Deutsch Tamás mondja a legjobb vicceket arról, hogy Magyarországon nincs korrupció – interjú Mikuláš Peksa cseh kalózpárti EP-képviselővel

Nemrég Donald Trump egy bejelentésére reagálva felvetette, komolyan el kellene gondolkodni a saját EU-s hadseregen, hogy ne kelljen a nagyrészt az Egyesült Államok által finanszírozott NATO-tól függenünk. Meglepett ennek az ötletnek a súlya: gondolom, amikor elkezdte a karrierjét viccpárti képviselőként, nem számított rá, hogy egyszer ilyen komoly fegyverkezési ügyekkel fog foglalkozni. Kifejtené ezt a javaslatát?

Kezdetben pont egy viccként indult, mert olyan rossznak találtam a helyzetet, hogy azt gondoltam: nem tudok mit csinálni, csak humorizálni róla. De ebből az következett, hogy azt mondtam magamnak: rendben, a helyzet rossz, hogyan lehet javítani rajta? Szóval egyre többet beszélgettem lehetséges megoldásokról, hiszen maga a probléma nem vicces: látjuk például, hogy Putyin hadserege mekkora fenyegetést jelent Ukrajnában. Önöknek megvan az 1956-os tapasztalatuk, nekünk az 1968-as. Azok sem voltak viccesek. Szóval arra jutottunk, hogy erre a komoly biztonsági problémára megoldást kell találni. Igen, az emberek viccekre számítanak egy viccpárttól, a megválasztott képviselőiktől viszont megoldásokra is.

Hogyan fogadták a javaslatot a kalózpárt támogatói? Nem volt túl meredek számukra egy európai, nemzetek felett álló hadsereg ötlete?

Attól függ. Kezdetben a Kalózpárt mindennapi ügyekre fókuszált, mint például a marihuána legalizálása. Aztán egyre inkább részesei lettünk a politikai vitáknak, az efféle helyzetekben pedig elvárják a szavazók, hogy választ találj bonyolultabb kérdésekre is. Amikor elkezdett nőni a párt, az eseményeinken elkezdtek megjelenni a „komolyabb” diplomaták, a politikával foglalkozók komolyabb kérdésekkel. Mi pedig rájöttünk, hogy politikusként fel kell kötni a gatyánkat. A párt változik, alkalmazkodik az új helyzetekhez, és új embereket vonz be az új válaszok nyomán. Ha olyan pozitív megoldásokat hozol fel, amik előreviszik az országot, vagy a kontinenst, akkor olyan emberek jönnek, akik pozitívak és megoldásokat keresnek a problémákra, ahelyett, hogy új problémákat generáljanak.

Nagyon fontos megtartani az egyensúlyt a régi támogatók megtartása és az újak meggyőzése között. Egyre több a felelősség, neked pedig dolgoznod kell azon, hogy te is felelősségteljes legyél.

Gondolom az utóbbi időkben egyre több ilyen ügy akadt: kezdve a brexittel, a covidon át az ukrajnai háborúig. Még akkor is lehet viccpártnak nevezni egy politikai alakulatot, ha már napi szinten foglalkozik efféle ügyekkel? Vagy mi lenne az a pont, amikor bejelentenék, hogy „oké, mi már nem is vagyunk Kalózpárt”?

Nem hinném, hogy valaha elhagyjuk a „kalóz” szócskát. Fontos, hogy a szó jelentésével is foglalkozzunk, ami országtól függően más és más is lehet. Tudom, hogy egyes országokban csupán aktivistaként tekintenek ránk, akiknek semmi közük a komoly politikához. De például Csehországban már a kormány részei vagyunk, a külügyminisztert is mi adjuk Jan Lipavský személyében, és az ENSZ-ben is egy kalóz képviseli a cseheket. Nem érzem, hogy meg kellene változtatnunk a nevet, csak meg kell értetni, hogy az különböző kontextusban különböző dolgokat jelenthet.

Kocsmából a parlamentbe

Tehát úgy véli, hogy a kalózpártiság protest jellegét már maguk mögött hagyták? Érdekel, hogy belülről hogyan zajlik egy efféle folyamat.

Az elején még kocsmákban találkozgattunk, mert hol máshol lógjon az ember a barátaival? Ittunk, füveztünk. 

Emlékszem, az egyik első pártgyűlésen egy kollégám az új tagok előtt sodorta a jointot az asztalon. Ez így volt normális, és több európai országban is hasonlóan indultak a kalózpártok. 

De aztán ahogy kialakult a párt struktúrája, kellettek irodák, egyre kevesebbet lógtunk a kocsmákban, alkalmazkodni kellett a változó körülményekhez, szép lassan fejlődni.

A legfontosabb pont az, amikor először meghívnak valami állami funkcióra, ahol elnökökkel, diplomatákkal kell találkozni. A pártelnökünk például megtartotta a gigantikus raszta haját, amit még punk DJ-ként növesztett. Először persze mindenki számára meglepő volt ez, de aztán hozzászoktak, hogy akkor egy raszta fickó ül a parlamentben.

Elég sokat beszél a változásról, alkalmazkodásról. Mekkora kihívás összeegyeztetni a folyamatos idomulást, komolyodást azzal, hogy egy kalózpárt megtartsa a saját identitását?

Hát, az attól függ. Mi a Kalózpártot a digitális szabadság körül építettük fel, a cenzúra ellen, az internetszabadság mellett. Ezek még mindig elképesztően fontos témák számomra: ez a vörös vonal, amit nem lépünk át. Hajlandó vagyok kompromisszumot kötni arról, hogy öltönyt viseljek munka közben, a Linuxot viszont sosem cserélem le Windowsra a számítógépemen. Az open source mozgalom az identitásom fontos része.

