Rezsiáremelkedés, benzinhiány, infláció – pszichésen is nagyon megterheli az embereket az állandó válsághelyzet

Bőven van okunk manapság szorongani, de hogyan lehet ebben a folyamatos krízishelyzetben megőrizni az optimizmusunkat és a békénket? Lehet-e egyáltalán jó hangulatunk ilyenkor, amikor a feje tetejére áll a világ?

Bihari Viktória blogger, coach szerint az emberek kimerültek az évek óta tartó folyamatos válsághelyzet miatt.

Egy őrületben vagyunk 2020 óta, ezt nem lehet már igazából elviselni, és az embereknek nincsenek pszichés tartalékaik.

Szinte nincs is olyan beszélgetés, ahol ne jönne szóba, hogy miből fogunk fűteni, vagy hogyan fizetjük ki az áramszámlát ősztől. Mindenki számolgat, agyal, aki teheti, tűzifát rendel, cserépkályhát építtet vagy fűtést korszerűsít. De van egy réteg, akik már nem tudnak változtatni. Náluk csak a tehetetlen düh marad.

A Pest megyei Vasad egyik kisboltjában ugyanakkora forgalom, mint régen, de a tulajdonos, Tóth József szerint a vevőkkel folytatott jókedvű beszélgetések mostanában elmaradnak.

Pánikhangulat van az emberekben, hogy az üzemanyag, a gáz, az élelmiszerek ára duplájára nő. Félnek a jövőtől. 

Az aggodalom és a fejszámolás szinte tapintható a kisebb bevásárlásoknál is. Hiába a mondás, hogy a pénz nem boldogít, dr. Farkas Ágnes pszichiáter szerint nagyon komoly félelmet okoz a hiánya, hiszen a biztonságérzetünkhöz elengedhetetlen a megléte.

A félelem és szorongás mellett pedig ott a harag, a kétségbeesés, a frusztráltság, legfőképpen azért, mert nem tudni, hogy az általános drágulás meddig marad még velünk. Olyan ez, mintha állandó készenlétben kellene lennünk, ez pedig a szakemberek szerint nagyon megterheli az idegrendszert. Ha ez még nem lenne elég, ilyenkor az ember nemcsak a körülményeket, de magát is okolhatja legbelül.

Ha nem tudjuk ugyanazt a szintet nyújtani magunknak és a családunknak, amit eddig nyújtottunk, akkor ez óhatatlanul az önbecsülést érintő kérdéssé válik 

– mondta a Fókusznak dr. Farkas Ágnes.

Bihari Viki videóiban vagy személyesen arra próbálja ösztönözni a hozzá fordulókat, hogy ne zárkózzanak be, és ne próbáljanak teljesen egyedül szembenézni a nehézségeikkel. Szerinte nagyon fontos, hogy

legyen kimondva, »nekem ez az életszakasz nehéz«. Ne az legyen, hogy »jaj, hagyjad már«!

Ilyenkor a szakemberek szerint nem elég a pénzügyi krízis, automatikusan bekapcsolhat egy zsigeri szégyenérzet, mert másoknak nagyon nem szeretjük megmutatni, ha üres a pénztárcánk. De nemcsak a családfenntartók szenvedik meg ezt az időszakot, hanem a fiatalok is. Viki szerint a tinédzserek sokkal több információhoz férnek hozzá manapság, mint amennyit képesek feldolgozni, ezért nagyon túl vannak terhelve. Egy empatikus, szeretetteljes, megértő közegre lenne szükségük, de

egy járványhelyzetben, egy világháború küszöbén, a kata eltörlésekor ki az a jó állapotú szülő, aki még empatikusan napi 5-10 órát a gyereke felé tud fordulni?

Szerencsére vannak, akik nem tekintenek olyan borúsan a jövőre. Hiszen ki ne hallotta volna, főleg az idősebb generációtól, hogy ugyan már, volt ennél rosszabb is!  Bárhogy is éljük meg ezt az időszakot, egyet mindenképpen érdemes tudatosítani: ahogy annyi más dolog az életben, ez sem tart örökké.