Hogyan cselezd ki az online társkeresőket, és találd meg a boldogságot?

Az online térben rengeteg társkereső alkalmazás közül válogathatunk, ezek közül az egyik legnépszerűbb a Tinder, ami 2012-es indulása után szexapplikációként híresült el. Ám nem mindenki él a röpke kalandok kultúrájának, sokan a Nagy Ő megtalálását tűzik ki célul, amikor regisztrálnak egy-egy társkereső platformra. Hogyan lássunk a profilok mögé és szűrjük ki a Tinder-csalókat? Szerencsére a tudomány már ebben is a segítségünkre van.

Nézzünk a Tinder mögé

Ahhoz, hogy sikeresek legyünk az online párkeresésben, először meg kell határoznunk a saját magunk és mások motivációját. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem munkatársai  2021-ben létrehoztak egy Tinder-használati skálát, ami kiszűri az applikáció használata során felmerülő problémákat. A kérdőívben a felhasználók négy motivációs faktorát különböztették meg: az első a szerelem (azért tinderezik valaki, hogy megtalálja az igazit), a második a szexuális kapcsolatok (ezen nincs mit elmagyarázni), a harmadik az önbecsülés-növelés (azért tinderezik valaki, hogy a visszajelzések által növelje az önbecsülését), az utolsó pedig az unalom (azért tinderezik valaki, mert nem tud mást kezdeni magával).

Nem csak az ELTE kutatóit érdekelte, hogy ki, miért regisztrált a társkeresőn. Hevesi Krisztina 2019-ben széles körben vizsgálta a hazai randiappok használatát. A szexuálpszichológus kérdőíves felmérését 557 fő töltötte ki: a legfiatalabb kitöltő 18 éves, míg a legidősebb 75 éves volt. A kérdőíves kutatásban a válaszadók 65 százaléka jelölte meg elsődleges válaszként, hogy hosszú távú párkapcsolatot keres, tehát jóval kisebb volt azoknak az aránya, akik pusztán szexért regisztráltak az oldalra.

A Tinderen lévők kb. 40 százaléka egyáltalán nem akar randizni azzal, akivel csetel, matchel (párba áll) vagy beszélget 

– magyarázta Hevesi Kriszta a Tinder útvesztőiről.

Tehát sokan nem arra használják a szexpartnerkereső alkalmazásokat, mint amire elsőre gondolnánk: a megkérdezettek 14 százaléka az önértékelését szeretné növelni a tinderes találatokkal, és olyan is akad, aki pusztán szórakozásból szeret idegenekkel csetelni, vagy közösségi oldalain szeretné növelni követőtáborát .

Az online ismerkedés nagy hátránya, hogy a felhasználók gyakran megtévesztik a potenciális partnereiket: jobbnak, szebbnek, tehetősebbnek hazudják magukat a valóságosnál.

Sőt, helyenként felmerülnek olyan haszonelvű célok is, mint például egy előre eltervezett utazáshoz a szállásköltség megspórolása az országhatárokat átívelő ismerkedési lehetőség révén. Ezáltal kettő az egyben szolgáltatást kapnak: a szex mellett a szálláskérdés is kipipálva 

– mondta a szexuálpszichológus a Díványnak. 

Ezek után a partner jobb esetben eltűnik, vagyis ghostingol, és jobb is, ha soha többé nem kerül elő „zombiként”. A ghosting és a zombi kifejezések szintén a hook up (avagy felszedés) kultúra részei: a ghosting jelentése tükörfordításban szellemkép, de társkeresős értelemben arra a partnerre használják, aki hirtelen, egyik pillanatról a másikra eltűnik annak az életéből, akivel előtte esetleg heteken át csetelt. A zombik pedig azok a randipartnerek, akik egyszer már eltűntek, aztán hirtelen előkerülnek a semmiből. Leegyszerűsítve ez annyit tesz, hogy az illető már kipörgette a potenciális jelölteket a húspiacról, és elővesz egy régebbi randipartnert, amíg nincs más. Ez is olyan „red flag”, vagyis figyelmeztető jel lehet, ami arra utal, hogy az adott férfit/nőt jobb elkerülni. A túlságosan óvatlan felhasználót az a veszély fenyegeti, hogy kiég, mielőtt még komoly kapcsolatra adhatná a fejét.

Miről lódítanak a nők, és miről a férfiak, amikor ismerkednek?

Legyünk őszinték: mindenki szereti szépíteni a valóságot, az online térben pedig rengeteg eszköz áll rendelkezésre ahhoz, hogy mindezt feltűnés nélkül tegyék a felhasználók. Ám a valóság szépítésében óriási különbség van a nemek között.

Mivel fénykép alapján választunk, ezért valóság-ellenőrzést tartunk

 – mondta a szexuálpszichológus, aki szerint a nők gyakrabban tagadnak le néhány kilót az online ismerkedés során, vagy jellemző, hoy agyonfilterezett képet tesznek ki. Később pedig, amikor a randira kerül a sor, simán kikukázzák a potenciális Nagy Ő-t csak azért, mert nem passzol a cipője a zoknijához.

Míg a nők az alakjukon szépítenek, addig a férfiak az adott kapcsolatra vonatkozó terveikről hallgatnak a szexuálpszichológus szerint. Sokak számára nehéz vagy nem célszerű bevallani, hogy valójában egy „fuck buddy”-ra (alkalmi szexpartnerre), esetleg egy barátság extrákkal jellegű kapcsolatra vágynak.

