A világ az egészségügy megmentőjét várta, de csak egy zseniális porhintőt kapott

Éveken át tartó ügyeskedés, porhintés, munkatársai szerint nyomásgyakorlás és manipuláció után a Wall Street Journal leplezte le Elizabeth Holmes mesterkedéseit. A 2010-es évek egyik legnagyobb startup-reménysége nem csak az újságírókat, a befektetőket és politikusokat győzte meg a terápia és a diagnózis szavak angol megfelelőinek összeolvasztásával Theranosnak nevezett cégével, illetve a vállalat által fejlesztett, szerényen csak a minden idők legnagyobb feltalálójáról elnevezett Edisonnak keresztelt szerkezetével, hanem a világot is, amelynek a Szilícium-völgyre odafigyelő része a fiatal üzletasszonyban az új Steve Jobst látta. Nem véletlenül: Elizabeth Holmes tudatosan építette fel az új techlátnok imidzsét, kényelmes tündérmesét kínálva a csodára vágyó világnak. Az 1984-ben született, jó családból származó Holmes olyan nagyformatumú embereket csavart az ujja köré, mint Henry Kissinger egykori külügyminiszter, Rupert Murdoch médiamágnás vagy Barack Obama egykori amerikai elnök, aki még ki is tüntette a század egyik legügyesebb csalójaként emlegetett nőt. 

A csapda tökéletes volt: egy, a Stanford Egyetemről kihullott, 19 éves nő egy olyan felfedezéssel állt a világ elé, ami a kevésbé szakavatottak számára magától értetődőnek tűnhetett. Egy olyan géppel, amely egy csepp vérből több száz egészségügyi vizsgálatot tud lefuttatni úgy, hogy nem kell elmenni az orvoshoz, akár a sarki patikában is elvégezhető. A közeg, amiben a bejelentés született, megerősítő hátteret adott a csaláshoz. Ekkoriban a világ a szintén a Stanfordról kihullott Steve Jobs lábai előtt hevert, majd tragikus halála után azt az új technológiai apostolt kereste, aki az informatikát megreformáló Jobshoz hasonló, földindulásszerű változást hoz. Az emberek napi tapasztalata lett a technológia ugrásszerű fejlődése: ami egyik nap még elképzelhetetlen volt, másnapra a zsebünkben volt, néhány nap múlva pedig szinte elavult. Miért ne gyűrűzhetett volna át a technológiai robbanás az egészségügybe?

A Szilícium-völgyet könnyű volt átverni

A Szilícium-völgy minden cégének különleges eredettörténete van, egy picit kiszínezett, gyakran naiv érzésekre alapozó mese, ami a cég „küldetését” igyekszik közelebb hozni az emberekhez és elfogadhatóbbá, felkarolhatóbbá tenni a sajtó számára. A szektorban jellemző egyfajta bizalomjáték: a vállalkozók, a kockázati tőkebefektetőt és a technológiával foglalkozó média úgy tesznek, mintha ellenőriznék egymást, miközben a valóságban fogaskerekekként funkcionálnak egy olyan gépezetben, amelyet úgy terveztek, hogy ne kérdőjelezzen meg semmit. A Vanity Fair példája szerint ez a gyakorlatban úgy néz ki, hogy a kockázati tőkebefektetők – nevükhöz illően – először csak egy kicsit kockáztatnak, de nagyon sok társaságba invesztálva, hiszen azt előre lehetetlen megmondani, hogy mi az, ami elsikkad és mi az, ami valóban átütő sikert hoz. A furcsa gyakorlat miatt értelmetlen álfejlesztésekre is jut befektetői pénz, például egy olyan app fejlesztésére, ami felhasználó barátainak – és csakis a barátainak – azt mondja, hogy csá. Az érintett cégek szeretnek az innovációval és a világ megváltoztatásának vágyával takarózni, ez a takaró pedig azt is elfedi, hogy a tőkebefektetők nem szeretnének mást, csak pénzt keresni. A csodás ígéretekre könnyen ráharap a techsajtó, ami aztán véres pajzsként hordozza körbe a Szilícium-völgy újabb és újabb világmegváltó-jelölt ötleteit. Ha pedig egy kis szenzációhajhászás plusz oldalletöltéseket hoz, az is belefér. Elvégre hatalmas üzletről van szó: a Szilícium-völgy pénzben kifejezve akkora gazdasági értéket teremtett, mint egyetlen más régió sem a történelem folyamán.

