázni kell, mivel én nem azt állítom, hogy a raktárosok keresnek sokat, hanem azt, hogy az egyetemi dolgozók keresnek méltánytalanul keveset. Ha az összehasonlítás csak a két különböző szférában dolgozók bérének összehasonlítására vonatkozik, akkor azt látjuk, hogy a nyolc általános iskolát végzett raktáros jobban meg van fizetve, mint az, aki több évtizedet tanult, hogy ebben a diszciplínán belül a lehető legmagasabb pozícióba tudjon kerülni. Ez volt az egyik rész, másrészt pedig azt szerettem volna elérni, hogy a posztot ne politikailag olvassák."

Hiszen a bejegyzésem nem kifejezetten a jelenlegi kormánynak szólt, hanem általában az utóbbi évtizedek rossz oktatás politikájának. Véleményem szerint az a dolga az értelmiségnek, hogy mindig a jelenleg hatalmon lévővel szemben lásson el valamilyen ellenörző kritikai funkciót.

Mi volt a legmeglepőbb megnyilvánulás, amit a poszt után kapott?

Alapvetően egy forrófejű ember vagyok, de nyilvánosság előtt senkit sem küldtem el melegebb éghajlatra.

"Ha egyet ki kéne emelnem, talán az a hozzászólás lenne, ami szerint, mi egyetemi oktatók csak aktákat tologatunk az egyetemen. Kérdem én, aktákat? Életemben nem láttam aktákat."

Persze még nagyon sok komment volt, ami felháborított, de aztán rápihentem egy kicsit, és rájöttem, hogy a felháborodások nagy része abból fakad, hogy Magyarországon nagyon kevés azoknak az embereknek a száma, akik a doktori fokozat környékéről vagy akár az egyetemről is tudnak valamit.

"Épp ezért nagyon magas, az olyanok száma, akik nem láttak még egyetemet, de megvan róla a véleményük.  Ezért arra gondoltam, hogy ezekkel a tévképzetekkel kapcsolatban, amiket a populáció a fejében tart az oktatással kapcsolatban, meg kéne próbálni felvilágosító jelleggel elmagyarázni az embereknek, hogy nem úgy van, ahogy ők azt gondolják."

Nos, az Aldis posztom után újra és újra el kellett mondanom, hogy én átlag tizenkét óránál nem dolgozok kevesebbet egy nap, és a kollégáim se, és, hogy melyek azok az előadáson kívüli tevékenységek, amiket egy oktatónak el kell látnia az egyetemi struktúrán belül.

 

Mi abban az igazság, hogy az egyetemi oktatók még soha nem végeztek fizikai munkát?

Van ebben valami igazság abból a szempontból, hogy a Phd hallgatók nagy többsége csúcs értelmiségi családból jött. Magasan kvalifikált szülőknek a gyermeke. De van ennek ellentéte is, amire én vagyok az élő példa, speciel én nem akadémiai környezetből jöttem.

"Végeztem fizikai munkát, ami a mai napig sem okozna problémát a számomra. Nyilvánvalóan nem szeretnék napszámban dolgozni. Nem azért, mert nem lennék rá képes, hanem azért, mert azt gondolom, hogy az ember a talentumait ott kamatoztassa, ahol azok jobban megtérülnek. Visszatérve a posztra sokan azt gondolták, hogy én lenézem a fizikai munkát, pedig ez nincs így. Például dolgoztam már vécé pucolóként is egyetemista koromban, de végeztem már gyors éttermi munkát is, voltam már kocsmáros, és építkezésen is dolgoztam már. "

Tehát mindenféle olyan munkát végeztem már, mint a nagy átlag. Persze benne volt a pakliban, hogy amikor elvállaltam ezeket az állásokat, tudtam, hogy nem fogom egy életen át csinálni. Őszintén nagy képmutatásnak tartom, hogyha valaki azt állítja, hogy ugyanolyan jó mások szemetét takarítani, mint egy másik fajta munkát elvégezni. Ha valaki azt mondja, hogy mások után jó dolog a kiömlött piát felpucolni, akkor az saját magának is hazudik. Az ilyen fajta munkákat senki sem akarhatja magának vagy a gyerekének. Ez valamilyen ál-humanizmus. A valódi humanizmus az lenne, hogy ezeket a munkákat senkinek se kelljen elvégeznie, amit csak robotizálás útján tudok elképzelni.

 

Így milyen lenne a jövő? Egy értelmiségi világot képzel el, ahol mindenki szellemi tevékenységet végez? És a robotok végzik az „alja munkát”?

