Hevér Gábor: Gyerekkorában majdnem mindenki színész akar lenni, aztán normális lesz, és ezt kinövi

Ha jól tudom, te magad is nagy focirajongó vagy. Mit gondolsz, milyen szerepet tölt be a foci egy ember és egy közösség életében?

A futball világszinten egy olyan sport, ami nagyon sok embert összeköt, de alapvetően bármilyen sport szeretete közösségteremtő. A baráti társaságomban is szinte mindenki szereti a focit. Gyakran ülünk össze megnézni a meccseket, beszélgetünk. Mint mindenki, mi is rendkívül jól értünk a focihoz, így megbeszéljük, hogy mit, hogyan kellett volna csinálni. Szerintem a sorozat tökéletesen ábrázolja, mennyire fontos egy kisváros életében a sport.

Hevér Gábor a héten a Reggeliben mondta el, miért szakadt hirtelen vége a futballkarrierjének:

Sok olyan szerepet játszottál már, ami társadalomkritikát fogalmaz meg. Szerinted a Gólkirályság és a karaktered, Géza mire hívja fel a figyelmet? Mit tanítanak az embereknek?

A sztereotípiák levetkőzése, a férfi-női egyenjogúság kérdése mind fontos a sorozatban, de alapvetően a Gólkirályság fő célja az, hogy szórakoztasson. Nagyon finoman vannak benne elhelyezve társadalmi anomáliák, amiket a legjobb eszközzel próbálunk megmutatni, ez pedig a humor.

A humor fontos kapocs tud lenni a munkában és a magénéletben is?

Szerintem a legfontosabb dolog a világon, hogy az embernek legyen humorérzéke. A feleségemmel ebben egyezünk, mindkettőnknek van humora, és mindketten bírjuk a másik humorát. 

Olyan, mint egy sebtapasz: nem gyógyít, de hozzájárul a gyógyuláshoz.

A Gólkirályság bakivideóiból úgy tűnik, hogy a forgatásokon is kapható vagy egy-egy poénra. Hogyan látod magad ebből a szempontból?

Régen szerettem a társaság középpontjában lenni, de ma már nem annyira. Ami szerintem egyértelműen látszik a videókon, hogy a forgatás nagyon jó hangulatban telt, minden jelenet felvétele felvillanyozott, pedig kőkemény munka volt.

A sorozat üzenetét tekintve, szerinted milyen elvek alapján érdemes manapság nevelni egy kislányt?

Az idősebb lányom 15 éves, most lép kamaszkorba. Arra próbáljuk ösztönözni, hogy figyeljen oda, milyen helyzetekbe kerül, és vigyázzon magára, ne veszítse el a fejét – a szó metaforikus értelmében. Az a célunk, hogy szórakozzon, élvezze az életét, de közben mindig legyen észnél. Egyetlen feladata van, a tanulás, ezt pedig nagyon szépen teljesíti.

Egy korábbi interjúdban említetted, hogy a lányod érdeklődik a színészet iránt, de nem szeretnéd, hogy 18 éves kora előtt döntsön a szakmájáról. Miért érzed így?

Ez egy bonyolult helyzet, mert ebben a szakmában 18 éves kor körül rettenetesen megemelkednek az elvárások: kikopik a gyermeki báj, és nincs már meg az az elnéző jóindulat az emberekben, hogy „milyen ügyes, pedig csak egy gyerek”. 

Nincs olyan, hogy »milyen ügyes, pedig 21 éves«. Akkor már mindent el kell tudni játszani, komoly érzelmeket és történeket kell átadni. Addig a pontig a színészet egy kedves szórakozás, de utána már kőkemény munka is.

Neked mikor vált egyértelművé, hogy a színészet lesz a te utad? A szüleid támogattak ebben?

Mindig azt mondom, hogy gyerekkorában majdnem mindenki színész akar lenni, aztán normális lesz, és ezt kinövi. Én nem nőttem ki, így jelentkeztem a Színház- és Filmművészeti Főiskolára. Akkor édesanyám azt mondta, hogy azonnal jelentkeznem kell egy másik főiskolára is, így felvettek a tanítóképzőbe is. Nem bízott a színészetben, amiben van némi ráció, mivel senki sem tudhatja, hogyan alakul majd a pályája, ami persze más szakmákra is igaz.

Szerinted inkább a szerencsének vagy a szorgalomnak van köze ahhoz, hogy hogyan alakul valakinek a karrierje?

