„Nincs bennem kitörési vágy” – interjú Schmied Zoltánnal

Mennyire áll hozzád közel a foci?

Szurkolóként eléggé. Játszani most már ritkán játszom a lábam miatt, mert egy sérülés miatt arra vigyáznom kell.

Szerinted mi a fő üzenete a Gólkirályságnak?

Bárkiből lehet bármi. Az mindegy, hogy valaki nő vagy férfi, mindegy, hogy addig mit csinált az életben. Ha vannak álmaink, akkor meg lehet azokat valósítani, csak munka kell hozzá. Még akkor is, ha egy női edzőről beszélünk, én ebben sem tennék különbséget. A focipályán egy nő is tud érvényesülni, sőt talán néha jobban is.

Lányos apukaként mennyire érintett meg a sorozat témája?

Nyilván elfogult vagyok a kislányom miatt. Egész életemben elfogadtam a nőket, sosem néztem le őket. Mindig is egyenjogúnak tartottam a női nemet. Mi sem lehetnénk igazi férfiak nélkülük. Persze Laci, a karakterem nem így van ezzel.

Mit gondolsz, vannak olyan szakmák, ahol tényleg kérdéseket vethet fel egy női vezető? Vannak szerinted olyan munkakörök, amiket valamelyik nem képviselői jobban el tudnak látni?

Egy férficsapat fociedzőjének lenni férfias szakma, de a társadalom és mi juttattuk el magunkat odáig, hogy így gondolkodjunk erről. 

Biztosan van olyan szakma a férfiak és a nők fizikumából adódóan is, amiben kevesebb nő dolgozik – mondjuk ritkán látunk női kőművest –, de ettől függetlenül szerintem egy nő bármilyen szakmában megfelelhet. 

Ugyanakkor a neveltetésünkön is múlik, hogy egy nő valószínűleg kevésbé akar fociedző lenni. Nem gondolom például, hogy a kislányom fociedző lesz, de nem tudhatjuk, hogy az élet mit hoz.

A karriered során mennyire volt esélyed megtapasztalni, milyen női és férfi vezetővel dolgozni?

Néha a nők keményebbek voltak. Amikor öttusáztam, volt egy úszóedzőm, Edit néni, ő nagyon szigorú volt, féltünk is tőle, de nagyon szerettük. Csak fiúk voltunk a csapatban, így teljesen mást jelentett egy női edző. De volt például női rendezőm a szakmában, és az is teljesen más – ezek izgalmas dolgok.

Mit kell szerinted tenned ahhoz szülőként, hogy a gyerekeid megállják majd a helyüket a mai társadalomban?

Ez nagyon nehéz kérdés. 

Én úgy próbálom nevelni a gyerekeimet, hogy megtalálják önmagukat ebben a világban, bármennyire is nehéz. 

Őszinteségre nevelem őket, tehát ha bármi olyan történik velük, ami furcsa nekik, vagy nem érzik magukat komfortosan, akkor az legyen bennük, hogy mindig őszintén beszéljenek róla akár nekünk, akár a tanáraiknak vagy a környezetüknek. Sose tartsanak attól, hogy annak rossz következménye lesz, ha valami kínosabbat elmondanak. Még ha kellemetlen helyzetet is szül ez, úgyis ott fog állni mellettük az apukájuk, anyukájuk. Ez a legfontosabb talán, és hogy nyitott legyen a dolgokra. Lássa meg, ha valami nem jó, de tudja azt is, hogy ha egy tanár szigorú, az nem feltétlenül rossz. Tudjon különbséget tenni, ismerje fel, ha valaki nem jól bánik vele, vagy olyat csinál, ami nem illendő, vagy nem esik jól neki.

Visszakanyarodva a színészetre: melyik szereped hozta meg neked az országos ismertséget?

A mi kis falunk papjának szerepe hozott robbanásszerű változást.  

Milyen volt megélni, hogy egyik napról a másikra annyian imádni kezdtek téged?

Hízelgő. Nyilván amikor az ember csinál valamit, akkor nagyon jó érzés, ha az emberek szeretik azt, és örömet okoz másoknak. Meglepődtünk mi is, amikor leforgattuk és bemutatták az első évadot, hogy mekkora sikere van. Valamilyen szinten ezért színész az ember, hogy olyat csináljon, ami hatással van másokra. Máig nagy örömet okoz nekem, ha találkoznak velem és felismernek az utcán.

