A NASA-s csajok álmodtak egy nagyot, mi pedig ámultunk rajtuk!

Az igaz történeten alapuló film első percétől izgatottan vártuk, vajon mi fog kisülni ebből az egészből, majd nagyjából az ötödiknél eldőlt, imádjuk!

Katherine Johnson már gyerekkorában kiemelkedett társai közül hihetetlen matematikai tudásával, azonban az 1950-es években sokkal inkább bőrszíne miatt rítt ki a tömegből. Felnőtt korára tehetségének köszönhetően a NASA színes bőrű kalkulátorai közé kerül, két barátnőjével: a nagyszájú mérnöklánnyal, Mary-vel és a supervisor-ök megtestesítőjével, Dorothy-val. Azonban hamar kiderül, hogy mindhárom lány fehér férfiakat megszégyenítően képes bánni a számokkal.

Nincs mit tenni, mivel a csillagos ég a határ - pontosabban az, hogy John Glenn-t feljuttassák a világűrbe, majd azután haza is hozzák épségben –, az afroamerikai nők is elkezdenek nagyot álmodni!

 

Mindebből pedig Al Harrison (Kevin Costner) is kiveszi a részét, mint az űrprogram vezetője. A ma egyébként a születésnapját ünneplő Costner pedig az életművéhez hűen, ezúttal is csípőre tett kézzel, szigorú tekintettel, de aranyszívvel egyengeti az eddig méltatlanul elhanyagolt nők sorsát, főként persze Katherinét, akit Taraji P. Henson játszik, hihetetlen átéléssel.

Tehát miközben a régi motoros Costner összes filmje lepereg a szemünk előtt már egyetlen mozdulatának köszönhetően is, olyan csillagok gyúlnak fel, mint a cserfes és céltudatos Mary-t alakító - egyébként inkább énekesnőként ismert - Janelle Monáe. Bár nekünk talán az ő kettejük, valamint az aprócska szerepben feltűnő Gel Powell játéka tetszett a legjobban, az egész stáb kiemelkedően teljesített, ami nem is csoda, hiszen olyan nevekről van szó, mint az Oscar-díjas Octavia Spencer, Kirsten Dunst vagy Jim Parsons.

De még sorolhatnánk a neveket, ugyanis ebben a filmben a legkisebb szerep is jól kidolgozott, amit tehetségesebbnél tehetségesebb színészek keltenek életre.

Mindehhez pedig nem kevés sírós-rívós és felemelő pillanatot kapunk, kellő humorral fűszerezve és persze a filmhez komponált aláfestő zenével. Pharell Williams muzsikájának köszönhetően tökéletesen sikerült elhelyezkednünk és beleképzelnünk magunkat a korba, a dalok pedig ironikusan kapcsolódnak a film szituációihoz.

Mialatt mindenki megküzd a saját álmaiért, közös erővel megalkotják az „amerikai hőst”, valamint véghezviszik, „a nagy amerikai álmot” is!

De A számolás joga nem feledkezik meg azokról a társadalmi kérdésekről sem, hogy hogyan kezeljük a társainkat, azok közül is főként a nőket, vagy például azokat, akiknek már a lehetőséget sem adjuk meg, hogy valamiben az elsők legyenek. Az egy dolog, ha az ember csak magára számíthat, de annál nincs fájóbb, mint hogy valaki olyan kérdőjelezze meg az álmaidat, akitől pont nem erre számítanál!

A számolás joga című film precízen megalkotott keser-édes történet, ami váratlanul üti szíven a nézőt, de nem csodálkoznánk, ha álomszerű magaslatokig emelkedne!

Képek: InterCom