2003 körül Elizabeth Holmes egy szinte túl tökéletes sztorival jelent meg ebben a szcénában: egy fiatal, csinos nő, akinek célja tényleg a világ jobbá tétele. Nem csá-t kiabáló appal vagy banki szolgáltatással, hanem az egészségügyi szűrések megreformálásával. A Stanford Egyetem Vegyészmérnöki Karának elsőéves hallgatója már ekkora kifejezetten úgy alakította megjelenését, hogy az Steve Jobsra emlékeztessen. Fekete garbóban járt, vegán volt, nem nyaralt és mániákusan a munkájának élt. Bevallása szerint 9 évesen írt egy levelet apjának, amiben az állt: 

Amit igazán szeretnék az élettől, az az, hogy felfedezzek valami újat, valamit, amiről az emberiség addig nem tudta, hogy lehetséges megcsinálni.

Állítólag ez a vágy és gyermekkora óta tartó tűfóbiája készítette arra, hogy új technológiát fejlesszen ki.

Holmes tökélyre fejlesztette a Szilícium-völgy sajátságos nyelvét és a korszellemnek megfelelően keverte a kártyákat. Úgy tűnt, feltűnt végre egy női újító, aki valóban képes megszemélyesíteni a Szilícium-völgy saját magáról alkotott képét: valakit, aki a világot jobb hellyé akarta tenni.

Ennél azonban földhözragadtabb és fakóbb volt Holmes története, aki az Edison nevű gép előfutárának tűnő ötletével a Stanford Egyetemen őt oktató szakembereknél kilincselt. Elképzelése nagyjából az volt, hogy rengeteg adatot lehet kinyerni néhány csepp, az ujjbegyből nyert vérből. Ötletével azonban egyedül maradt, oktatói visszautasították, volt, aki kerek-perec megmondta, hogy amit Holmes akar, az nem megvalósítható. Ő volt Phyllis Gardner, a Stanford orvostudományi professzora, aki szerint az Edison koncepciója egyebek mellett azért is rossz, mert mintavételkor a tű behatolásával törmelék kerülhet a szövetközi folyadékba. Bár a kórokozókat ilyen úton is ki lehet mutatni, árnyaltabb vizsgálatokhoz ez az út járhatatlan, ráadásul ilyen kis mennyiségű vérből nem lehet megfelelő mennyiségű adatot kinyerni. Márpedig Holmes cége, a Theranos éppen ezt ígérte.

Holmest azonban nem rázta meg a visszautasítás, sőt, egyetemi tanácsadóját meggyőzte, hogy támogassa őt, majd rövid időn belül 6 millió dollárt kalapozott össze az indulásra, később pedig már 700 millió dollárból gazdálkodhatott. A pénz jelentős része a Szilícium-völgyből jött, azonban Elizabeth Holmes még a helyi szokások között is furcsa feltételekkel fogadta el a pénzt: nem árulta el a befektetőknek a pontos működési mechanizmust és kikötötte, hogy mindenben az övé lesz utolsó szó. A titkolózás sokakat elriasztott, a Google Ventures például egy tesztelőt küldött a Theranos egyik kihelyezett eszközéhez, azonban amikor kiderült, hogy több fiola vért vettek le – ami nyilvánvalóan nem néhány csepp – , világossá vált, hogy valami nem stimmel a tündérmesében. 

