Donát már elfogadta szüleit úgy, ahogy vannak – csodának tartja a látássérült házaspár, hogy egészséges gyermekük született

Fejes Nelli talpraesettnek tartja magát és a férjét, azt mondja, az élet más területein is eddig mindent meg tudott oldani, legyen szó munkahelyről vagy sportról. „Igyekszünk egyedül boldogulni és megállni a helyünket” – mondta.

Férjével mindketten látássérültek. Gábor kétéves koráig tökéletesen látott, majd egy daganatos betegség miatt szinte teljesen elveszítette a látását, jobb szemén a látásnak mindössze 10 százalékát tudták megmenteni. Nelli pedig csecsemőkorában látott utoljára igazán. Emléke ebből az időszakból egyiküknek sincs.

Én koraszülött voltam, és inkubátorban töltöttem nagyjából két hónapot, és túladagolták az oxigént. Ez akkoriban nagyon gyakori volt, mert nem voltak még ilyen finomra hangolva a gépek, mint manapság, és az okozott nekem egy retinaleválást. Emiatt vesztettem el a látásom jelentős részét, az egyik szememmel egyáltalán nem látok, a másikkal meg néhány százalékot

– osztotta meg az édesanya.

Gábor betegsége örökletes lehet, és hónapok kérdése volt, míg kiderült, hogy kisfiuk örökölte-e vagy sem. A kis Donát azonban makkegészséges. 

A szülők azt mondják, habár kisfiúk még nagyon kicsi, biztosak benne, hogy már most elfogadta őket úgy, ahogy vannak. Egyre ügyesebben alkalmazkodik, és ha valamit nem találnak, szívesen segít nekik. Mint elmondták:

Azt vesszük rajta észre, hogy odateszi a kezünket, ha valamit nem értünk, és egyre többször úgy mutogat, hogy a mi kezünket használja.

Közös futásból szerelem

A mozgás mindkettejük életében fontos szerepet játszik. Gábor 15 éve rendszeresen sportol. Először táncolt, nyolc évig hiphopozott, majd a futás szerelmese lett. Ennek köszönheti, hogy megismerte Nellit, akivel eleinte csak futópartnerek voltak.

„Vak vezet világtalant jelleggel együtt futottunk” – jegyezte meg Nelli. A közös futás során a látássérültek valamilyen rugalmas madzaggal, pánttal össze vannak kötve, fogják a két végét, és úgy futnak együtt.

A közös futás során olyannyira megkedvelték egymást, hogy néhány évvel később összeházasodtak. Azt mondják, azelőtt mindkettőjüknek látó párja volt, így eleinte tartottak az együttéléstől. Ma már nem is értik, hogy miért. 

Tökéletes az összhang közöttük, és mindent megoldanak, a Donáttal kapcsolatos teendőkre is hamar ráéreztek.

Attól tartottak, hogy lesznek olyan helyzetek, amiket látássérültekként nem fognak tudni megoldani. „Hogy észrevesszük-e majd például, hogy mit vesz a szájába, mit akar éppen megenni” – mondta Gábor. „Mindennapi dolgok is, hogy el tudom-e úgy látni a gyermekem, ahogy én szeretném” – egészítette ki felesége.

Szerelmük egy akadálymentes edzőteremben bontakozott ki, ahol Gábor edzéseket is tartott. 

A hely azonban most a magas energiaárak emelkedésével küzd: megrövidítették a nyitvatartási időt, de úgy érzik, ez sem lesz elég a spóroláshoz. Félnek a legrosszabbtól, pedig a mozgás öröme mindenkinek jár, és a fogyatékkal élők csak itt tudnak edzeni.

„Az áramszámlánk hétszeres, a távhő pedig tizenhatszorosára emelkedett. Most megpróbálunk nyolcmillió forintot összegyűjteni annak érdekében, hogy a tanév végéig ezeket biztosan tudjuk finanszírozni, és az edzőterem is kapjon egy kisebb segítséget” – vázolta fel Gusztos Péter, a SUHANJ! Alapítvány társalapítója.

Más edzőtermek nincsenek akadálymentesítve, és a személyzet sincs felkészítve a fogyatékkal élő emberek fogadására. Pedig integrálásukkal érezhetik, hogy ők is fontos tagjai a társadalomnak, amit Nelli és Gábor példája mutat a legjobban.