Házon kívül

„Ami az ötvenes években a vas és az acél volt, az most az akkumulátorgyártás Magyarországnak” – elképesztő, ami Debrecen környékén történik

Rédli BalázsRédli Balázs

2023. február 15. 5:58

Se munkaerőből, se vízből, se áramból nincs túlkínálat, a kormány mégis elkötelezte magát, hogy egy erősen szennyező iparág összeszerelő országává teszi Magyarországot. Egy Debrecen melletti településen a gödi példa alapján is félnek, hogy mi lesz a kutak vizével a kínai akkumulátorgyár beindulása után. Az üzem közműveire a kormány 111 milliárd forint közpénzt költ, miközben a környékbeli családok évtizedek óta várnak a vezetékes víz bekötésére. A gazdálkodók a megélhetésüket féltik az amúgy is aszályos vidéken. A helyi tüntetők ellen közben megkezdődött az országos politikai harc. A Házon kívül riportja. 

Fagypont körül van a hőmérséklet, és foltokban hó borítja a földet, mégis óriási a nyüzsgés azon a Debrecen melletti mezőn, ahol az óriási kínai akkumulátorgyár épül. Az építkezés egyelőre a tereprendezésnél tart. A munkások csapatokban érkeznek, sűrűn fordulnak a teherautók is, a metsző szél és a csípős hideg dacára rengetegen dolgoznak itt. A fagyott mezőt patakok keresztezik. Az itt élők közül sokan épp a környék vizeit féltik az akkumulátorgyártástól.

Bár a horizonton Debrecen tornyai látszanak, a legközelebbi település a Gugyoriként is ismert Mészáros Gergely kert. Egyike azoknak a hajdú-bihari településeknek, ahol nincs vezetékes víz. Az itt élő családok évtizedek óta várják, hogy bekössék, hiába. Vasadi Ildikó 1997-ben vette a lakását, a gyerekeivel költözött ide, azóta is Gugyoriban él. „Ivóvízünk a saját kutunkból van. Van mindenkinek egy kis fúrott kútja, akár 10-20 vagy 30 méter mélyről jön fel a víz. Villannyal működik, ilyen kis szivattyúval” – magyarázza.

Gugyoriban a kutak vize barnás színű a magas vastartalom miatt, az íze is fémes. Ildikóék negyven méter mély kútja tisztább vizet ad, ők isznak is belőle, de vannak családok, akiknél a felszivattyúzott vizet csak locsoláshoz, az állatok itatására és fürdéshez lehet használni. A kádakat így is alaposan ki kell sikálni, különben a zománc bánhatja. A vastartalom a fehér ruhákon és tányérokon is nyomot hagy. 

Amikor a szomszédos ipari parkban pár éve kiépítették a vezetékes vizet, a gugyoriak szerették volna, ha nekik is jut belőle. A debreceni polgármesteri hivatal azzal söpörte le a kérésüket, hogy akkor vissza kellene fizetni a beruházásra elnyert pályázati pénzt. A CATL több mint 200 hektárosra tervezett akkumulátorgyárának rengeteg víz és áram kell, ezért az ipari park közműveit most alaposan ki kell bővíteni – ezt a kormány vállalta, közpénzből. Eredetileg 88 milliárd forintot szántak erre, de kiderült, hogy nem lesz elég, most 111 milliárd forintnál járnak a költségek. 

Sok környékbeli azonban úgy látja: inkább a Gugyorihoz hasonló települések ivóvízellátását kellene végre megoldani. 

Mások attól tartanak, hogy a veszélyes anyagokat feldolgozó üzem beszennyezheti a kútjaikat. Ildikó szerint a környéken mindenki hallott arról, hogy a gödi akkumulátorgyárnál mérgező anyagokat találtak a talajvízben. 

Mindenki fél, hogy mi lesz velünk. Itt nincs ivóvizünk. Kicsit durvának tartom, hogy itt lakunk a tövében, de mégsem értesítettek minket arról, hogy milyen gyárkomplexum fog épülni

– rázza a fejét Ildikó.

