A Coca-Cola eltűnt, a háború pedig mintha sose érne véget – még nem volt ilyen kritikus a hangulat Oroszországban, mióta Putyin megkezdte műveleteit

Csak akkor tudjuk megítélni, hogy működnek-e a szankciók, ha tisztában vagyunk azzal, hogy mi a céljuk

– írta Luigi Lonardo, az írországi University College Cork uniós joggal foglalkozó oktatója az ír közmédia honlapján megjelent cikkében. A szakértő szerint a büntetőintézkedések jó része rövid távon nem érinti az orosz átlagemberek mindennapjait: a moszkvai Ruszlan vagy a novoszibirszki Ludmila nem kávézhat ugyan a Starbucksban, és nem ebédelhet a McDonald’s-ban, de ezek a láncok amúgy is csak a nagyvárosokban voltak jelen.

Akik eleget keresnek, azok élvezhetik a naplementét Szantorinin vagy az éjszaki életet Párizsban, de Isztambulon keresztül kell odarepülniük, és nem tudnak pénzt felvenni az orosz bankszámláikról. 

A népesség nagy részének viszont eddig is megfizethetetlen volt az európai utazás, így ez sem érinti őket.

Lonardo szerint bizonyos, hogy a szankciók nem idéztek elő politikai változást a Kremlben, Putyin még profitálhatott is a magasabb energiaárakból. Kérdés, hogy Európa hogyan vészeli át a telet orosz gáz nélkül, és nehéz tagadni, hogy az intézkedéseknek komoly következményük van az EU-ra nézve. A vitát azonban a szakértő szerint nem szabad leegyszerűsíteni arra a kérdésre, hogy feloldjuk-e a szankciókat, vagy sem, a helyzet ennél jóval összetettebb. 

A szankciók feloldása nem feltétlenül csökkentené az energiaárakat, a fenntartásuk pedig bár nem győzi meg Oroszországot a háború befejezéséről, megnehezíti annak folytatását.

A szankciók továbbá azt is jelzik Moszkva és mások számára, hogy az EU és szövetségesei egységesek, a Nyugat nem fogadja el szuverén országok megtámadását. Lonardo arra is kitér, hogy Brüsszel a gazdaság terén tud leginkább nyomást gyakorolni.

Az oroszok is rájönnek, hogy sokáig folytatódhat

A CNN riportjából az derül ki, hogy a legtöbb orosz boltban tele vannak a polcok, de a nyugati áruk egyre ritkábbak és nagyon drágák. A vécépapírtól a Coca-Colán át a ruhákig eltűntek az ismerős termékek – mondta a 43 éves Liza, hozzátéve, hogy ezt meg lehet szokni, nem a legrosszabb dolog. De azért bírálta a nyugati kormányokat és az orosz piacot elhagyó nyugati cégeket is: azt mondta, nem tudja, ez mit segít a konfliktus megoldásában, a hétköznapi embereket érinti, nem a döntéshozókat.

Szergej Javoronkov, a Gajdar gazdaságpolitikai intézet kutatója szerint a háború gazdasági ára és a be nem váltott ígéretek miatt Oroszországban már kritikusabb a hangulat, mint eddig bármikor. Az orosz vezetés azt ígérte, hogy három nap alatt elfoglalják Kijevet, de ez nem történt meg, szeptemberben pedig annak ellenére rendeltek el részleges mozgósítást, hogy februárban Vlagyimir Putyin még azt mondta, hogy a „különleges katonai műveletet” hivatásosokkal hajtják végre. Egy rövid, győzedelmes háború lelkesítőleg hathat, de ha a végtelenségig elhúzódik, és elmarad a kívánt eredmény, csalódást vált ki.

A harmincéves Irina úgy látja, a részleges mozgósítás óta „a pánik első hulláma már elült, mindenki lenyugodott kicsit”: sokan elmenekültek a mozgósítás elől, de még többen maradtak. Ő örül azoknak, akik maradtak, és kitartanak a hazájuk mellett, ám ellenzi is az ukrajnai háborút, amivel kapcsolatban kezd tudatosulni benne is, hogy a harcok még nagyon sokáig folytatódhatnak. Különösen igaz ez azóta, hogy az ukránok visszafoglalták Herszon városát, amiről Putyin azt mondta, hogy örökre Oroszország része marad.

A CNN megszólaltatta a Goblin néven blogoló Dmitrij Pucskovot is, aki támogatja hazája ukrajnai műveleteit, de elismeri, hogy a közelmúlt eseményei sokak bizalmát megrengették. Mint mondta, a közvélemény megítélése szempontjából nem jó, hogy csapataik elhagyták azokat a területeket, amelyeket az Oroszországi Föderáció részévé nyilvánítottak, de azt gondolja, hogy ez csak átmeneti taktikai lépés, Oroszország keményen visszavág majd, és tűzszünetre kényszeríti Ukrajnát.