Nem feltétlenül csak szellemi munkát végeznének az emberek. Például nyugaton a kreatív iparágak tele vannak olyan emberekkel, akik elsősorban innovációval, szolgáltatásokkal foglalkoznak. Ezt egyáltalán nem tartom felesleges dolognak.

"Azt gondolom, hogy még akkor is, ha ezeknek a tevékenységeknek a nagy része egyeseknek furának vagy nevetségesnek tűnhet, ennek még mindig több értelme van, mint például a BKV ellenőrök munkájának. Gondolom, most megint meg fognak páran sértődni. Gondoljunk csak bele a BKV ellenőröknek effektív az a feladata, hogy bólintsanak egyet, amikor az utas felmutatja a jegyét vagy bérletét."

Azért nem gondolom ezt a feladatot egy méltó állásnak, mert ezt a tevékenységet simán helyettesíteni lehetne gépekkel. A jövőben pedig nem kellene ennyit dolgozni, ha csak feltétlenül szellemi munkaerőre lenne szükség. Így sokkal több idő jutna önfejlesztésre, művészetre és a családra.

Mit kéne jobban megfizetni: a tudást, a befektetett energiát vagy a munkaidőt?

A tudás az abból lesz szerintem, ha valaki sokat csinál egy adott dolgot. Tulajdonképpen egy szívsebész esetében is azt fizeted meg, hogy egy ugyanolyan szívsebész kiképzése akár 30-40 év lenne. Ezzel szemben egy targoncást két hét alatt be lehet tanítani. A helyzet az, hogy ehhez nem várnak el semmiféle input kapacitást Ezért is hangsúlyozom, hogy a tudást kellene megfizetni és a bele fektetett időt. Másrészt nem irigylem az útépítőket, akik az ötven fokban állnak és egész nap dolgoznak. Azért rosszabb az a munka, mert kevesebb felkészültség kell hozzá.

"Ha valakinek az feladata, hogy talicskával hordja a betont, annál rosszabb nincs. Tapasztalatból beszélek, én már ezt is csináltam. De azért fizet rosszul, meg azért rossz maga a munka, mert nem kell hozzá tudás. Tehát a gyakorlat meg a tudás a nagy fizetség függvénye véleményem szerint."

Például, ha valaki tanácsadó lesz (most ne Magyarországra gondoljunk, ahol ez haveri alapon megy), mondjuk egy multinacionális cégnél, ahol tényleg aranyat ér egy jó tanács. Ott adott esetben bizony az a nagyon sok évtizednyi munka, amit egy jó tanácsadó maga mögött tudhat, úgy nyilvánulhat meg, hogy lehet, hogy neki csak egy héten egyszer kell elmennie, mondjuk egy meetingre, és őt ezért az egy óráért fizetik meg. Alulról lehet, hogy ez úgy látszik, hogy ő milyen szerencsés, de én azt gondolom, hogy nem, hiszen neki összességében rengeteg sok befektetett munkája van, abban az egy tanácsban. Az egyetemi dolgozókra visszatérve én például rengeteget dolgoztam úgy ingyen, hogy majd jó lesz a portfólióba, jó lesz kapcsolatépítés szempontjából. Szóval rengeteg befektetett energiám van abban, hogy most már azt mondhassam, hogy nem dolgozok ingyen.

 

Melyik foglalkozást kéne Ön szerint a legjobban megfizetni?

Azért fogom a tanárt mondani, mert ebben vagyok benne. A nagy többség általában az orvost szokta mondani, mert az életeket ment meg.

"Próbálom provokálni ezt a gondolatot azzal, hogy az élet önmagában egy nagyon jó dolog, de azt meg is kell tölteni tartalommal. Igazából a kreatív iparágak teremtik meg, azokat a tartalmakat, amiket akár az orvosok, akár a technológiai mérnökök platformjain tudunk szerepeltetni. Ha nem lennének filmek, színdarabok, könyvek, zenék stb., akkor miért lenne jó az élet?"

Persze a halmaz közül egyet nem tudnék kiemelni, csak azt mondom, hogy ez legyen egy személytelen dolog. A fizetésre visszatérve nézzük meg, hogy mibe, mennyi időt kell beletenni és aszerint próbáljuk megfizetni az adott szakmát.

Egy korábbi interjúban olvastam, hogy Ön azt tanácsolná a diákjainak, hogy menjenek külföldre tanulni. Miért?