Magzatkárosító oldószert találtak

Gödön egy helyi civil szervezet vizsgáltatta be egy független laboratóriummal a vízmintákat. A mérés során lítiumot és egy NMP nevű oldószert mutattak ki a kutak vizéből. Ebből a gödi akkumulátorgyárban évente több tízezer tonnányit használnak fel. „Okozhat szemirritációt, bőrirritációt, légzési nehézséget, illetve terhes anyák nem is dolgozhatnak vele, mert magzatkárosító hatású” – magyarázza Bodnár Zsuzsa, az Átlátszó újságírója, aki a Göd-ÉRT Egyesületben is aktív. A mintavételhez használt kutak a gyár egy kilométeres körzetében vannak. Mint mondja, három, egymástól távoli helyszínen nem kerülhettek véletlenül a talajvízbe ilyen anyagok.

A mérgező anyagok koncentrációja a határérték alatt volt, de akkor is kérdés, hogyan kerültek a talajvízbe, ahol semmi keresnivalójuk. „Nem állítottuk, hogy a szennyezés a gyárból jött, hanem a környezetvédelmi hatósághoz fordultunk, hogy vizsgálja ki, meg a vízügyi hatósághoz. 

A környezetvédelmi hatóság nem is válaszolt, a vízügyi hatóság pedig azt mondta, hogy mivel nem bizonyítható, hogy a gyárból jön, nincs elég információjuk arról, hogy egyáltalán vizsgálatot indítsanak.

A gyár területén mért értékeket a katasztrófavédelem nem akarta kiadni, mert szerintük döntést előkészítő adatokról van szó, amik 10 évig titkosak. A civilek perre mentek, és kiderült: a vízmintavételre szolgáló kutat betemették. 

Volt tehát egy monitoring kút, de az akkumulátorgyár nem használja, mert nincs számára előírva, hogy ebből neki mintákat kell vennie. Bodnár Zsuzsa szerint ez nem a cég hibája, hanem a hatóságé, amelyik ezt nem írja elő. 

Gugyoriban Vasadi Ildikó arról beszél: az ottani beruházás környékén élők is attól félnek, hogy az akkumulátorgyártás miatt szennyeződhet a talajvíz. 

Mi abban fogunk főzni, abban fogunk fürödni, abban fogunk mosni. Ha elindul a gyár, pár hónapon belül lehet, hogy nem lesz ivóvízünk sem.

A megélhetésüket féltik a vízhiánytól  

Tóth József több mint 200 hektáron gazdálkodik, fejből sorolja, hogy hol miből mennyi termett az elmúlt években. A kukoricáról beszélgetünk. „Ahol gyengébb minőségű föld van… hát ott 9-10 tonna szokott lenni… de tavaly meg semmi.” Olyat még nem látott, hogy az aszály a teljes termést elvigye. 

Az én időmben olyan még nem fordult elő, hogy kukoricából semmi sem termett. Semmi. Tehát egy szem se.

akkumulátorgyár debrecen tiltakozás vízhiány áram
Tóth József gazdálkodó / Fotó: Házon kívül

A 84 éves gazda az elmúlt évtizedek során a saját szemével látta, hogyan lett egyre aszályosabb a környék. „Szemmel látható a klímaváltozás. Azokban a csatornákban, amiket régen építettek, semmi víz nincs” – mondja. A biztosítók tavaly 40 milliárd forintot fizettek ki aszálykárokra, kétszer annyit, mint az előző évben. Debrecen mellett tavak és víztározók száradtak ki. Eltűnt a víz a Hármashegyi-tóból és a Vekeri-tóból, a hőségben felrepedezett a meder kőkeményre száradt iszapja.

Győrffy Dóra közgazdász, az MTA doktora több mint fél éve kutatja az akkumulátorgyárak gazdasági és környezeti hatásait. „A klímaváltozás miatt az aszály a Kárpát-medencét nagyon erősen fenyegeti, és Debrecen környékét különösen – jegyzi meg. – Választani kell, hogy mire használjuk a vizet. Ez lehet a lakossági vízellátás, lehet a tavak regenerációja, a mezőgazdasági öntözés. Jelenleg úgy tűnik, hogy az akkumulátorgyárak vízigénye prioritást élvez” – mondja. 

A gödi Samsung gyár annyi vizet fogyaszt, mint egy Kecskemét méretű város. A CATL majdnem négyszer akkora lesz, úgyhogy ott valami egészen elképesztő mennyiségű vízfelhasználásra lehet számítani.

Debrecennek nincs folyója, a gyár ellátását máshogy kell megoldani, miközben a vízhiánytól sok gazdálkodó már most is a megélhetését félti. „Mindenféleképpen meg kéne oldani a vizet, az öntözési lehetőséget” – mondja Tóth József, aki szerint az öntözőrendszerek és a vízelvezető árkok rendbetételére régóta nem jut elég pénz, a csatornákat pedig már benőtték a fák. 

