Creed kritika – Reinkarnáció a ringben: új Rocky, apollói köntösben

Jó dolog, ha motivál egy film, ha minden percben fenntartja az érdeklődésünket, és még a vége után is hosszú órákra bennünk marad. A Creed – Apolló fia ezt mindet tudja. Egy viszonylag kiszámítható forgatókönyvet és cselekményszálat töltöttek meg úgy élettel, hogy az ember csak kapkodja a fejét.

A film egyik legnagyobb erőssége, hogy jól játszanak a színészek. Michael B. Jordan-nek (Adonis) például mindent elhiszünk. Azt is, amit mond, de főleg azt, amit nem. Látni a szemében azt, amitől a világ legjobbja lesz valaki, és a testbeszéde is tökéletesen tükrözi személyiségét. Egy elsőre lazának, akár linknek tűnő srác ő, akit azonban ha jobban megismersz, rájössz, hogy mennyi értéket rejt.



A show-t persze mindettől függetlenül nem ő, hanem Sylvester Stallone viszi el, aki tulajdonképpen megkoronázza eddigi pályafutását. Furcsa, de olyan érzésünk lehet, mintha most nőtt volna fel csak igazán Rocky szerepéhez, és mostanra tudta volna kihozni belőle a legtöbbet. Bunyó, bekapott és kiosztott pofonok nélkül is ment neki az, ami a korábbi részekben nem mindig. Öregedő, de nem teljesen öreg, korábbi erényeit már csak ritkán felvillantó karakterét az motiválja, hogy másnak segíthet. És épp ez az, aminek köszönhetően megküzd a halálos kórral, és újraéli korábbi pályafutása szépségeit. Ők ketten viszik a hátukon a filmet, de a mellékszereplők is rendben vannak.



Érdekes megfigyelni, hogy bár természetesen Adonis a főszereplő, a cselekmény középpontjába onnantól kezdve, hogy fény derül betegségére, inkább Rocky kerül. Párhuzamosan harcol mester és tanítvány, előbbi a rákkal, utóbbi az angol világbajnokkal áll szemben. A film így tulajdonképpen Rocky Balboa elmúlt pályafutásának reinkarnációjáról szól. Ennek az újjászületésnek középpontjában egykori ellenfele és barátja fia, Adonis áll, aki tulajdonképpen ugyanazt az utat járja végig, mint amit Rocky egykoron.

Rengeteg hasonlóság van a két pályafutás indulása közt: csakúgy, mint a fiatal Rocky, ő is mindent arra tesz fel, hogy sikeres legyen a bokszban. És bár nehezen indulnak be a dolgok, kitartásának és némi szerencsének köszönhetően végül eléri, hogy foglalkozzanak vele. Közös bennük az is, hogy mindkettejükben azt a félprofit látták, aki könnyű ellenfele lehet az aktuális világbajnoknak. Ezen kívül Adonis is hagyományos módszerekkel edz, és szintén hatalmas tömeg előtt lép ringbe, idegen környezetben, csakúgy, mint Rocky.



A minták, az alapkoncepció és a mondanivaló tehát ugyanaz, de mindezt modern köntösben újracsomagolva, elképesztően vagány jelenetekkel, momentumokkal, párbeszédekkel és gegekkel kapjuk meg. Az új Rocky apja és mestere tökéletes elegye, aki kellőképpen laza, de kőkemény és eltökélt is. Született bajnok.

Természetesen kap maga mellé egy barátnőt is, aki bár „gyengíti a lábat”, de azért inspirálóan hat rá, és ott az anyával való konfliktus is, na meg az abból következő kirekesztettség-érzet. Ezek mind olyan elemek, amiket szinte kötelező felhasználni, ettől függetlenül persze nem bántuk volna, ha kimaradnak.



Az az ötlet azonban, hogy a Ricky Conlen elleni meccs igazi liverpooli szurkolóközegben, az Everton stadionjában kapott helyet, rendkívül jó megoldásnak bizonyult, és még jobban feldobta a kulcsjelenetet. Ahogyan korábban, úgy most is ütnek a poénok, az előzmények kultikus elemei pedig kiválóan vannak felhasználva. Ilyen a zene, a jól ismert helyszínek, és az egész bunyós közeg mitizálása. De ilyen továbbá, hogy Adonis ugyanolyan nadrágban száll a ringbe, mint amilyen az apjának volt, vagy a legendás futós jelenet kicsit másképp előadva: Adonis egy motorosbanda kíséretében veszi uralma alá Philadelphia utcáit. Látványosak továbbá a meccsek jelenetei: 3D nélkül is a ringben érezzük magunkat, el kell hajolnunk az ütések elől, és mi is szórjuk az egyeneseket.



Ryan Coogler megfelelő arányban nyúl vissza a gyökerekhez, ugyanakkor meg is újítja, tovább is gondolja azokat. Filmje nem csak a sportoló, hanem a hétköznapi ember személyiségére, annak problémáira és vívódásaira is rámutat. Pszichológiájának középpontjában Adonis egyéni útkeresése áll, a fiú fő kihívása, hogy elhiggye: méltán viseli apja nevét. Legnagyobb ellenfele saját maga, Conlen „csak útban van”, ebből a szempontból pedig sikerül a küldetése. Eközben mi nagyon jól szórakozunk, és még fel is szívjunk magunkat. Rocky Balboánál jobb motivátor kevés létezik.
 
Képek: Tumblr