„Mi voltunk a kis lelencek” – tragédiák jelzik, hogy súlyos gondok vannak a nevelőszülői rendszerben

Dinókné Rácz Éva épp szabadnapos volt, amikor a Házon kívül stábja felkereste. Az egyik munkahelyén. A másik állásában sosincs szabadnapja. Hivatásos nevelőszülő. Három vér szerinti mellett még két gyermeket nevel.

Ebéddel várta őket haza a suliból. Azt mesélte: mindig nagy családot szerettek volna a férjével. Ezért döntöttek úgy tíz éve, hogy nevelőszülők lesznek.

Emlékszem, az SOS faluba kellett bemenni, megláttam a 3 éves kislányt, és ott éreztem azt, hogy úristen mibe vágtam bele. Itt azért nem fonott hajú, tiszta, rendezett gyermeket kapunk. Én csak néztem, hogy mit fogok vele csinálni. Nagyon elhanyagolt állapotban került hozzánk, rühes volt az egész teste, a haját nem is láttam a kosztól

– idézte fel Éva az első találkozást.

A kislányt nem sokkal előtte emelték ki a családjából. Nagyon szegény, rossz körülmények között élt. Éváéknál látott például először angol vécét. Éva azt mondja, a nevelőszülőségre fel kell készülni, mert nagyon sok türelemmel kell hozzá.

„Azzal telt az első öt nap, hogy beköltözött a vécébe. November volt, nálunk padlófűtés van, és állandóan a padlón feküdt. Mondtam a férjemnek, hogy az ágyba kéne csábítani, csak ágyban kellene aludnia, majd leágyaztunk neki a nappaliba, a földre".

A kislány ma már 13 éves. Ő az egyik, akit ebéddel vár, mert azóta is velük él.

Én alkalmazkodtam hozzá. Megvártam, míg a gyerek egyáltalán próbál velem kommunikálni. Mert nem szólított sehogy. Egyszerűen csak megfogta az ingemet és mindig megrázott, ha akart valamit. És el kellett telnie egy hétnek, mire azt megkérdezte: hívhatlak úgy, hogy anya? Hát szerintem ez volt a legszebb, és akkor még csak egy hét telt el

– mesélte Éva, aki még most sem tudta visszatartani a könnyeit.

A lánnyal együtt jön haza egy kisfiú is. Ő 9 éves. Újszülöttként került Éváékhoz. Három testvére volt, mindhárman meghaltak egy súlyos betegségben, amit a kisfiú is örökölt. „Nem mondom, hogy mozgásában korlátozott, de nagyon sok helyzetben korlátozott. Tehát egy lépcsőzés neki nagyon nagy kihívás, az autizmus egyik fázisába tartozó tünete van, ő is SNI-s, de nagyon ügyes, nagyon szorgalmas, nagyon tanul, egy igazi szeretetgombóc.” 

És bár az asszony szerint rengeteget eszik, de 9 évesen is csak 20 kiló. Emiatt is orvostól orvosig hordják. A kislányt meg pszichiáterhez. És mindkettőjüket mozgásfejlesztésekre. Mindez rengeteg pénzükbe kerül. Ezt ugyanis a gyerekek ellátmányából kellene megoldaniuk, de az képtelenség, így saját maguk finanszírozzák.

Januártól emelkedett valamelyest az állami támogatás. 

Így egy különleges szükségletű gyermek után 62 344 forintot fizet havonta az állam nevelési ellátmányként.

Ebből kellene fedezni minden a gyerekkel kapcsolatos költségeket: ruházkodást, élelmezést, gyógyszereket, egészségügyi ellátást. Na meg a családi pótlékból, ami évtizedek óta nem változott: 14 800 forint havonta.

Éva a fizetését teljes mértékben a gyerekekre fordítja. Egy hivatásos nevelőszülő a minimálbér 30 százalékát kapja fizetésként havonta, ez most 69 600 forint, és gyermekenként még 46400 forint úgynevezett kiegészítő támogatást. És Évának még másik állása is van a gyerekek mellett.

 A Belügyminisztérium a Házon kívülnek azt írta: a nevelőszülők átlagos jövedelme 2-3 szorosára növekedett 2014 óta, a gyermekek számától függően.