A Mezőföldön elterülő Iváncsához hasonlóan Debrecen mellett is a környék jó minőségű termőföldjeire építenek akkumulátorgyárat. „Talán a legrosszabb földeket kellene kiválasztani erre. Azt a termelést, ami ott kiesik, azt már nem lehet pótolni” – teszi hozzá a gazdálkodó.

Sarokba szorítva érzik magukat

Ahol most a földgyaluk dübörögnek, az építkezés megkezdése előtt egy bácsi legeltette a tehenét – mutat körbe Illés-Rácz Marianna a majdani gyárnál. A kétgyerekes anyuka a gyárépítés ellen tiltakozó egyesület elnökségi tagja, civilben kozmetikus és önkormányzati képviselő Debrecenben. 

Amikor megjöttek a számok, az nagyon ijesztő volt nekünk. Itt a legtöbben gazdálkodással foglalkoznak. Ezek kiváló minőségű termőterületek. Olyan tájidegen nekünk ez a nagy iparosítás

 – mondja. Szerinte az embereket nagyon dühíti, hogy lesöpörték az aggodalmaikat. „Nem szeretjük azt, ha a fejünk fölött döntenek. Nagyon-nagyon sarokba szorítva érezzük magunkat, és azt gondoljuk, hogy ezt nem így kellett volna csinálni.”

A Civil Fórum Debrecen Egyesület elnökségi tagja szerint a környéken élők a hatalmas beruházásról nem kaptak elég tájékoztatást. A vízfogyasztással kapcsolatban a városvezetés azt közölte: napi 25 ezer köbméter alatt lesz, a kormányhivatal honlapjára azonban kiraktak egy tanulmányt, amely szerint nehezebb napokon a 60 ezer köbmétert is elérheti. A dokumentumot két nap után eltüntették, a városháza szerint a szakértő tévedett. „Teljes a bizalmatlanság most már a hatóságokkal szemben, hiszen már körülbelül a negyedik verzió jön elő, hogy körülbelül mennyi is lesz itt a vízigény” – mondja Illés-Rácz Mariann.

Szerinte az akkumulátorgyár ellen jobb- és baloldaliak is tiltakoznak. „Ez nem pártpolitikai ügy. Ez helyi ügy, az itt élők próbálnak az otthonukért, az otthonuk védelmében fellépni” – fogalmaz. Az elégedetlenség egyre duzzad, a közmeghallgatások botrányba fulladtak. A második ilyen rendezvényen a vármegyei főispánt lehazaárulózták, egy nőt megütöttek. Mikepércsen helyi anyák szerveztek tiltakozó felvonulást, tíz kilométert gyalogoltak a hidegben. Több tüntetés volt Debrecenben is, a kormánypárti politikusok közben egyre durvábbakat mondanak a tiltakozókról. 

„Az elektromos akkumulátorgyártás a jövő iparága. Ez jelent biztos növekedést és biztos munkahelyeket. Akik tehát az elektromos akkumulátorgyárak magyarországi letelepítése ellen hergelnek, azok más országok érdekeit szolgálják” – jelentette ki például Szijjártó Péter külügyminiszter. A kormányközeli médiában pedig sorra jelennek meg a cikkek arról, hogy áldebreceniek, hivasásos tüntetők és a „Soros-hálózat” tagjai tiltakoznak ezen. 

Hát nevethetnénk is ezen, ha nem lenne végtelenül szomorú, hogy nem feltételezik azt, hogy egy városban az emberek képesek saját magukért kiállni

– mondja erre Mariann. „Mindig feltételezni kell, hogy valaki van a háttérben. Nincs senki a háttérben.”

Hatalmas gyár, óriási állami támogatás

Az építkezést úgy emlegetik, mint Magyarország legnagyobb beruházását. A gyár 3000 miliárd forintba kerül, és 100 gigawattóra az éves kapacitása. „Egy kilowattóra akkumulátorkapacitáshoz 40-60 kwh energiára van szükség” – mondja a témában kutató Győrffy Dóra. Vagyis az akkumulátorgyártás nemcsak a vizet, hanem az áramot is zabálja. A közgazdász szerint egy ekkora gyár energiaigénye a 6000 gigawattórát is elérheti. 

akkumulátorgyár debrecen tiltakozás vízhiány áram
Győrffy Dóra / Fotó: Házon kívül

Paks teljes éves kapacitása 16 ezer gigawattóra. Tehát ez azt jelenti, hogy legalább a paksi kapacitás negyedére, de inkább a harmadára lenne szükség a debreceni gyár ellátásához 

 – magyarázza. 