Szóval ez a valós kérdés: mik azok az ügyek, amik az identitásodat adják? Megértem például az MKKP-val kapcsolatban, hogy náluk az öltöny viselése lehet a vörös vonal. Az identitása mindenkinek más, de fontos, hogy legyenek alapelveink.

Hamarosan Magyarországra jön, hogy a drogpolitikáról vitázzon Le Marietta MKKP-jelölttel, és Deutsch Tamást is meghívták (Interjúnk az április 20-án tartott Million Mariujana March előtt készült, amire Deutsch végül nem ment el, egy kivágott kartonfigura helyettesítette). Ezt izgatottan várja?

Hát persze. Ismerem Deutsch urat az Európai Parlament üléseiről. Mindig ő mondja a legjobb vicceket arról, hogy Magyarországon nincs korrupció. Szóval a mostani esemény egy jó viccpárttalálkozó lesz.

Uniós tapasztalattal rendelkező viccpártiként mi lenne a legfontosabb tanács, amit az MKKP-nak adna, akik most készülnek először az EU-s színtérre lépni?

Annyit mondanék: legyetek önmagatok. Az MKKP az egyetlen magyar párt, amely képes lehet érvényesülni úgy, hogy a magyar média nagy részét letarolta a kormány. Ez a párt úgy nőtt meg, és lett népszerű, hogy másmilyen volt, mint az összes többi párt. Szóval legyetek önmagatok, vagy elvesztek a tömegben. Nem szabad feladniuk csak azért, mert egy-egy mainstream politikus úgy gondolja, hogy nem relevánsak.

Ön egyben az Európai Kalózpárt elnöke is, amely sok nemzeti politikai alakulatot tömörít. Itt mennyire nehéz együtt dolgozni a sokféle különböző identitással?

Az alapérték a szabadság. A szabadságért küzdünk, liberális pártok vagyunk, ez egyesít minket. Viszont néha elég trükkös dolog megszervezni a munkát az egyes tagokkal, pártokkal, akiknek ezen felül elég sokféle világnézetük lehet. Nagyon sok az erős egyéniség. Ebben a kontextusban a két legfontosabb szó a kompromisszum és a konszenzus.

Ebben a környezetben lehet igazán megtanulni, hogyan építsünk konszenzust, és jussunk következtetésekre. Fontos tudni, mikor van itt az idő arra, hogy erővel álljunk ki ügyek mellett, és mik azok a dolgok, amiket el kell engedni. Viszont meg kell találni az egyensúlyt a szabadságért való küzdelem és aközött, hogy nehogy belefásulj a rutinba, a bürokráciába.

Nem gond az, hogy különböző emberek és vélemények vannak, csak közös célok és kompromisszumok kellenek.

„Elég aggasztó, amit a kormányok csinálnak”

Térjünk vissza az internet szabadságához. Ön szerint ezen a téren mik a legfontosabb kihívások, amik az elmúlt nagyjából egy évtizedben, a közösségi média előretörése nyomán jelentek meg, és korábban még nem kellett foglalkozni velük?

A legfontosabb veszélynek azt tartom, hogy elképesztően megnőtt a számítógépek teljesítménye, és sokkal könnyebb bármennyi adatot összegyűjteni a felhasználókról. Ezzel a hatalommal pedig nagyon könnyű visszaélni. Mikor 2006-ban elkezdődött a kalózmozgalom, egyszerűsítve az volt a probléma, hogy megfigyelő kamerák voltak minden sarkon. Viszont ekkor még nem volt ember, aki képes lett volna végignézni az összes kamera összes felvételét, és kémkedni rajtuk keresztül. Manapság viszont a mesterséges intelligencia még egy ilyen óriási adathalmot is képes megfigyelni, elemezni, felismerni az arcokat. Ötven óra videóból is nagyon gyorsan ki tud szúrni még egy alig két másodpercre megjelenő arcot.

Szóval a kalózok alapüzenete a digitális szabadságról még fontosabb, mint a múltban volt. Szükség van ránk a big data és a mesterséges intelligencia körüli jogalkotásban, mivel elég aggasztó az, amit a kormányok csinálnak velük. Gondolom, önnek nem kell a Pegasust magyaráznom például – véget kell vetni annak, hogy az államok saját polgáraik után kémkedjenek.

Az EU fellépését ezen a jogalkotási területen hiányosnak tartja?

Legyünk reálisak: az emberek, akik az EU-t vezetik, az 1950-es, ’60-as években születtek. Az ő fiatalkorukban a legnagyobb durranás a technológiai újdonságok terén a színes tévé volt. Éppen ezért nem teljesen értik meg a big data problémáját, nincs tapasztalatuk abban, hogy működik a szakterület. Olyan törvényeket hoznak, amik egy múlt század közepi valósághoz alkalmazkodnak, az eredményeket pedig a nagy techcégek EU-s lobbiereje is befolyásolja. Fontos, hogy döntési pozícióba kerüljenek azok az emberek is, akik értik a problémát, és harcolni akarnak az egyéni szabadágjogokért.

A legtöbb probléma nem abból fakad, hogy a döntéshozók gonoszak, és el akarnának minket nyomni, hanem abból, hogy egyszerűen hülyék ezekhez a dolgokhoz.

Nyitókép: mikulas-peksa.eu