A nevelőszülők különböző szolgáltatókhoz tartoznak. Éva egy civil szervezet, az SOS Gyermekfalvak alapítványának nevelőszülője. Tőlük is kap támogatást. Mikor a kisfiút műtötték, akkor például adományt is gyűjtött a civil szervezet. De az ő forrásaik is végesek. A civilek ugyanis az államtól csak az alapösszeget kapják meg. Míg az egyházi fenntartók többet, az alapösszeg 170 százalékát. 

A szociológus szerint viszont az a tapasztalat, hogy ezt a többletet nem a gyerekekre költik.

Sajnálatos módon nem hozzátesznek a pénzhez, hanem az a gyakorlat, hogy levesznek belőle, és még a fenntartó szervezet is levesz belőle. Tehát az egyház is részesül ebből részben. Ha nem így van, ha ez egy rágalom, akkor nagyon szeretnénk mindannyian látni azokat az összegeket, amiket ezek az egyházi fenntartók még pluszban ráköltenek a gyerekekre. Biztos van ilyen is, de nem ez az általános gyakorlat

 – véli Herczog Mária.

Márpedig a nevelőszülői hálózatok többsége egyházi fenntartású. Ahol Éva él, ott is többen dolgoznak nevelőszülőként. De náluk nem csak egy-két gyerek van, hanem egyszerre több.

Éváéknál még van egy férőhely, de egyelőre még nem állnak rá készen. „Mivel a legkisebb kisfiunk elment a a testvérei nevelőszülőihez, nekünk regenerálódnunk kell. Lelkiekben meg kell erősödni. Hogy fogadjak úgy egy gyermeket, ha még a másikért fáj a szívem? Mert a minőségi nevelés ezeknél a gyerekeknél nagyon-nagyon fontos. Ha ezt nem tudod megadni, akkor az a gyermek csak felnevelődik” – teszi hozzá.

Sokan megélhetési okok miatt lesznek nevelőszülők 

Vannak, akik nem így gondolkodnak.

 A 3 vér szerinti gyermek mellett mindig 4-5 nevelt gyermek volt a családban, ezt mesélte nekünk ez a ma már felnőtt, külföldön élő lány, nevezzük Kittinek, aki nem szerette volna, ha felismerik. 15 évig lakott ugyanannál a nevelőszülőnél.

Azt állítja, náluk a nevelőszülőség nem a segítésről szólt, hanem elsősorban a pénzről.

Nem tudom, hogy aki feltétel nélkül szeret, az felhánytorgatja-e napi szinten,hogyha ők nem lennének, akkor mi sehol nem lennénk. Aki ezt elhivatottságból csinálja, az felteszi-e napi szinten azt a kérdést, hogy tudjuk-e, hogy ezért ő milyen kevés pénzt kap?

Kittiéknek mindent, még a tusfürdőt és a fogkrémet is a zsebpénzükből kellett fizetniük, és sokat dolgoztak is a ház körül, míg a vér szerinti gyerekek nem.

A szociológus szerint ez egyre inkább jellemző lett. Sokan lettek megélhetési okok miatt nevelőszülők. Ami nem lenne baj, ha jól nevelik a gyerekeket, és valóban rájuk költik a pénzt. Kiszámoltuk: 5 gyermek után a nevelőszülőnek a fizetéssel együtt több mint 600 ezer forint juttatás jár. Ez elsőre jól hangzik, de ha nincs más kereső a családban, ebből kell az egész családnak megélnie, és fizetni 5 gyerek gyakran speciális szükségleteit.

Herczog Mária azt mondja, vannak olyan régiók az országban, ahol egyre inkább tapasztalható, hogy lehetetlen körülmények között nevelnek sok gyereket „azzal a cinikus megközelítéssel, hogy végső soron ezeknek a gyerekeknek úgyse jók az életkilátásai, eddig is borzasztó körülmények között éltek, nagy változás nem történik”.

Én ezt megengedhetetlennek tartom, ez súlyos rendszerszintű gyerekbántalmazás, de sajnálatos módon nem nagyon lehet mit tenni akkor, ha a fenntartók ezt megtehetik, és hogyha ennek nincsen következménye.

A férőhelykorlátokat sem mindig tartják be a fenntartók, hiába van megszabva, hogy a ház méretétől függően hány gyerek élhet egy helyen.

Kitti azt meséli: abban a családban, ahol vele együtt mindig 4-5 gyerek nevelkedett, egyszerűen nem szerették őket. És ezt mindennap éreztették is.