A színházi munkáidat vagy a tévés világot érzed inkább magadénak?

Mind a kettőt. Valahogy az egyik nem megy a másik nélkül, én legalábbis úgy érzem. Szerencsés helyzetben vagyok, hogy mindkettőben viszonylag sokat dolgozhatom. 

Egy sorozat vagy egy mozi sokkal több emberhez tud eljutni, de ezeket nehezebb átlátni, ott nagyon sok múlik a rendezőn, mert kívülről kevésbé látja magát az ember. 

A színházban közvetlenebb a visszajelzés, és sokkal többet tud magából beletenni a színész. Ez a szakma hullámzó, most olyan időszakban vagyok, hogy mindkettőben részem lehet, és az a legjobb, ha egyensúly van.

Azt nyilatkoztad egy korábbi interjúdban, hogy a külsőd miatt inkább a könnyen csajozó szerepek találnak meg. Ez a fajta magabiztosság tényleg megvan benned?

Valamennyire biztosan megvan. Az alkatom is ilyen, de visszafogottabb vagyok az életben. Szeretek bókolni a nőknek, mert csodáknak tartom őket, és ez is része az életemnek... de nem tudom, most zavarba hoztál ezzel a kérdéssel.

Próbálsz ebből kiszakadni, vagy szereted az ilyen szerepeket?

Az ember olyan szerepeket játszik el, amilyeneket kap. 

Úgy vagyok vele, hogy minden szerepben, amit kapok, megkeresem a kihívást és próbálom élvezni. Nincs bennem kitörési vágy. 

Van olyan rendező, aki kockáztat, és olyan szerepet bíz rám, ami kicsit más, mint ami belőlem fakad – ezt azért élvezem, mert olyankor nem abból kell kiindulnom, amit eddig csináltam. Abban bízom, hogy ezek a szerepek is megtalálnak előbb vagy utóbb.

A konzervatívabb pap vagy a gátlástalan üzletember szerepe áll hozzád közelebb?

Minél több szerepem van, ami távol van egymástól, annál jobb. Annál többféle színt próbálhatok ki. A gólkirályságos karakteremet is azért szerettem, mert nagyon más, mint a pap.

Mennyiben más a Gólkirályság Lacija a korábbi „jópasi” karaktereidhez képest?

Mindenképp más, ő egy kissé gátlástalan, de nagyon jó üzletember, aki közben szórakoztató. De inkább a saját érdekeit helyezi előtérbe, mint másokét.

Volt egy nagyon bevállalós jeleneted a Gólkirályságban, amikor Csillával szexjáték közben kapott rajta Vica. Milyen élmény volt ilyen intim jelenetet forgatni? Mennyire volt beleszólásod a részletekbe?

Az volt a legfontosabb, hogy valóságosnak tűnjön. Mindent egyeztettem a rendezővel. És itt igazából nem kellett csinálnom semmit, csak feküdnöm, úgyhogy könnyebb volt. A stáb és a rendező is sokat segít az ilyen jeleneteknél. Mindig úgy vesszük fel, hogy senkinek se legyen kellemetlen.

Milyen volt együtt dolgozni Pásztor Virággal?

Most ismertem meg, és nagyon sokat nevettünk egymáson. Ő hozzám képest nagyon-nagyon fiatal – 25 vagy 26 év van közöttünk –, úgyhogy érdekes volt. De jól megtaláltuk a közös hangot.

Mit gondolsz Laci és Csilla kapcsolatáról?

Nem lehet tudni, hogy miért találja meg egymást ez a két ember, de még ha ekkora korkülönbség is van közöttük, valami passzol, és jól elvannak. El tudják viselni egymás hülyeségeit.

Milyen terveid vannak még erre az évre? Vannak bakancslistás szerepek és célok, amiket 2023-ban szeretnél megvalósítani?

Olyan nincs, amit kitűztem. Azt mindenképp szeretném, hogy tudjak dolgozni, és az is bennem van, hogy jól akarom érezni magam. 

Arra nagyon törekszem, hogy a stresszt kiirtsam a munkámból és a magánéletemből, hogy minél jobban kiélvezhessem az élet örömeit. 

Nem akarok olyan helyzetbe kerülni, hogy ne legyek boldog a munkámtól és a magánéletemtől, addig akarok mindent csinálni, amíg boldoggá tesznek.