A Ewing családot itt ne keresse senki

2022. november 29. 13:20

Vecsésen ezután nemcsak savanyú káposzta kerül a hordókba, hanem kőolaj is. Megnéztük a Mol új, próbaüzemben működő kitermelését, ahol bólogató olajkutak helyett „karácsonyfát” találtunk. Megmutatták az algyői telepet is, hogy lássuk, milyen a magyar olajipar múltja, és milyen nem lesz a jövője, még akkor sem, ha a Mol rengeteg pénzt öl az új lelőhelyek feltárásába. Képes riport.

A múlt hét fő szenzációja az volt, hogy november 21-én, hétfőn a Mol bejelentette: gazdasági hasznosításra alkalmas kőolajra bukkantak Pest megyében, a savanyított hordós káposztájáról országszerte híres Vecsés határában. Az Országháztól alig 20-25 kilométerre délkeletre nyújtózó földterületen az előzetes geológiai vizsgálatok elvégzése után idén júliusban kezdett kutatófúrásba a magyar állami olajtársaság, és az egy hónapig tartó munka végén 2100 méteres mélységben egy eddig ismeretlen kőolajmezőt fedeztek fel.

A kétmilliárd forintos beruházásnak köszönhetően újonnan talált ásványkincs kitermelése november 11-én meg is indult, napi hatszáz hordó (körülbelül 100 köbméter) volumennel, amit a későbbiekben közel duplájára szeretne emelni a Mol. A társaság kalkulációja szerint napi ezer vecsési hordó nagyjából 10 százalékkal növeli majd a Mol jelenleg 3,5 millió hordós kőolajkitermelését:

A Vecsés-2 nevű olajkút a Mol harmadik legnagyobb hozamú magyarországi kútja lett, egyedül képes kiváltani az elöregedő algyői mező teljes éves természetes hozamcsökkenését

– fogalmazott ezzel kapcsolatban Hernádi Zsolt, a Mol-csoport elnök-vezérigazgatója a társaság múlt heti közleményében.

A Mol számára azért fontos a vecsési kőolajmező kiaknázása, mert a jelenleg kitermelés alatt álló hazai észletek kimerülőben vannak, ezért a magyar olajipari cég nagy erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy a stabilan csökkenő termelést még egy ideig szinten lehessen tartani. Az elmúlt 5 évben 133 milliárd forintot költött a Mol új lelőhelyek feltárására és hatékonyabb kőolaj- és földgázkitermelést lehetővé tevő technológiákra, a következő öt évben pedig további 200 milliárdot szán erre a célra.

A Mol egy héttel a nagy bejelentés után sajtóbejárást szervezett a vecsési próbatermelés helyszínére, és hogy kicsit kontextusba helyezze a dolgokat, megmutatta a cég algyői kőolajgyűjtő telepét és gázüzemét is.

Aki arra számít, hogy a vecsési Mol-telepen már a tévéből jól ismert olajkutak bólogatnak, és hamarosan fúrótoronyerdő nő majd ki a földből, az téved. A város lakott területét elhagyva, a Budai Nagy Antal utca földúttá váló folytatásán haladva lehet elérni a Vecsés-2 kutat, amit arról lehet leginkább felismerni, hogy az úttól beljebb, egy műveletlen földterületen négy nagyobb acéltartály, valamint néhány műszaki és irodakonténer áll. A távolban nem a Dallas-sorozat főcímzenéje, csak az M0-ás elkerülő halk zúgása hallatszik.

A kút maga nem más, mint egy pár négyzetméternyi betonplaccon, egy süllyesztett betonkádból pár méterre kiemelkedő, ütött-kopott zöld szerelvényekből álló torony, amiből hőszigetelt csövön vezetik el a mélyből feltörő olajat.

A kutat a molosok karácsonyfának nevezik.

Kissé hunyorítva és elvonatkoztatva a funkciójától, tényleg olyan is, mint egy feldíszített fenyő, csak nem ajándékok gyűlnek alatta, hanem olajsáros víz.

A bejáráson Homonnay Ádám, a Mol kutatási és termelési igazgatója beszélt Vecsés-2-ről. Elmondta, hogy a próbatermeléssel egy időben jelenleg információszerző rétegvizsgálat zajlik, amelyet további vizsgálatok és fúrások követnek. A vecsési olajmezőre 2015-ben szerzett koncessziót Mol, és az olajbányászok egészen 2024-ig végezhetnek kutatásokat ezen a területen.