Javoronkov szerint az üzleti életre pesszimista hangulat jellemző. A szankciók az autógyártástól a légi közlekedésig minden területre kihatnak. A háborús héja szerepére átnyergelő volt elnök és kormányfő, Dmitrij Medvegyev azzal állt elő, hogy az Oroszországban lévő külföldi vagyonok államosításával oldják meg a helyzetet. Jevgenyij Popov parlamenti képviselő viszont az állami tévében bírálta a felvetést: hiába államosítanak, ha nincs mit vezetni, nincs min telefonálni, mert minden technológiájuk nyugati. „Mit vezessünk, vasúti kocsikat?” – kérdezte.

Még mindig jobb, mint bármi más

Carla Norrlöf, a Torontói Egyetem politikatudományi oktatója a Guardianben megjelent cikkében azt írta: az orosz import korlátozásával exporttöbblet alakult ki, és a magas energiaáraknak köszönhetően a rubel is erősödni tudott. Bár az orosz gazdaság idén várhatóan 3 százalékkal csökken, ez jelentősen eltér az IMF 8,5 százalékos előrejelzésétől, amely alábecsüli az energiaárak növekedésének hatását. A vártnál jobb adatok azonban legfeljebb elfedni tudják az életszínvonal csökkenését: ruházati cikkekre például mintegy 40 százalékkal kevesebbet költenek az emberek, élelmiszerekre pedig 15 százalékkal többet, mint egy évvel korábban.

Az olaj- és gázbevételek továbbra is működtetik az orosz gazdaságot, aminek az Egyesült Államok és az EU ársapkával szabna gátat, azaz megszabnák a legmagasabb árat, amelyen Oroszország el tudja adni az energiahordozókat. Szaúd-Arábia azonban keresztbe feküdt ennek azzal, hogy Oroszországgal összejátszva a termelés csökkentésével növelte az árakat.

A szankcióknak ugyanakkor kézzelfogható hatásuk van Oroszország katonai erejére: tavaly ősz óta 70 százalékkal csökkent az orosz félvezetőimport, ami befolyásolja az ország képességét hiperszonikus ballisztikus rakéták, föld-levegő rakéták és más precíziós fegyverek előállítására, de más technológiákat is érintenek az intézkedések. Oroszország arra kényszerül, hogy olyan országokra támaszkodjon, mint Irán vagy Észak-Korea.

Amellett, hogy az orosz elit több tízmilliárd dollárnyi vagyonát befagyasztották, a humán tőkétől is igyekeznek megfosztani Moszkvát: számos külföldi intézet megszakította az együttműködést orosz tudósokkal, az amerikai kormányzat pedig keresi annak lehetőségét, hogy ösztönözzék a magas végzettségű oroszok kivándorlását az Egyesült Államokba.

Miközben – Carla Norrlöf szerint – egyenként minden intézkedésnek vannak hiányosságai, együtt megtöbbszöröződik a hatásuk. Az ország elhagyására sarkallják a külföldi cégeket és a vezető rétegeket, visszaszorítják a befektetéseket és a kutatás-fejlesztést, és ellehetetlenítik a külföldi technológiák hazai alternatíváinak megteremtését. Bár az intézkedések nem vetettek véget a háborúnak, még mindig jobb végkifejletet vetítenek előre, mint bármi más – mutat rá a szakértő.

Vesztes energiaháború

A neves gazdasági lapot is kiadó Economist csoport kutató-elemző részlegének globális előrejelzésekért felelős igazgatója, Agathe Demarais a Politicón megjelent cikkében elkerülhetetlennek nevezi, hogy Vlagyimir Putyin rövid távon gazdasági károkat tudjon okozni az Európai Unió országainak. Szerinte azonban ez hosszú távon csak felgyorsítja az orosz energiaszektor hanyatlását, és ellehetetleníti azt a szándékot, hogy Oroszország globális energia-nagyhatalommá váljon. A kutató szerint

két-három évig velünk maradhat a gazdasági és szociális válság a magas energiaárak okozta inflációval, és még romolhat a helyzet.

Emlékeztetett, hogy az európai országok idén még fel tudták tölteni tározóikat, amikor többé-kevésbé jött orosz gáz, de a következő tél előtt már nem biztos, hogy ezt megtehetik.

Az orosz zsarolás ugyanakkor örökre meggyőzte az európai országokat arról, hogy Moszkva nem megbízható partner, ennek eredményeként megtöbbszöröződnek az európai erőfeszítések az orosz szénhidrogéntől való függetlenedésre, gyors ütemben építik ki az LNG-infrastruktúrát, és felgyorsítják a megújuló energiával kapcsolatos fejlesztéseket.

Az orosz olajvállalatoknak új vevőket kell találniuk, de ez nem olyan nehéz, tekintve, hogy Kínában, Indiában és más feltörekvő országokban van kereslet. Ám ezek az országok épp arra számítanak, hogy rendkívül kedvező áron juthatnak hozzá az orosz nyersolajhoz. A földgázt pedig vezetékeken exportálja Oroszország Európába, az új szállítási lehetőségek kiépítése időt és pénzt vesz igénybe, amiből hiány van az oroszoknál – állapította meg Agathe Demarais a cikkében.

Nyitókép: Getty Images