Másnak is feltűnt, hogy valami nincs rendben: Holmes 2005-ben vezető kutatónak nevezte ki a Cambridgeben diplomát szerzett, 30 éve az egészségügyi diagnosztika területén dolgozó Ian Gibbonst, akinél nem sokkal kinevezése után daganatot diagnosztizáltak. Gibbonsnak viszonylag hamar nyilvánvalóvá vált, hogy az Edison inkább ötlet, mint egy magvalósult innováció, azonban amellett, hogy a tudomány eszközeivel terelgette a kutatást és igyekezett a szerkezet pontatlanságait kiküszöbölni, rendíthetetlenül támogatta Holmes pénzszerző- és médiaakciót. Eközben azonban az alapító egyre több befektetőnek állította azt, hogy a technológia teljes, működőképes és a Theranos egyre több pénzt szívott fel.

Holmes olyan megbecsült kockázati tőkebefektetőket nyert meg, mint Tim Draper és Steve Jurvetson, Marc Andreessen pedig a következő Steve Jobsnak nevezte. Újságok címlapján, tévéműsorokban szerepelt és technológiai konferenciákon adott elő.

A kisebb-nagyobb viharokat is jól kezelte az üzletasszony. 2012-ben a Theranos egyeztetéseket folytatott az amerikai védelmi minisztériummal a  technológia használatáról az afganisztáni csatatéren. Hamarosan kiderült, hogy a szerkezet nem pontos, és hogy az Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hatóság nem vizsgálta meg. Amikor erről értesítették a védelmi minisztériumot, sajtóhírek szerint Holmes felvette a kapcsolatot James Mattis tengerészgyalogos tábornokkal, aki a kísérleti programot kezdeményezte. Ő pedig e-mailben tájékoztatta kollégáit, hogy a projekt halad. Mattis nyugdíjazása után bekerült a Theranos igazgatótanácsába.

Csak egy ember tudhatott mindent a Theranosnál

A garbóban és pufimellényben mutatkozó Holmes nem csak az öltözködésben és az étkezésben másolta Steve Jobst. A szervezetfelépítésben is igyekezett egy második Apple-t csinálni: a Theranosban elszigetelték egymástól a dolgozókat, nem beszélhettek arról, hogy éppen min dolgoznak, a céget mély titokzatosság lengte be. Egyetlen döntést sem hozhattak meg Holmes beleegyezése nélkül, a Vanity Fair cikke szerint 

a folyosókon kitett amerikai zászlók számának kérdése is megjárta az alapító íróasztalát. 

A titkolózó-elszigetelő berendezkedés azt szolgálta, hogy egyetlen ember legyen tisztában minden körülménnyel, egyetlen, kikerülhetetlen személynél fussanak össze a szálak. Steve Jobshoz hasonlóan Elizabeth Holmes sem csak egy céget, hanem egyfajta mitológiát épített. A Theranos az alapító narratívájában nem egy befektetés vagy egy termékek előállítására létrehozott vállalkozás volt, gyakori szófordulata szerint céljuk a világ megváltoztatása. Holmesra csakhamar a világ legfiatalabb, önerőből milliárdosnővé vált személyeként hivatkoztak például a Forbes és a Fortune címlapján, a New Yorker róla írt portréjában pedig már úgy említették, mint akinek az ötlete 4 milliárd dollárt ér.

Baszd meg, Carreyrou!

Egyetlen újságíró volt, akit Holmes nem tudott lenyűgözni: John Carreyrout, a Wall Street Journal egészségügyi szakújságíróját, akinek gyanús lett a techcégekre jellemző, de az egészségügyben szokatlan titkolózás és az, hogy az alapító nem tudta pontosan elmagyarázni, milyen elven működik a vércseppanalizáló csodagép.

