Zsuzsát a moratórium lejárta után rakták ki otthonából, két hónapja a lakása előtti folyosón él

Zsuzsa Budapest egyik észak-pesti kerületében található lakótelepi lakásban lakik. Vagyis lakott, egészen addig, amíg a kilakoltatási moratórium végével kitették otthonából. Azóta a lakás előtti folyosón él.

Az 67 éves asszony 1984 óta élt a másfél szobás kis lakásban. Tisztázatlan okokból sok százezer forintos közüzemi tartozást halmozott fel az évek alatt, ezért elárverezték a lakását. Költöznie azonban nem kellett, mert jött a világjárvány és ezzel együtt a kilakoltatási moratórium is, ami egészen július 15-ig tartott. Zsuzsa ezután sem volt hajlandó kiköltözni. 

Másfél nappal a moratórium lejárta után lement a boltba, csakhogy mire visszaért, elzárták attól a helytől, amiről még mindig azt hiszi, hogy az ő otthona. Azt mondta, minden ingóság, ami bent van, az övé, ezért nem mozdul már majdnem két hónapja a lezárt lakás ajtaja elől. Pár nejlonzacskóba van csomagolva a jelenlegi élete, a folyosón alszik, eszik, a tisztálkodást pedig a szeméttárolóban található csapnál oldja meg.

A ház lakói sajnálják a sokak szerint mentálisan zavart asszonyt, ezért minden létező módon próbálták már megoldani a helyzetet, de kiderült, hogy a mai magyar ellátórendszerben nincs válasz arra a kérdésre, amit Zsuzsanna teremtett. 

A lakók először az önkormányzathoz fordultak. Cserdiné Németh Angéla polgármester szerint az ilyen esetekben meg van kötve a kezük.

Mi a társhatóságoknak tudunk jelezni, tehát sem a polgármesternek, sem a jegyzőnek nincs hatásköre, hogy bármit is tegyen az ügyében. Ha azt látják, hogy illetéktelenként van jelen a lépcsőházban, akkor a rendőrséghez lehet fordulni. Őket lehet felhívni, hogy kvázi magánlaksértés történt, és tegyék ki a lépcsőházból.

Ez meg is történt, a lakók rendre kihívják a rendőrséget: kijönnek, kivezetik Zsuzsát az utcára, aki a ház előtt megvárja, amíg elmennek a rendőrök, majd saját kódjával kinyitja a bejárati ajtót, és visszamegy a harmadik emeleti folyosóra. Ezt erősítette meg a Budapesti Rendőr-főkapitányság is, kiemelve, hogy az idős nő minden esetben együttműködő, soha nem tanúsít semmilyen ellenállást.

A következő lépés az volt, hogy a házból szinte mindenki aláírta a petíciót, vagy inkább segélykérést, hogy valaki oldja meg ezt a helyzetet. A kerületi rendőrség átvette a petíciót, megvizsgálták az ügyet, de mivel Zsuzsanna szerintük továbbra sem követ el gyakorlatilag semmi törvénybe ütközőt, továbbították az aláírásokat a kerületi jegyzőnek, és így a kör be is zárult. Az önkormányzat visszadobta a labdát a lakóknak, egészen pontosan a közös képviselőnek, aki levélben válaszolt a Házon kívül kérdéseire.

Szerinte sem neki, sem a lakóknak nincsenek eszközei arra, hogy megszüntessék a problémát:

A szociális háló nem működik. A társasházkezelő és a tulajdonosok többször hívtak rendőrt, mentőt, hogy a fennálló problémában segítsenek. Az önkormányzat felé is többször jeleztek az érintettek, de azt a választ kapták, hogy ezzel nem kívánnak foglalkozni, és ez a közös képviselő feladata. Na persze. Ezt a legkönnyebb, ránk mutogatni.

A Házon kívül riportere beszélt azzal a lakóval is, aki mindennap elsőként találkozik a folyosón élő idős asszonnyal, ha reggel kinyitja az ajtaját. Szerinte senki nem foglalkozik a fennálló helyzettel:

Tehetetlenek vagyunk, tehát senki nem segít nekünk. Senki nem tud megoldást ajánlani. Melyik hivatalhoz kellene fordulni? Senkihez nem tudunk, mert mindegyik hárít.