Ha valaki már az első randin faképnél hagyja partnerét, annak más oka is lehet amellett, hogy nem stimmel a kémia: túl hamar vagy túl későn találkoztunk. Ha futószalagszerű ismerkedésbe bonyolódunk, az azért nem jó, mert a párkeresés átmegy egyfajta castingba, ahol a jelölteknek szinte lehetetlen körülmények között kell megfelelniük. Ha túl sokáig várunk a személyes találkozóval, az pedig azért nem előnyös, mert csetelés közben olyan partnert álmodunk meg magunknak, akinek köze sincs a valósághoz, így nagy lesz a csalódás.

Fuck buddies, friends with benefits és booty call –  amikor jó, ha kéznél van a nyúlcipő 

Egyre több idegen szó hódít a magyar online társkeresők világában, legalábbis mióta egyre nagyobb teret nyer magának a „hook up”, amely a hosszú távú elkötelezettség helyett a laza szexuális kapcsolatokat helyezi előtérbe, leginkább futó kalandokra biztat, és a testi kapcsolatokra koncentrál.

A hook up mellett több városi szleng is átkúszott az angolból a magyar nyelvbe, amelyek a kapcsolat lazaságának fokmérői: 

• a booty call szó szerinti jelentése zsákmányra hívás, ami az alkalmi szexet jelenti érzelmi elköteleződés nélkül, 
• a fuck buddies ennél egy fokkal már komolyabb, ekkor a partnerek nemcsak szexelni járnak össze, hanem haverok is, így egy-egy mozi vagy vacsora is beleférhet a laza kapcsolatba. 
• A hook up kultúrában valószínűleg azok a személyek állnak a legközelebb egymáshoz, akik barátok extrákkal (friends with benefits), hiszen a barátságot már csak egy hajszál választja el a szerelemtől, vagy mégsem? 

Egy biztos: az a közös ezekben a szexkapcsolati berendezkedésekben, hogy egyik fél sem akar komoly kapcsolatot. A legjobb esetben mindez közös megegyezés alapján zajlik, ám sokszor az egyik fél nem is tudja, hogy belekerült egy laza párkapcsolati státuszba: csak akkor eszmél fel, amikor az véget ért.  

Christina Wallace, a halászás nagymestere 

Hogy mi az a halászás? Amikor a zajból, ez esetben a rengeteg potenciális társjelölt közül ki tudjuk szűrni a hozzánk illő partnert. Sokak szerint ez szinte lehetetlen, ám Christina Wallace podcaster és vállalkozó szerint igenis egyszerű, ha az ember jól csinálja. A fiatal nő egy vicces és gyakorlatias előadást osztott meg arról, hogyan talált rá a szerelem az online térben egy egyszerű módszer segítségével.

Christina pár jól bevált üzleti trükkre hagyatkozott:

Először is egy olyan társkeresőre, az OkCupidra regisztrált, ami bemutatkozás alapú, így a felhasználók nem pusztán képek alapján választják ki a potenciális randipartnert. Ezután nem a tipikus férfiideáljára koncentrált, hanem felállított néhány alapvető kritériumot (olyat, mint a testmagasság, a világlátottság vagy a diploma), hogy milyen férfit keres. A beérkező több száz üzenetet is megszűrte a következők alapján: jó nyelvhelyesség, a szöveg utaljon valami személyesre, és ne körüzenet legyen, továbbá ne legyen benne szexuális tartalom. Christina először úgy gondolta, hogy alacsonyra tette a lécet, de 210 beérkezett üzenetből csak 14 százalék ment át a rostán, ezzel máris rengeteg időt megspórolt magának.

Ezek után minél hamarabb össze akarta hozni a randit, hogy felmérje, mennyire illenek össze a jelölttel. Ezért előrandira (vagy ahogy fogalmazott, 0. randira) hívta mindazokat, akik fennakadtak a rostán. Az előrandikon legfeljebb egy órát töltött a potenciális partnerrel, és csak annyit tűzött ki, hogy abban az egy órában eldönti, szívesen vacsorázna-e együtt az illetővel. Ezzel a felvetésével még tovább csökkentette a randipartnerek számát, mert sokakban ellenszenvet keltett a nő kezdeményezőkészsége, így 29 jelöltből csak 15 válaszolt az üzenetére, közülük pedig hattal beszélt meg előrandit.

Az első előrandin egy olyan férfival találkozott, akivel voltak közös vonásaik, de két perc után tudta, hogy nem ő az igazi. A második randin pedig jött Chas, egy kedves, empatikus és vicces ügyvéd, aki jó kérdéseket tett fel neki, és azonnal megnevette. Chas meg is csókolta Christinát, és az előrandiból igazi randi lett, azóta is egy párt alkotnak.

Christina esetéből is látszik, nem ördögtől való dolog az online párkeresés, csak megfelelő ön- és társadalomismeret kell hozzá. Tehát ne állásinterjúként fogjuk fel a randizást, de a magunk szempontjai szerint alaposan válogassuk meg a jelölteket, és olyanba fektessük az energiát, akibe valóban érdemes. 

Képek forrása: pexels.com