 A New Yorker technológiát firtató kérdésére Holmes semmitmondó választ adott: állítólag egy olyan kémiai reakció volt az eljárás alapja, amelyben a kémiai anyagok és a minta kölcsönhatását jellé alakítják, amely végül úgy szolgáltat eredményt, hogy azt egy minősített szakemberi gárda ellenőrzi. Carreyrounak gyanús lett a jól hangzó szósaláta és nyomozásba kezdett, majd csakhamar megtudta, hogy a Theranos egyebek mellett megkérdőjelezhető laboratóriumi gyakorlatokra és kutatási eredményekre építette üzletét. A nyomozásra adott válasz nem az újságíróhoz, hanem a szerkesztőségéhez érkezett: a Wall Street Journalnál ötórás látogatást tett a Theranos jogásza és igazgatósági tagja, a korábban Al Gore-t képviselő David Boies, aki ezután külön is találkozott a lap főszerkesztőjével. 2015 októberében azonban megjelent Carreyrou cikke, amelyben azt állította, hogy a Theranos alapkoncepciója rossz, technológiája hibás, a vérvizsgálatokat pedig a konkurencia eszközeivel végezték el. A cikk megrengette a cég Palo Alto-i központját.

A kártyavár két nappal később, egy pénteki napon omlott össze. Elizabeth Holmes körül elfogyott a levegő, nem volt más lehetősége, mint az ekkor 9 milliárd dollárra (átszámítva ma körülbelül 2910 milliárd forintra) értékelt Theranos munkavállalói elé álljon.

A cikk megjelenése után Holmes két napon át ült a Theranos Palo Alto-i központjának tárgyalóteremben, félig üres ételesdobozok és kávésbögrék között, legbelsőbb tanácsadói gyűrűjében. A tanácsadók falanxában ott volt Ramesh „Sunny” Balwani, a Theranos akkori elnöke, Heather King, a cég ügyvédje, a rettenthetetlenségéről híres Boies, a Schiller & Flexner Ügyvédi Iroda munkatársai és válságkezelési tanácsadók is. Szemtanúk szerint a válságstáb tagjai éjjel-nappal a tárgyalóban voltak, mindössze pár óra hunyták le a szemüket a meglehetősen hűvös épületben. Holmesnak számos kiútlehetőséget vezettek elő, a legmeggyőzőbb javaslat a tudományos világ bevonását javasolta a Theranos védelmére. Azonban egyetlen tudós sem tudott volna kezeskedni a Theranosért, mivel 

a cég korábban szigorúan megtiltotta, hogy a náluk dolgozó szakemberek tudományos értékeléseket írjanak a technológiáról. 

Mivel nem sikerült életképes stratégiát kidolgozniuk, Elizabeth Holmes azt tette, ami korábban már sokszor bevált: magasabb fokozatba kapcsolt. Autóba ült és testőreivel egy sokmillió dolláros magánrepülőn Bostonba utazott, ahol a Harvard Egyetem orvosi tanszéke tüntette ki. Útközben válságstábjával úgy döntöttek, hogy interjút ad Jim Cramernek a CNBC Mad Money című műsorában. A beszélgetést – mivel korábbról baráti kapcsolat fűzte Cramerhez – nem volt nehéz elintézni.

A beszélgetésben Cramer – tekintettel a cikkre, kifejezetten nagyvonalúan – azzal indítotat, hogy megkérdezte: mégis mi történt? Holmes mosolyogva, lassan, higgadtan Steve Jobs egyik ismert mondatának parafrázisával válaszolt: „Ez történik, ha azon dolgozol, hogy változtass a dolgokon.”

Először azt hiszik, hogy őrült vagy, aztán harcolnak veled, aztán hirtelen megváltod a világot

– mondta sztoikus nyugalommal.

Amikor Cramer rövid, igaz vagy hamis választ kért Holmestól a cikkben szereplő vádakkal kapcsolatban, a fekete garbóban mosolygó Holmes egyértelmű válasz helyett egy kacskaringós, 198 szavas mondathalmazzal válaszolt.

