Vajon sikeresebbek lettek a százmilliárdokkal támogatott sportok Magyarországon?

„Kis pénz kis foci, nagy pénz nagy foci”. Puskás Ferenc mondta ezt még az 50-es években. Akkor nem volt sok pénz a magyar futballban, mégis világverő volt a válogatott. 

Most valóságos pénzeső hull a focinkra, mégsem vagyunk a legjobbak közt. A labdarúgás is egyike annak a 22 sportágnak, amelybe elképesztő mennyiségű pénz ömlött az elmúlt tíz évben a tao-rendszer és a különböző állami támogatások révén. Hat látvány- és 16 kiemelt sportágról van szó. Most annak járunk utána, hogy sikereket hozott-e nekik az anyagi jólét, vagy felélték a milliárdokat mindenféle eredmény nélkül. 

2011-ben csodavárásként tekintettek az akkor megjelenő tao-ra, az MLSZ elnöke akkor azt mondta, hogy szeretné, ha 2018-ra a bajnoki mérkőzések átlag nézőszáma 10 ezer lenne, hogy 2015-től minden évben 2 magyar csapat játszana a nemzetközi kupák főtábláján és legalább az egyik onnan tovább is jutna, valamint hogy a futballakadémiák sok tehetséget nevelnének. Egyikből sem lett semmi. 

Az elmúlt 11 évben csaknem 1000 milliárd forintot tesznek ki a tao-támogatások, az összeg nagyjából kétharmada a futballra ment – mondja Kele János, újságíró, közgazdász. És ebben még nincsenek benne a stadionépítések, a célzott támogatások és a pályázatok.

Az tény, hogy javultak a körülmények, rengeteg stadion épült, ám a hazai mérkőzéseket övező érdektelenség továbbra is elkeserítő. A magyar bajnokik nagy része nézhetetlen, sok meccsre csak néhány száz néző kíváncsi, van ahol néha sorsjegyeket osztogatnak, vagy ingyen lehet bemenni, hogy legyen egyáltalán valaki a lelátókon. De vajon az, hogy a Ferencváros néha sikeres a nemzetközi kupákban, az a magyar foci sikere?

Kele János szerint nem. „Akkor lenne, ha a Ferencvárosban rendszeresen játszana 5, 6 magyar játékos. Ehhez képest a Fradinál, Hajnal Tamás sportigazgató rendszeresen elmondja, hogy nekik nem az a feladatuk, hogy magyar játékosoknak lehetőséget adjanak.”

Ennél szomorúbb látlelete nincs a magyar futballnak, 10 év közpénzdőzsölés után ott tartunk, hogy ha a Fradi akarja teljesíteni a céljait, akkor sajnos nem tud magyar játékosokat alkalmazni, mert ezek szerint erre nagyon kevés magyar játékos alkalmas.  

Az utánpótlás sem sikeres, a futballakadémiák elemzésével megbízott belga cég által készített jelentés konkrét megállapításait is titkosították. Így nem tudni most sem, hogy mi a eredménytelenség oka. Marco Rossi a válogatott szövetségi kapitánya is többször panaszkodott arra, hogy alig van kiből válogatnia. 

Aki a magyar válogatottban kulcsember, az jellemzően a teljes karrierjét külföldön töltötte, vagy a teljes felnőtt karrierjét, vagy 14, 15 évesen került külföldre, mint a Bundesliga játékosok nagy része, vagy honosított játékosok, mint Willi Orban. Viszont nem látjuk azokat a 19, 20 éves játékosokat, akik először az NB1-ben játszanak, aztán az NB 1 egyik erős csapatában, mint a Fradi, aztán külföldre mennek és van belőlük 5,10. Ez azért aggasztó, mert ennyi pénzt nyilván nem azért költöttek rá, hogy legyen 1-2 jó játékosunk. 

De vajon a kézilabdában látható az a fejlődés, ami az eddigi körülbelül 220 milliárd forintos támogatás miatt elvárható lenne?

Magyarországon mindent az olimpiai eredményesség határoz meg, ha az olimpiai szemüveget felteszem és úgy nézem a sportágnak az eredményességét, akkor azt kell, hogy mondjam nem – válaszolja meg a kérdést Ághassi Kovács Attila, sportújságíró.

Az elmúlt években sem a férfi, sem a női felnőtt kézilabda-válogatott nem került közelebb a világelithez. A bőkezű támogatás miatt viszont sok klubban mesés álmokat kezdtek el szövögetni, de inkább külföldi játékosokat vásároltak gyorsan, ahelyett, hogy fiatal magyarokat neveltek volna néhány év alatt. Ezért is találni már csak elvétve magyarokat például Veszprémben és Győrben. Mindez pedig a válogatott kárára megy.

Ághassi Kovács Attila szerint komoly probléma, hogy hiányzik a számonkérés. 

Ilyet nem látott még a világ. Hogy egyszer majd számon kérünk. Eltelt 10 év. Honnan hová jutottunk el? Ezt kellene egyszer és mindenkorra nagyon alaposan tisztázni.

Nem hozott értékelhető eredményt a pénzeső vízilabdában sem. A férfi válogatott a tao előtti 3 olimpiát megnyerte, azóta egyet sem. Igaz, legutóbb Tokióiban bronzérmes lett a nőkkel együtt. 

Jégkorongban a sapporói hősök még a mostani állami támogatási rendszer előtt jutottak fel a világbajnokság főcsoportjába 2008-ban, azóta ez csak egyszer sikerült. 

Röplabdában olimpiai és világbajnoki szereplésre sincs esély, sem a nőknél, sem a férfiaknál. A női válogatott azért fejlődött egy kicsit, az elmúlt 4 Európa-bajnokságra sikerült kijutniuk.

Kosárlabdában is álom maradt az olimpiai szereplés, a válogatottak még a világbajnokságra sem jutnak ki évtizedek óta.