„Volt olyan pillanat is, amikor azt gondoltam, hogy meghaltam” – Béres Anett teljes vallomása a hallucinogén rémálomról

Két hónappal ezelőtt robbant a hír, hogy ruhák nélkül, törött csontokkal találtak rá egy hírességre egy szőlős közepén. Később kiderült, hogy a megannyi kínt átélő celeb a Való Világban feltűnt Béres Anett volt, aki egy spirituális teaszeánszon vett részt legjobb barátnőjével, Sáfrány Emesével.

Anettről sokáig semmit sem lehetett hallani azon kívül, hogy súlyos állapotban van, és kórházban kezelik. Azóta már javult az állapota, és nemrég a Fókusz kamerája előtt őszintén mesélt arról, mi is történt vele valójában a drámai estén és az azt követő napokon. (Az interjú első része itt látható-olvasható.)

Nem egy drogpartiba mentünk, nem szerettünk volna drogozni, mi egy ayahuasca-szertartásra mentünk, aminek utánajártunk. Dokumentumfilmeket néztem róla, és valójában ezzel a teával gyógyítanak.

Anett a lelki problémái miatt akarta kipróbálni ezt a szeánszot. Remélte, hogy a tea hatása lehetővé teszi, hogy beszéljen a felmenőivel, ezzel megállítva bizonyos generációs ismétlődéseket. Az elképzelt vágyai helyett azonban sokkal sötétebb és félelmetesebb látomások kerítették hatalmukba. Konkrétan emlékszik egy mondatra, ahogy valaki ezt mondta neki:

Hahaha, azt hitted, hogy ez jó buli, mi?!

– nevetett rajta kárörvendve a valósnak hitt hang, miután megitta a teát.

Azóta többször is lepörgette a fejében, hogy miken is ment keresztül, és sokáig azt érezte, hogy szíve szerint visszacsinálná az egészet, megállás nélkül magát hibáztatta. Egy ponton azonban átkattant benne valami, és a kesergés helyett megpróbálta értékelni, hogy túlélte, képes mozgatni a lábait, és nem fekszik holtan egy szőlősben.

De mégis mi történt pontosan a szertartáson, ami miatt fejvesztve bemenekült egy erdőbe?

Mielőtt megérkeztek volna a helyszínre – ami egy kietlen dombtetőn álldogáló lakóház volt – egy héten keresztül mindannyiuknak szigorú diétát kellett betartaniuk, sőt a teafogyasztás napján délután háromtól már semmit sem ehettek.

Borzalmas volt. Tényleg, az egész olyan volt, mintha egy horrorfilmbe kerültem volna. A rémálmok rémálma volt. 

– emlékszik vissza az estére Anett, aki azt hitte, hogy teljesen felkészült a rá váró látomásokra, de tévedett.

Már akkor hányingere lett, amikor megitta a teát, és nem sokkal ezután meg is lett az ital hatása: furcsa dolgok jelentek meg előtte.

Amit átéltem, azt senkinek sem kívánom.

Úgy érezte, mintha bekerült volna egy másik univerzumba, amiből sehogy sem tudott kitörni.

Emlékszem rá, hogy kiabáltam. Ütögettem magam. Nem tudom, hogy ténylegesen ütögettem magam, vagy képzeltem. Kapálóztam… ordítottam, hogy takarodj a testemből.

A szertartásvezető biztosította, hogy 6 óra alatt kiürül a szervezetéből a tea, másnap teljesen kipihenten fog felébredni, könnyedén hazavezethet. Ehhez képest Anett egész éjszaka kínlódott és harcolt, hogy a képzelt univerzum magába ne szippantsa.

A folyamatos harc után azt hitte, volt egy tiszta pillanata, amikor elmentek lefeküdni aludni, de ez nem tartott sokáig. Hiába ébredt fel éjszaka, folyamatosan azt érezte, hogy visszahúzza az álom, amit nem akart, mert biztos volt benne, hogy ha visszamerül, örökre ott marad.

Anett ráadásul utólag tudta meg, hogy a szertartáson legalább két olyan embernek jelen kellett volna lennie, aki vigyáz rájuk. Ez náluk nem így történt, hiszen maga a szertartásvezető is megitta a teát.

Neki észre kellett volna vennie, hogy én ebben bent ragadtam.

– mesélte Anett.

Miután mindenki elaludt, Anett bepánikolt, rátört egy menekülési vágy, ezért Emesét is felkeltette. Egyetlen dolgot akart: eltűnni onnan, mert a szertartást tartó nőt konkrétan a sátánnak látta. Barátnője vele akart tartani, azonban abban a pár percben, amíg a táskája után szaladt, a magára maradt Anett nem bírt tovább várni és elindult.

Kezdetben az úton haladt, viszont félt, hogy ott könnyedén elkaphatják a képzelt üldözői, ezért berontott az erdőbe. Egyre csak futott, semmi sem állíthatta meg. A menekülés közben azonban egyre jobban magával ragadta a félelem, hogy soha nem ér emberek közé. A gallyak szétszaggatták a ruháját, megsebezték a bőrét, de még ekkor sem állt meg.

Aztán talált egy magaslest, ahova felmászott. Ekkor jött a képszakadás. Hirtelen már csak arra emlékszik, hogy lent volt a földön… leesett a magasból. Nem vette észre a sérüléseit, csak haladni akart, így egy egész napon át kúszva-mászva ment tovább, azt sem tudta, hogy álmodik, vagy ez a valóság. Estére ráadásul nagyon hideg lett, ezért levelekkel próbált meg betakarózni.

Ekkor már érezte, hogy nagyon fáj a háta, triplájára dagadt a bokája, így már négykézlábra sem tudott állni. Mardosta az éhség – ezen a ponton már 24 órája nem evett semmit –, ezért éretlen, apró szőlőszemeket evett, hogy ne haljon éhen.

Azt éreztem, hogy ebbe a fájdalomba bele fogok halni.

Amikor már mindent feladott, jött egy reménysugár, egy autó. Torka szakadtából üvöltött, de hiába, senki sem hallotta meg. A hűtőtáska mentette meg az életét, ami miatt mégis megálltak.

Ha ők nem jönnek el, nem tudom, hogy meddig éltem volna még.

Ezután bekerült a sürgősségire, ahol meg akarták nézni, hogy megerőszakolták-e. Anett viszont biztos volt benne, hogy nem történt semmi. Eltörött a sarokcsontja, öt bordája és a csigolyacsontja – amikor ezt megtudták az orvosok, azonnal közölték vele, hogy nem mozoghat, mert fennállt a veszélye, hogy nem tudja majd mozgatni a lábait.

Amíg nem toltak be a műtőbe, végig stresszben voltam, hogy mi lesz velem.

Átszállították az idegsebészetre, ahol este fél 12-től reggel 5-ig műtötték a gerincét, ami teljesen meggörbült. A beavatkozás szerencsére jól sikerült, de itt még nem volt vége a kórházi kínoknak, hiszen másfél héttel később Anettet pont a születésnapján tolták újra műtőbe a sarokcsontja miatt.

Tényleg annyira hálás vagyok a jó istennek, az orvosoknak, az angyalaimnak, hogy én ezt így megúsztam, hogy a hála sokkal nagyobb bennem… én nem borulhatok ki.