Mire az üzletasszony visszaért Palo Altóba, tanácsadóival teljes volt az egyetértés, hogy meg kell szólalnia a cég munkavállalói előtt. Emailben arra kérték a kutatókat, a fejlesztőket, de a technikai és üzemeltetési szakembereket is, hogy találkozzanak a kávézóban. A nagy céges meetingen Holmes Sunny Balwani elnökkel az oldalán jelent meg és akkoriban használt, mély hangján ékesszóló beszédet intézett munkatársaihoz arról, hogy megváltoztatják a világot. Holmes egyre szenvedélyesebben magyarázott, például arról, hogy a Wall Street Journal félreértette az információkat, a cikk szerzője pedig dühösen ragaszkodott koncepciójához és háborút indított. Holmes után Balwani lépett a színpadra, akinek beszéde után az alkalmazottak vulgáris énekben kedték szidni a cikk szerzőjét és felhangzott a „Baszd meg, Carreyrou!” A dalt egyre többen és egyre hevesebben skandálták, végül a laborköpenyes tudósokból és a farmeres fejlesztőkből álló alkalmi kórus egy emberként üvöltötte, hogy „Baszd meg, Carreyrou”.

Lekerült a garbó, megemelkedett a hang

A dal nem hozott szerencsét, a Theranos ugyan néhány hónapig – egyre inkább takaréklángon – működött, 2016-ban azonban az amerikai tőzsdefelügyelet véget vetett a porhintésnek. Vizsgálatuk szerint a cég megvezette az embereket a termék, vagyis az Edison bemutatóin, átverték befektetőiket és az államot is a fejlesztési adatok eltitkolásával. A Theranos felszámolása 2018-ban indult meg, még abban az évben vádat emeltek a cég vezetői ellen. A történtek után talán nem meglepetés, hogy a cégből számolatlanul folyt el a befektetői pénzt, bár Holmes időközben a részvények értékének egy részét visszafizette. Sokaknak feltűnt, hogy a korábban Jobs-i ruhadarabjaihoz mániákusan ragaszkodó Holmes megjelenése teljesen megváltozott: pasztellszínű kosztümökben, megtörtebb, gyengébb énjét mutatva, a korábbi, szinte dörgő mély hangját teljesen elhagyva próbálta meggyőzni a bíróságot, talán hasonló kaméleon-trükkel, mint korábban a Szilícium-völgy befektetőit. 

Úgy tűnik, hogy a bűvész ezúttal tényleg lebukott. Hosszú eljárást követően egy kaliforniai bíróság négy vádpontban mondta ki Elizabeth Holmes bűnösségét 2022 januárjában. Eszerint a Szilícium-völgy egykori reménysége a befektetők megtévesztésére irányuló összeesküvésben és háromrendbeli csalásban bűnös. A szabadlábon védekező Holmes tagadta a vádakat és fellebbezést helyezett kilátásba. Ha ezt a vihart nem sikerül elcsendesítenie, akár 20 éves börtönbüntetést is kaphat.

A csalást választotta az üzleti kudarc helyett. Úgy döntött, hogy tisztességtelen lesz a befektetőkkel és a betegekkel szemben. Ez a döntés nem csak érzéketlenségről tesz tanúbizonyságot, hanem egyben bűncselekmény is volt

– mondta záróbeszédében Jeff Schenk ügyész.

Holmes ügyvédei azzal védekeztek, hogy a vállalkozó nem tudatosan követett el csalást, csak nem értette meg a cég technológiájának hibáit. Védői azt is felhasználták a perben, hogy Sunny Balwani, aki tíz éven át volt a cég társelnöke és Holmes szeretője, a védelem állítása szerint bántalmazta a nőt. Holmes szerint a férfi irányította döntéseit.

A bírósági tárgyalás során az ügyészek Holmest egy szigorú, hataloméhes vezetőként jellemezték, aki mindenre hajlandó volt, hogy megmentse a vállalat imázsát, a belső és külső ellenvélemények elnyomásával.

Nyitókép: Noc Coury / AFP