A szerencsének mindenképpen nagy szerepe van. A régi nagyok mindig azt mondták, hogy 10 százalék tehetség, 90 százalék szerencse kell. Ezen már azért enyhítettünk, én úgy gondolom, hogy 40 százalék tehetségre, 30 százalék szerencsére és 30 százalék idegrendszerre van szükség. Régen ezzel nem annyira foglalkoztak, de ehhez a terheléshez mindenképpen kell egy jó idegrendszer.

Rengeteg szerepben kipróbáltad már magad. Van olyan, amit visszautasítottál?

Társulattagként nem illik szerepet visszaadni, így amíg színházi tag voltam, mindent eljátszottam, amit rám osztottak. Voltam már maffiózó, hülyegyerek és miniszterelnök is a szerepeimben. Ha a rendezők valamit belém látnak, akkor megpróbálom megcsinálni. Amióta szabadúszó vagyok, már más a helyzet. Volt már több olyan filmszerep, felkérés, amit visszautasítottam. Volt, hogy a karakter nem tetszett, de olyan is, hogy az egész darab.

Nagyon sok embernek mindig te leszel a magyar Leonardo DiCaprio. Nem untál még bele, hogy őt szinkronizálod?

Egyáltalán nem, inkább örülök neki, mert kiváló színésznek tartom. Egyetlen egy filmje volt, ami nem tetszett annyira, A visszatérő, pedig pont ezért kapott Oscar-díjat. 

Tudom, hogy Hollywoodban azt díjazzák, ha valaki fél éven keresztül megnöveszti a szakállát, és a hideg vízben fázik, de szerintem DiCaprio ennél sokkal jobb színész.

Egy régebbi interjúdban olvastam, hogy nem igazán rajongsz a közösségi oldalakért. Milyen ellenérzéseid vannak ezzel kapcsolatban?

Valószínűleg azért nem vagyok fent a közösségi oldalakon, mert nem látom az előnyeit. Mi a hozadéka annak, hogy magamról mutogatok képeket, és a gondolataimmal árasztom el az internetet? Ráadásul a magamfajta ember a követői 99 százalékát nem ismeri. Egyedül Instagramra regisztráltam fel egy barátom feleségének a javaslatára. Néha megosztok egy-egy előadás előtti kulisszaképet, vagy a munkáimról valamit, és örülök neki, hogy a követőimnek ez tetszik. Ezek mellett tudom magamról, hogy információfüggő vagyok – vagy talán most már csak voltam –, így én is sokat pörgetném a közösségi oldalakat. Érdekes világ ez, beszippant, és pontosan ezért is olyan veszélyes. Az emberek egymástól értesülnek a hírekről, nem egy megbízható forrásból. Például pár éve elterjedt, hogy egy tigris van Nagykovácsiban, ahol lakom. Az édesanyák féltették a gyerekeket és a kutyákat, de természetesen nem volt semmilyen tigris.

Több mint 20 éve vagy együtt a feleségeddel. Szerinted ez a fajta elköteleződés ma is jellemző a párokra? Mi kell ahhoz, hogy ilyen sokáig életben tartsák a tüzet?

Amennyire tudom, Magyarországon nagyon sok a válás. A baráti társaságomban is vannak válások, de vannak olyanok is, akik ugyanennyi ideje vannak együtt. 

Mi 22 éve vagyunk együtt. Sokan kérdezték már, hogy mi a titkunk, de nincs rá válaszom. Talán a kommunikáció, hogy minden konfliktust megbeszélünk, de lehet, hogy egyszerűen csak szeretjük egymást. 

Sokszor buknak ki konfliktusok új élethelyzetekben, mint az összeköltözés és a gyerekvállalás, de a nap végén mindig csak az a kérdés, hogy szereted-e a másikat. Talán ehhez is szerencse kell, hogy olyan ember mellé sodorjon a sors, akivel akkor is szeretitek egymást, ha összevesztek.

A Gólkirályságban játszott karaktered szintén házas, azonban Géza félrekacsintgat. Szerinted hogyan jutott el idáig?

Géza nem rossz ember, de a feleségével elmennek egymás mellett. Annyit elárulhatok, hogy a kapcsolatuk sokkal mélyebb, mint az első pár részből kiderült. Lesznek még meglepetések a nézők számára. Közben pedig ott egy fiatal, csinos lány, akivel szintén nemcsak a testiség köti őket össze, hanem tényleg jól kijönnek. A polgármester ígérget, hogy majd elválik és elveszi őt feleségül, ami talán egy sztereotípia. A kérdés az, hogy Géza és a felesége szeretik-e annyira egymást, hogy a kapcsolatuk helyre tudjon jönni.

Nyitókép: RTL