„Ebből kell kihozni a legjobbat” – Horváth Renátó táncművész élete néhány óra alatt omlott össze, ma sem tudják, mi a magyarázat
2024. április 16. 20:41
Horváth Renátó táncművész egy rossz mozdulat után azt hitte, becsípődött a háta. Később kiderült, hogy ennél sokkal nagyobb a baj: még aznap lebénult, és a tüdeje is leállt, az első egy hónapban az is kétséges volt, hogy egyáltalán életben marad-e. Renátó túlélte, de legnagyobb szenvedélyéről, a táncról le kellett mondania. Időbe telt, amíg elfogadta a sorsát. Ma már otthon van, és elhatározta, hogy nem a négy fal között szeretné leélni az életét. A Fókusznak mesélt arról, hogyan maradt erős, és mi segített neki abban, hogy visszatérjen az alkotáshoz.
Horváth Renátó élete 2019. december 3-án órák alatt omlott össze. Délután még a miskolci színházban próbált, előző este fellépése volt. Fél évvel azelőtt végzett a Táncművészeti Egyetemen, fényes karrier állt előtte.
Ahogy letettem egy szatyrot a kanapéra, egy nagy vágást éreztem a lapockáim között, úgy voltam vele, biztosan becsípődött valami
– idézte fel a történteket Renátó.
„Jött az ötlet, hogy van egy srác, aki csontkovácsolással foglalkozik, menjünk el hozzá, mindig ő szokott segíteni a táncos kollégáimon is. Ránézett, és azt mondta, hogy ő már nem fog semmit csinálni, hanem azonnal megyünk a kórházba. És akkor jött egy gondolat, hogy mi var rám. Felhívtam édesanyámat, és óriási nyugalommal közöltem vele, hogy le fogok bénulni” – idézte fel Renátó.
Az orvosok annyit láttak, hogy egy nagy ödéma keletkezett a nyaki kettes csigolyájától a háta középig, de nem tudták, mivel állnak szemben, és
a mai napig nem tudják megmondani, hogy mitől alakulhatott ki.
„Hajnalban leállt a tüdőm, és két hétig mesterséges altatásban voltam. Aztán három hónapig küzdöttem azért, hogy vissza tudjam nyerni a tüdőm feletti irányítást, mert nagyon sokszor összeomlott az első egy hónapban. Az sem volt biztos, hogy életben maradok. Minden túlzás nélkül mindennap úgy jött a család, hogy nem biztos, hogy másnap találkozunk” – idézte fel Renátó az első kórházban töltött időszakot.
Három hónapig volt az intenzív osztályon, hol altatásban, lélegeztetőgépen, hol felébresztették. Próbálták kideríteni az orvosok, hogy miért omlik össze a tüdeje folyton, Kilencszer került vissza lélegeztetőgépre.
Azt mondja, amikor felébresztették, arcul csapta az élet, és nem is tudott erős maradni.
Több kórház és rehabilitáció után hazavitték, de egy év volt, mire mindent csövet eltávolítottak a testéből. Barátnője egy rögtönzött kórtermet alakított ki otthon, és ápolta őt, de a pszichés része is nehéz volt a felépülésnek. Renátó majdnem beleőrült a tehetetlenségbe.
Azt már elég korán elhatározta, hogy nem fogja négy fal között leélni az életét. Az agya tökéletesen működik, rengeteg ötlete van, ideje, mint a tenger, alkotnia kell, még ha a testével már nem is tudja kifejezni gondolatait. Életrajzi darabját, a Testbe zárt imát tavaly mutatta be a Miskolci Nemzeti Színház társulata.
- Hogyan szabadult meg a gyógyszerfüggőségétől és a pánikbetegségétől Renátó?
- Mi segített neki feldolgozni a betegségét?
- Milyen érzés volt kollégáinak eltáncolni Renátó bénulásának történetét?
- És neki milyen érzés mindezt végignézni?
- Mi ad erőt neki, hogy folytassa az életét?
Mindez kiderül a Fókusz teljes riportjából, ami a fenti videóra kattintva elérhető.