Mi történhetett Suhajda Szilárddal a csúcs közelében?

Véget ért a Suhajda Szilárd mentésére szervezett expedíció, a felkutatására indult három serpa nem találta meg Szilárdot. A csúcson is jártak az oxigénpalackokkal felszerelt a serpák, de a hegymászónak nyoma veszett. Az expedíció kommunikációs vezetője, aki egyben Suhajda Szilárd jóbarátja is volt, megrendülten nyilatkozott az RTL-nek.

Azon a helyen, ahol utoljára látták, nem találták meg, ők ezután még felmásztak a csúcsra, végig keresték az egész csúcsgerincet, ami egy elképesztően emberfeletti feladat. De akármerre kutatták, nem sikerült megtalálniuk

– mondta Pintér László.

Amíg pislákolt a remény mindent megtettek, hogy megtalálják Szilárdot. A 3 világklasszis, profi serpa lényegében egy nap alatt mászta meg az Everestet, egész éjjel mentek, szombat reggelre értek fel a csúcsrégióba. Semmit nem találtak, ezért a földi keresést beszüntették. Vasárnap helikopterrel még keresik Szilárdot.

De nem élő embert keresünk már, ez sajnos, ennek az esélye elszállt. Lesújtva, összetörve állunk itt, nehéz szavakat találni

– mondta Pintér László.

Suhajda Szilárd, a Békéscsabáról származó sportember, expedíciós hegymászó és édesapa 3 darab 8000 feletti csúcsot is megmászott, a Broad Peak-et, a K2-t és a Lhocét, az Everestet nem sikerült. 40 évet élt.

Egy rendkívül romantikus, idealista lélek, borzasztó szerény és egy nagyon szerethető barát és ember, férj és apa. Ez mondható, hogy szenvedély és egy olyan szenvedély, amelyért ő az életét adta

– tette hozzá Pintér László. A vele készült interjút hosszabban is megnézheti az alábbi videóban.

Suhajda Szilárddal, aki első magyarként kísérelt meg oxigén nélkül feljutni a Mount Everest csúcsára május 24-én, szerdán szakadt meg a kapcsolat. A Szilárd és felesége közti utolsó telefonbeszélgetésben úgy gondolták, hogy még 3-4 óra lehet hátra a csúcsig.

Vissza

– felelte ekkor Suhajda Szilárd felesége kérdésére, hogy biztos-e benne, hogy vissza tud ereszkedni a 4-es táborig. Legindi Tímea úgy búcsúzott férjétől, hogy nagyon szereti őt.

Idegőrlően lassú az út a csúcsra

Suhajda Szilárd utolsó ismert pozíciója 8795 méter magasan az úgynevezett Hillary-lépcső alján volt. Látszólag karnyújtásnyira a csúcstól, hiszen a Föld legmagasabb pontjáig már csak 53 méter hiányzott szintkülönbségben. 

De ebben a magasságban minden lépés és minden méter egy örökkévalóság. 

Ezt erősíti meg Nedeczky Júlia hegymászó is, aki a Himalája 8 ezres csúcsait elsőként mászta meg.

Arról van szó, hogy haladnak az emberek ez úgy néz ki, hogy mindenki egyhelyben van és a jégcsákányára nehezedik. Két perc pihenés után meg tesz az ember jó esetben 8 lépést, és aztán megint, tehát ilyen idegőrlően lassú a haladás

– mondta, majd hozzátette:

Közben ez fizikai rosszulléttel is társul, alapvető, hogy az embernek fáj a feje, az, hogy gyenge az a legalapvetőbb, tehát ez már nagyon az emberi teljesítőképesség határán lévő helyzet.

Kollár Lajos korábban Kiss Péter és Erőss Zsolt expedícióját vezette, amely szintén tragédiával végződött. Ő azt mondta, ilyenkor az embert könnyen elragadhatja a hév.

Ilyenkor, pláne oxigénpalack használata nélkül nagyon nagyon fontos az, ha valaki délig nem éri el a csúcsot, de jobb a 11 óra, akkor vissza kell fordulni. De azt is megértem, ha nem fordul vissza, mert iszonyú munka van, de ilyenkor az embert elragadja a hév, és még egy kicsit tovább, még egy kicsit tovább, és ilyenkor 1-2-3 óra simán elszáll. Ilyen megtörtént nálunk a Kancsendzöngán is Erőss Zsoltékkal.

Miért nem segítettek Suhajda Szilárdnak, ha látták, hogy bajban van?

A csúcsról lefelé tartó mászók csütörtök reggel elhaladtak Szilárd mellett. Azt mondták ekkor még életjeleket mutatott, de rossz állapotban volt. Fagyási sérülések és magashegyi agyödéma jelei is látszottak rajta. Vajon miért nem nyújtottak neki segítséget? Mit diktál a józan ész és hegymászó etika 8000 felett?

Nem is biztos, hogy az szemmel látható, hogy valaki bajban van, pont azért, mert létezik ilyen, hogy valaki megáll, pihen, előveszi a műholdas telefonját vagy egyszerűen megáll, lerogy és kicsit később folytatja az útját, szóval nem feltétlenül feltűnő az, hogy valaki bajban van

– mondta Nedeczky Júlia a Fókusznak. Szerinte ilyenkor, ha elérhető távolságban van valaki, meg lehet kérdezni, hogy minden rendben van-e, de még ez sem garancia, mert lehet, hogy akkora a szél, hogy nem is hallja az illető. Ráadásul az sem biztos, hogy egyáltalán le tudták volna hozni Suhajda Szilárdot, az őt észlelő hegymászók.

Ez egy nagyon naiv elképzelés, ami az emberek fejében van, hogy segítünk a társunknak és lehozunk, nincs ilyen, hogy valakit lehozunk, egy embernek a megemeléséhez, mozdításához, ha ő mozgásképtelen, több emberre van szükség és egy normális nyomvonalra plusz egy csomó technikai dologra

– mondta Nedeczky Júlia. Hozzátette, hogy „nincsen az a plusz energia, amivel egy másik ember hatékonyan tudna segíteni, pont annyi energiája van vagy annyi sem, amivel ő magát lejjebb helyezze egy-egy lépéssel.”

„Semmilyen szerved nem működik úgy, ahogy kellene”

A 8 ezer méter fölötti magasságot halálzónának szokták hívni, és nem véletlenül. Ehhez már nem nagyon lehet akklimatizálódni, a test ilyenkor már nem képes regenerálódni.

Az itteni oxigénmennyiségnek mondjuk az egyharmada van, vagy annál is kevesebb. Az oxigén nem megy bele a szervezetedbe, a véredbe, az agyadba, és ennélfogva semmilyen szerved nem működik úgy, ahogy kellene

– mondta Nedeczky.

A Mount Everesten a nyomkövetője alapján mért 8795 méteres elért magassággal Suhajda Szilárd jutott magyarként a legmagasabbra oxigénpalack és serpák nélkül.

Majdnem napra pontosan 10 évvel ezelőtt veszett nyoma a Himaláján Kis Péternek és Erőss Zsoltnak. Holttestüket azóta sem hozták le. Most 10 évvel később megismételte magát a hegymászótörténelem. Erőss Zsolt özvegye, Sterczer Hilda korábban így foglalta össze a mászók életét.

A hegymászó két céllal indul el a hegyre: Az egyik az, hogy megmássza, a másik, hogy túlélje. Ebben az a paradox, hogy a csúcson van a legmesszebb az élettől.