Attól függ, hogy mit szeretnének. Tapasztalatom alapján, ha valaki külföldre megy ki doktori iskolába az már nem fog visszajönni. Persze az lenne a legjobb, ha ezek a diákok haza jönnének, és a külföldi tapasztalatok alapján megreformálnák a magyar oktatást. A nemzetközi tapasztalataim alapján ugyanezt csinálta például Malajzia, Szingapúr vagy Korea is, akik rájöttek arra, hogy behozhatják a jó gyakorlatokat a saját országukba. Ők úgy csinálták, hogy kiküldték a fiatalokat, akik azért jöttek vissza, mert rendes pozíciókat kaptak az egyetemen. Tehát nem tanársegédként kellett visszatérniük a náluk sokkal hülyébb professzor alá, hanem tanszékvezetőként mondjuk. Aki öt éven keresztül megtanulta az amerikai Yale Egyetemen, hogy hogyan működik egy normális tanszék, az valószínűleg meg tudja csinálni Szegeden is.

"Az a tapasztalat, hogy ha valaki kimegy az nem fog visszajönni, mert egy tanársegéd Amerikában jóval többet keres, mint egy kutató professzor Magyarországon. Arról nem is beszélve, hogy még plusz juttatásként mondjuk tízmillió forintnak megfelelő konferencia pénzt kapnak egy évre. Aki eleve el se akar menni az országból, csak annak a diáknak lehet jó a magyar diploma. Úgy látom, hogy a külföldi akadémiai szférában semmibe nézik a magyar diplomát."

Magyarországról szinte csak úgy lehet kimenni doktori fokozattal, ha nagyon jó cikkeid jelennek meg top folyóiratokban, aminek szintén kevés az esélye. Már egy ideje tanítok a doktori iskolában, de nekem ez egy erkölcsi dilemma, hogy ma Magyarországon miért megy valaki magyar Phd képzésre? Nem látják a bértáblát? Nem tudják, hogy ma százezer forint nettó környékén kezd el keresni egy tanársegéd?

Mivel lehetne ezeket a diákokat Magyarországra csábítani?

Csak a fizetéssel. Én hiszek mindenféle transzcendentális indokban, de az mindig csak transzcendentális gyakorisággal fog megjelenni. Tehát ezer emberből mondjuk lesz öt olyan, aki „szívesen” visszajönne Magyarországra. Ez olyan, mintha arra bazírozunk, hogy haljon csak nyugodtan éhen az ápolónő, mert, hogy szeretetből, hivatástudatból csinálja a munkáját és ne pénzért. Ez egyáltalán nem morális. A diákokat azzal lehetne motiválni, ha legalább félig olyan munkakörülményeket tudnánk neki biztosítani, mint ami nyugaton van. Például Magyarországon 14-18 órát tanítanak a tanársegédek, míg nyugaton négy órát. Tehát ötöd annyi pénzért ötször annyit dolgoznak. A jelenlegi hallgatók, akik visszajönnek, azok, mind a CEU-ra mennek, mert ők nyugati közeli fizetést és munkafeltételeket kapnak.

Mi a véleménye a CEU-ról?

A CEU az akadémia szférában egy nagyon fontos intézmény. Akiket személyesen ismerek, ők mind a CEU által jutottak ki amerikai egyetemekre. A CEU nemzetközi beágyazottsága kimagasló. Tehát nem az van, hogy kicsivel jobb, mint mondjuk a Corvinus vagy az ELTE, hanem nagyságrendileg jobb. A CEU-t ismerik, akkor is, ha elmész egy nemzetközi konferenciára, míg a többi magyar egyetemet nem. Tudománypolitikai szempontból, az országimázs szempontjából, az akadémiai szférában, ez egy olyan dolog, amit meg kéne becsülni, és nem akadályokat hárítani a működése elé.

 

Akkor a kormánypolitikában látja a hibát?

Abszolút, az elmúlt évtizedek kormánypolitikájában látom. Amibe beleevickélte magát a jelenlegi vezetés az egy abszolút populista, értelmiség ellenes politika.

"A jelenlegi kormány stabilan arra a két és félmillió választójára épít, akik értelmiség ellenesek maguk is. Miközben azt látod, hogy a vezetés tagjai a saját gyerekeiket a legjobb nemzetközi egyetemeken képeztetik ki, hogy aztán gombnyomásra keressék a pénzt. A hazai egészségügy borzasztó, miközben a vezetők a legjobb külföldi klinikákon kezeltetik magukat."

