Amerikai pasztorál kritika: Az álom megbukott, de vajon Ewan McGregor is?

Philip Roth világhírű regényének már a címe is felvet egy kérdést: Mit jelenthet az, hogy pasztorál?

Nos, a pasztorál az egyszeri pásztoréletet idillikusan bemutató zenés, drámai mű. Ez pedig méltán fedi le Ewan McGregor első rendezését is!

Bár az alkotó a mozi főszerepét is magára osztotta, ezúttal sajnos nem gyönyörködhettünk csodálatos hangjában, de ettől függetlenül is egy bárgyúan kezdődő, majd a teljes összeomlásig vezető pszichodrámai művet kapunk!

Sajnos kevés olyan színész van, aki képes ennek a hullámnak a magasságát és mélységét is elénk tárni ugyanazon történetben, de szerencsénkre McGregor képes erre, ezt pedig most is sikerült bebizonyítania!

 

Így ismerhetjük meg furcsamód egy harmadik személy elbeszélése által, Seymour „Swede” azaz „Svéd” Levov-ot (Ewan McGregor), a lengyel zsidó származású férfit, aki az „amerikai álom” megtestesítőjeként él gyönyörű szépségkirálynő feleségével, Dawn-nal (Jennifer Connelly) és különlegesnek mondott lányával, Merry-vel (Dakota Fanning) látszólag idillikus életet.

A hangsúly pedig az idillikuson van, hiszen a film pont ezzel a kérdéssel is foglalkozik: nem minden az, aminek látszik?

 

A rövid be- és felvezető után pedig szinte rögtön ránk dobják a bombát, aminek köszönhetően Seymour élete darabokra törik, mi pedig vele együtt próbáljuk összerakni a kirakós darabkáit, míg ő annak az okát keresi, miért is történt az, ami és mikor romolhatott el minden?

A szépen fényképezett felvételek, a korhű környezet és a korszak divatja, valamint zenéi mind megbabonáznak bennünket, míg olyan dolgokkal találjuk szembe magunkat, mint a gyereknevelés, a felnőtté válás, a szólásszabadság, a faji és vallási kérdések. Hiába nem könnyű témák ezek, a filmen mind úgy jelennek meg, ahogyan az életben, egyfajta velejárójaként, így nem nehezednek rá a nézőre, ugyanakkor nyomot hagynak a történeten!

Ezen a lassú folyású, de meghökkentésre képes sztorin, még pluszba ráerősítenek a kitűnő, de tényleg kimagasló színészi teljesítmények, ugyanis a főszereplőktől kezdve, legyen szó McGregor-ról, Connelly-ről vagy Fanning-ről, egészen a mellékszereplőkig, mind egytől-egyig brillíroznak a szerepeikben!

 

Pedig van egy-kettő nem könnyen emészthető jelenet és fordulat, ugyanakkor szerencsére bővelkedik humorban is az Amerikai pasztorál.

A film emléket állít egy olyan korszaknak, ami már akkor is sokkal inkább az emberek emlékezetében élt, valamint egy személynek, aki azáltal válik a sokat emlegetett amerikai hőssé, hogy valójában sosem volt az!

Leszámítva az érthetetlen vágásokat, a döcögősséget és a mesélő létjogosultságának megkérdőjelezhetőségét, az Amerikai pasztorál egy érdekes mozi, ami biztosan mindenkit elgondolkodtat majd, ahogyan valószínűleg Ewan McGregor is elgondolkodott ezek után azon, hogy mikor adja legközelebb rendezésre a fejét!

Az Amerikai pasztorál április 13-tól már a hazai mozikban is!

Képek: Mozinet