Mi voltunk a kis lelencek, vagy egyéb gúnyneveket kaptunk, én nem emlékszem olyan alkalomra, amikor a saját nevünkön szólítottak volna minket.
 

Fizikai bántalmazásban is sűrűn volt része, de a mindennapos megszégyenítések sokkal jobban megviselték. „Folyamatosan azt éreztük, hogy nemcsak arra vagyunk alkalmatlanok, hogy minket bárki szeressen, de egyáltalán az életre. Nagyon sokszor megkaptuk, hogy a lelencek jövője az egy nagy semmi. Azért ebből elég nehéz erőt meríteni, elég nehéz napról napra túlélni” – mondta Kitti, aki azóta is pszichológushoz jár, hogy valahogy feldolgozza a gyerekkorát.

Molnár László gyermekvédelmi szakember szerint az ország keleti felén, ahol egyébként is munkaerőpiaci nehézségekkel küzdenek az emberek, a nevelőszülőség a megélhetés egy alternatívája lett.

Akinek az jön szembe kínálatként, hogy nevelőszülő lehetsz, és nincs különösebb követelményhez kötve, nagy valószínűséggel nevelőszülő is lesz. Az, hogy az ő személyisége alkalmas-e erre, már nem fog felmerülni

– tette hozzá.

Ma már ugyanis mindössze egy 60 órás tanfolyamot kell elvégezni ahhoz, hogy valaki nevelőszülő legyen. De hogy ez tanfolyam mit tartalmaz, és milyen pszichológiai szűrést végeznek, azt a fenntartók döntik el.

Molnár László szerint mindez azt eredményezi, hogy fölhígul a rendszer, nincsenek igazi komoly szakmai követelmények, és mennyiségi szemlélet érvényesül, ez pedig a minőség rovására megy.

A törvény szerint minden 12 év alatti családjából kiemelt vagy árva gyereket nevelőszülőknél kellene elhelyezni. De nagyon kevés a nevelőszülő, és túl sok gyerek vár családra.

A szakmai elvárás az, hogy egy gyereket oda helyezzünk el, ahol az ő fejlődési szükségletei szerint a leginkább alkalmas volna a hely, ehelyett a gyerekek oda kerülnek, ahol éppen van férőhely, vagy ahol elfogadják őket

– mondta Herczog Mária, aki pillanatnyilag nem lát  semmilyen politikai és szakmai szándékot arra, hogy ez megváltozzon.

Pedig sürgető lenne, amit a közelmúlt tragédiái is jeleznek. Januárban egy 9 hónapos kisfiú halt meg, mert olyan forró vízben fürdették, hogy égési sérüléseket szenvedett. Március elején olyan súlyosan bántalmaztak egy kétéves kisfiút, hogy belehalt. Nemrég pedig egy kocsi csomagtartójában találták meg Sanyikát, aki valószínűleg megfulladt. Mindannyian nevelőszülőknél éltek.

Molnár László szerint ez az eset is rámutat arra, hogy „végtelen trehány és minden szakmai szabályt nélkülöző” kiválasztása folyik a nevelőszülőknek.

Az nem prejudikáció, ha abba belegondolunk, hogy ez az asszony, nem tudom én hány hónapos állapotosként, két napig bolyong az autóval a halott gyerekkel, és az ő egyéves hál’ istennek élő kislányával. Ez komplett pszichiátriai történet. Őt egyszer kiválasztották, ez hogy történhetett meg?

– teszi fel a kérdést.

Megkérdeztük a Belügyminisztériumot, indítanak-e átfogó vizsgálatot a nevelőszülői hálózatok fenntartóinál. Valószínűleg nem. Mert csak ennyit válaszoltak: zéró tolerancia van érvényben a gyermekbántalmazással szemben. Ha valakit a bíróság ilyen ügyben elítél, eltiltják ettől a foglalkozástól. Az alkalmasságot pedig három évente felül kell vizsgálni.

A szakemberek szerint pedig muszáj lenne változtatni a rendszeren. A rosszul kiválasztott nevelőszülők mellett gyerekek élete mehet tönkre. Miattuk azokra is ferde szemmel néznek, akik jól, lelkiismeretesen nevelik a gyerekeket. És minél rosszabb a híre ennek a foglalkozásnak, minél kevésbé becsülik meg anyagilag, annál kevesebben lesznek nevelőszülők. Úgy pedig egyre kevesebb gyereknek lesz esélye az egyébként is zsúfolt nevelőotthon helyett családban felnőni.