Tehát mondanak egy dolgot a népnek, de igazából mást csinálnak. Ez a definíció szerint képmutatás. Ebből a politikából nem is lehet kikecmeregni. Például a Fidesz már azt nyomja nyolc éve, hogy csak a foci, csak a stadionok stb., akkor később nem tudja hirtelen azt mondani, hogy nyugati típusú felsőoktatást akarunk, mert nem fogja megérteni az a választótömeg, amelyiknek idáig teljesen másról beszélt. Ez több mint reménytelen.

 

Mivel lehetne az emberek szemléletét megváltoztatni az oktatáspolitikában vagy a fizetések kapcsán? Érez valami változást azóta, amióta felkapott lett az Aldis posztja?

Van most egy populista kormányzati kommunikáció, amivel szemben csak populizmussal lehet eredményt elérni. Egy ember csak akkor tud ideákat bevinni a közbeszédbe, ha milliós eléréseket produkál. A jelenlegi kormány propaganda a továbbiakban is mindent meg fog tenni azért, hogy bővítse a saját média birodalmát. Ezért ezzel szemben szinte semmit sem ér, ha te néha ötven emberrel megosztod mondjuk az oktatáspolitikával kapcsolatos álláspontodat. Egy magánember, vagy akár száz magánember posztja az összevehetetlen egy nagy média birodalommal szemben.

Megbánta, hogy kitette a posztot?

Nem. Persze lehet velem nem egyetérteni a témában, de nincs semmi olyan abban a posztban, ami ne lenne vállalható.

Ön szerint mikor fog megváltozni az országban az oktatásról való közgondolkodás?

Vannak kulturális törésvonalak. Magyarország mindig a határán volt egy keleti típusú, despotikus, valamint egy nyugati típusú gondolkodásnak.

"Szerint nálunk a politikai vezetés feladata az, hogy valamelyik irányba elterelje a közgondolkozást. Jelenleg a keleti típusú gondolkodásnál tartunk. Én azt is el tudom képzelni, hogy Oroszországban, Romániában még évtizedekig azt fogják hazudni, hogy az a jó, ha te tájékozatlan maradsz, kritikátlan, befelé forduló ember, mert akkor a politikai vezetés meg tudja neked mondani, hogy mit tegyél."

Talán az internet és a digitális írástudás segít abban, hogy már nagyon sokan nem csaphatóak be egy az egyben. Lényegében, ezek azok az emberek, akiknek a nagy része el is megy az adott országból. Ki akarná azt a gyerekeinek, hogy 85 éves Orbán Viktor elmondja ugyanazt a beszédet a nemzeti ünnepen, amitől már nekem feláll a szőr a hátamon?

 

Ön szerint van-e Magyarországon jelenleg olyan politikai párt, aki tudna változtatni a mostani helyzeten?

Annyira nem ismerem őket. A Momentumot jelenleg érdeklődéssel vegyes gyanakvással figyelem, nagyon sok minden tetszik, amit csinálnak.

Például mi?

Az tetszik bennük, hogy megmutatják az érem mindkét oldalát, pro-kontra érveket alkalmaznak. Ez a magyar politikai kommunikációban eddig nem nagyon volt jelen. Például nem mindig a kormányt szidalmazzák, hanem az ellenzéknek a szerepét is hangsúlyozzák. Ez is egy komplexebb gondolkozásra utal. Igazából az, hogy nekem ez tetszik az rossz hír, mert szerintem ez a komplex gondolkozás a magyar politikai közbeszédben nem működik. Nálunk a következő egyszerű kijelentések működnek: az „Ezek lopnak!” vagy a „Simicska csicskái” - féle  megnyilvánulások. Tehát a primitív, egyszerű, érzelmekre ható üzenetek a sikeresek.

Miért van az, hogy folyamatosan romlik a magyar oktatás színvonala?

A pénzhiány miatt. Ilyen szempontból nagyon materialista vagyok.

A fontos dolgokra pénzt és energiát kell szánni. Például, ha kitaláltad, hogy autóversenyző akarsz lenni, de csak egy Trabanttal tudsz gyakorolni, és azzal is csak egyszer egy hónapban, akkor nem fog sikerülni az álmod. Valahogy így van ez az oktatással is: vagy toldozod-foltozod, amit mi csinálunk harminc éve, vagy pedig gyökeresen megváltoztatod. Ha folyamatosan kivonjuk a forrást az oktatásból, akkor egyre inkább romlani fog a minősége.

 

Fotók: Horváth Erika