30 év versenyszférában, vezetői pozíciókban eltöltött idő után Gábor utcaseprőként dolgozik és boldogabb, mint valaha

Nagy Gábor büszkén végzi utcaseprő munkáját, annak ellenére is, hogy egy teljesen más szektorból, diplomával a kezében érkezett a céghez. Eredeti szakmája kereskedelmi üzemgazdász-mérnök, a versenyszférában több vállalatnál is vezető pozícióban dolgozott. Harminc év után mégis azt érezte: megunta, elege lett, kiégett. A fordulópont 3 évvel ezelőtt érkezett el.

Elment egy céghez dolgozni, ahol a közvetlen felettese egy nála 20 évvel fiatalabb nő volt, igazi menedzsertípus. Miután két hete dolgozott ott, félrehívta a főnöke és azt mondta: „ő azt vette észre, hogy negatív a személyisége és ezen péntekig volna ideje változtatni”.

Mondtam, hogy hát köszönöm a lehetőséget, kezét csókolom, viszontlátásra. Nem akartam változtatni a személyiségemen

– idézte fel Gábor.

Utcaseprő gyakorlatilag véletlenül lett: meglátta a kerület polgármesterének bejegyzését, aki bemutatta az akkor frissen beszerzett takarítójárművet. Olyan embert kerestek, aki tudja kezelni a gépet és engedélye is van rá. Gábornak éppen volt, így már az első beszélgetésen megkapta az állást.

Minden éjjel azt álmodtam, hogy meghalok. Hogy szívrohamok kapok, becsúszok az íróasztal alá és ott halok meg. És nem akartam, hogy ez a valóságban is megtörténjen

– mondta a váltás előtti életéről.

Gábor úgy érzi, a gépet nem bonyolult irányítani, de a munka felelősségteljes. Az pedig egyáltalán nem zavarja, hogy három évtizedes tapasztalattal, vezetői pozíciók után utcát takarít.

Én viccet szoktam ebből csinálni. Azt szoktam mondani, hogy hát én csak egy utcaseprő vagyok. De igazából nem.

Szerinte ez egy konkrét, korrekt munka, aminek eredménye van, működik. Látja, hogy tiszta környezetet hagy maga mögött. Ez pedig elégedettséggel tölti el, ahogy az is, amikor az emberek köszönnek, megköszönik a munkáját, az óvodások integetnek.

Szeretem ezt a munkát, szeretem csinálni. Bár elcsépeltnek hangzik, de lokálpatrióta vagyok. Szeretek a környezetemért tenni, szeretek a közvetlen környékemért, a szomszédaimért dolgozni, szeretem, ha rend van

– magyarázta a diplomás utcaseprő.

Azt mondja, amióta ezt a munkát végzi, megváltozott az élete: kiegyensúlyozottabb, nyugodtabb és majdnem 50 kilót fogyott. Három évvel ezelőtt 130 volt, most 85.

Gáborék öten élnek egy József Attila lakótelepi lakásban. Klasszikus mozaikcsaládot alkotnak: Gábor két gyermeke első házasságából született, Jázmint pedig hét évvel ezelőtt fogadták örökbe.

Mozaikdarabokból teljes kép

Az örökbefogadás előtt azt mondták: teljesen mindegy, nem számít sem a bőrszíne, sem a kora, sem az egészségi állapota. Így került hozzájuk az akkor 3,5 éves Jázmin, akinek az édesanyja fiatalkorú volt és Miskolcon élt nevelőszülőknél. Soha nem titkolták el előle, hogy örökbe fogadták.

Én alapvetően viszolygok ettől a válogatós dologtól. Abba gondolj bele, ha születik egy közös gyerekünk, az is egy gyerek lesz és nem válogathatunk. Tehát, ha ő szívbeteg, autista, süket, vak, vörös hajú, vagy bármi, nem tehetjük ki a kuka mellé, hogy hát ez mégse kellett

– fejtette ki.

Jázmin egy igazi energiabomba, Gábor és nagyobbik fia szinte csak kapkodják a fejüket, amikor egyik pillanatban még a szobában játszanak, a következőben pedig már a ház előtt hintáznak. Úgy fogalmaznak, a kislány érkezése nagy iskola volt számukra, de ma már nem tudnák elképzelni az életüket nélküle.

Amikor elhoztak onnan, először még szomorú voltam, mert ugye oda szoktam ahhoz a helyzethez. Utána több hónapot együtt voltunk, meg heteket és onnantól sokkal jobb volt

– emlékezett vissza Jázmin saját örökbefogadására.

Mielőtt Jázmin megérkezett hozzánk, nálunk ilyen csendes szabad foglalkozás volt. Gyakorlatilag egy 3,5 éves cigánylány berobbant a lakásba, az összes zenét felhangosította, táncparkettet rendezett be magának és onnantól kezdve egy óriási buli volt életünk

– fűzte hozzá Gábor.

Gábor azt mondja, 30 év versenyszférában, vezetői pozíciókban is eltöltött idő után most utcaseprőként boldogabb, mint valaha. Az élete családjával igazán teljes. Tervei és álmai tulajdonképpen nincsenek: most éppen azért drukkol, hogy a gyerekei boldogok legyenek.

Nem Gábor az egyetlen, aki pályát váltott, mert nem érezte jól magát korábbi állásában: hiába volt Magyarországon marketingvezető Erdélyi Ágoston, az élete rendkívül stresszes volt. Angliában kezdett új életet a családjával, azóta lényegében stresszmentesen él, és boldogabb, mint valaha.