Nem lesz vezeték

A próbatermelést a Mol 100 százalékos leánycége, a Geoinform végzi, a naponta kitermelt 100 köbméternyi olajat tartálykocsikkal, Vecsés városát elkerülve szállítják a Dunai Finomítóba. Ez utóbbi abból a szempontból érdekes, hogy felmerült a kérdés: építtet-e majd a Mol olajvezetéket Vecséstől a százhalombattai olajfinomító üzemig? Homonnay Ádám úgy válaszolt, hogy

a vecsési kőolaj kiváló minőségű, de magas paraffintartalmú, nagy sűrűségű, nagy viszkozitású, nehezen mozgó folyadék, ami 35-36 Celsius-fok alatti hőmérsékleten hamar gyurma állagúvá dermed.

Éppen ezért vezetéken nem lehet szállítani, mivel ehhez bonyolult és drága technológia kellene (végig fűtött csövek vagy az olaj kémiai adalékokkal való keverése).

Tehát a vecsési olaj összetétele eltér például a Barátság-kőolajvezetéken érkező uráli típusú olajtól: kenőolajgyártáshoz például kiváló alapanyag, és nagy mennyiségű üzemanyagot is elő lehet belőle állítani. A százhalombattai finomító felkészült arra, hogy ezt a típusú olajat gond nélkül feldolgozza, tette hozzá Homonnay.

A vecsési ásványkincs felszínre hozásához egyelőre nincs szükség szivattyúkra, a mélységi rétegenergia nyomása elég ahhoz, hogy a kőolaj egy egyszerű kútfejen keresztül a felszínre törjön. A kútból kinyert olaj először nagy nyomású szeparálótartályba kerül, amire technológiai szempontból azért van szükség, hogy a rétegvízzel és földgázzal kevert elegyet fő alkotórészeire válasszák szét. A vecsési olaj esetében ez majdhogynem felesleges, mivel ami most felszínre jön, annak minimális a víz- és gáztartalma, mint ahogy azt a mintavételi ponton szemléltették is az egybegyűlteknek: pár másodpercig tartó pezsgés után sűrű fekete folyadék lötyögött lustán a palackokban.

Volt egyébként a frissen csapolt, forrón gőzölgő, fekete folyadékban valami varázslatos is: mintha az ezen a területen sok millió évvel ezelőtt, az eocén földtörténeti kor lagúnáiban élő, emberi szem által sosem látott állatok és növények absztrakt emléke villant volna be egy pillanatra, amint a jellegzetes kőolajbűz megcsapta az orrunkat.

Vecsés vs. Algyő

Az olajkutató szakemberek becslései szerint a vecsési olajkészlet nagyjából 15 év alatt termelhető ki gazdaságosan, ehhez további kutakat fúrnak majd a környező földeken. Jól szemlélteti az új Pest megyei olajmező nagyságát, ha a Szeged melletti, algyői termelési régióval vetjük össze – ami az 1960-as évek második felében kezdte meg működését a Tápé-1 és Algyő-168 kútkitörések után.

A csongrádi kőolaj- és földgáztermelés múltjáról, jelenéről és jövőjéről már Kardos László, az Algyő Termelési Régió vezetője beszélt a Mol algyői telepén. A közel 60 éve felfedezett, 15 kilométer hosszú és nagyjából 6-7 kilométer széles, 74 millió tonnásra becsült algyői földtani vagyon volt az ország legnagyobb szénhidrogénkészletével rendelkező olajmező, ahol körülbelül ezer olajkutat fúrtak le 1700 és 2600 méter közötti mélységekbe.

Az algyői mező kitermelése a hetvenes-nyolcvanas években ért a csúcsra, akkor évi kétmillió köbméter kőolajat és 3-4 milliárd köbméter földgázt hoztak fel a mélyben elterülő porózus homokkőrétegekből. Mostanra ez az évi mennyiség a töredékére esett vissza, a folyamatos technológiai fejlesztésekre pont azért van szükség, hogy a mélyben lévő készletekből (nagyjából még az eredeti feléről van szó) a lehető leggazdaságosabban tudjon a Mol tovább bányászni.

A 15 évnyire becsült vecsési működés tehát közel sem lesz akkora volumenű, mint az algyői, nem kell arra számítani, hogy pár éven belül olajvezetékek, olajgyűjtő állomások, fúrótornyok hada változtatja meg drasztikusan a tájképet. De mint a fentiek is mutatják, az energiaellátás jelenleg meglehetősen turbulens, gyökeresen átalakuló világában

a Mol továbbra is olajipari cégként képzeli el a jövőjét, és ehhez gyakorlatilag minden csepp kőolajra szüksége lesz még egy jó ideig.