A kormány egyik legfőbb érve az akkumulátorgyártás mellett a munkahelyteremtés. A debreceni gyárban valóban rengeteg, kilencezer dolgozóra van szükség. A munkaerőhiány miatt azonban az akkumulátorgyárakban jellemzően ázsiai vendégmunkások dolgoznak. „Az akkumulátorgyártás gépsorok üzemeltetését jelenti, és ehhez rengeteg alacsonyan képzett munkás szükséges, akik 12 órás folyamatos munkaidőben dolgoznak” – mondja Győrffy Dóra. „Az elmúlt évtizedben láthattuk, hogy a magasan képzett munkaerő elvándorol Magyarországról, és most a helyükre állami forrásokból, a magyar adófizetők pénzéből importálunk külföldi cégeknek ázsiai vendégmunkásokat” – teszi hozzá. A közgazdász szerint az ország szempontjából az lenne a jó, ha nemcsak az összeszerelő üzemeket telepítenék ide, hanem a kutatás-fejlesztést is. Szerinte ártalmas, ha a kormány ennyire elköteleződik az akkumulátorgyártás mellett:

A magyar gazdaság hosszú távú fejlődése szempontjából azt gondolom, hogy ez a program abszolút káros.

akkumulátorgyár debrecen tiltakozás vízhiány áram
Tiltakozók az akkumulátorgyárak ellen / Fotó: Házon kívül

A tiltakozókat a kormány azzal próbálja leszerelni, hogy az akkumulátorgyáraknak szigorú előírásokat kell betartaniuk, ellenkező esetben a működésüket is felfüggeszthetik. „A debreceni akkumulátorgyárat akkor szabad megépíteni, hogyha a gyár a legszigorúbb környezetvédelmi szabályokat betartja” – jelentette ki Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter. Csakhogy a hivatalok nincsenek a helyzet magaslatán, az előírások pedig csak kullognak a technika fejlődése után  – mondja erre Bodnár Zsuzsa.  

Az akkumulátorgyártás új dolog. Nincs végiggondolva a jogszabályok szintjén, hogy ez egy új iparág, és ehhez kellene igazítani a határértékeket, az engedélyezési eljárásokat és a többit
 

 – magyarázza. Az építkezések ráadásul minden lehetséges könnyítést megkapnak. „Nemzetgazdasági szempontból kiemelt beruházásoknak nyilvánították mindegyiket, ami felgyorsított engedélyezést jelent nemcsak környezetvédelmi, hanem katasztrófavédelmi szempontból is. Ami őrült kockázatos, mert ezek mind veszélyes üzemek. Óriási mennyiségű, gyúlékony, toxikus anyagot használnak fel” – mondja Bodnár Zsuzsa.

Azt nem tudni, hogy a debreceni beruházás mekkora állami támogatást kap. A kormány százmilliárdos tételről beszél, a Financial Times és a kínai sajtó 320 milliárd forintról írt. Győrffy Dóra szerint a kormány adós azoknak a számításoknak a bemutatásával, hogy ez miért éri meg. „Az a veszély is fennáll, hogy mire a költségvetésnek megtérülnek ezek a beruházások, addigra lehet, hogy teljesen más akkumulátortechnológia lesz a világon.” 

A kutató szerint Magyarország adottságai egész egyszerűen nem teszik lehetővé, hogy az akkumulátorgyártás legyen az ipar húzóágazata, sem pedig azt, hogy akkumulátorgyártó nagyhatalom legyünk, ahogy azt a kormány szeretné. „Bevallom, amikor ezt hallom, akkor eszembe jut az ötvenes évek szlogenje arról, hogy az izzó vas és acél országa leszünk. A kormány rábök egy szektorra, amiben nagyhatalom leszünk. Az ötvenes években ez a vas és az acél volt. Most pedig az akkumulátorgyártás.”

#Házon kívül#Videó#akkumulátorgyár#debrecen#vízhiány#víz#ma#Gazdaság#környezetszennyezés#aszály#munkaerő#göd#samsung gyár

Címlapról ajánljuk