Irány a moziba be: Dumapárbaj

A Dumapárbaj című vígjátékot január 15. óta láthatják a nézők a hazai mozikban, úgyhogy épp itt az ideje, hogy összeszedjünk a filmről mindent, amit tudni érdemes. Következzen a történet, interjúk, az előzetes és rengeteg érdekesség!

Kalmár Tamás (Hadházi László) befutott, negyvenes évei végén járó, kissé elkényelmesedett sztár. Standup nagyágyúként járja az országot fellépéseivel, és övé a legismertebb önálló showműsor az egyik kereskedelmi tévén. Úgy tűnik, minden a legnagyobb rendben. Egy napon azonban rájön, hogy népszerűsége lassan a múlté, a közönség kedvence az egyre inkább feltörekvő fiatal riválisa – Nagy Tóbiás (Kiss Ádám). Tamás – ahelyett, hogy szembenézne önmagával - úgy hiszi, minden bajának Tóbiás és Vigéc, (Eszenyi Enikő) közös menedzserük az okozója, ezért minden igyekezetével azon van, hogy a fiatal humorista fölé kerekedjék. Próbálkozásai rendre balul sülnek el, s míg mi nevetünk szerencsétlenkedésein, Tamás egyre nagyobb slamasztikába kerül. Romlik a kapcsolata feleségével és legrégebbi barátjával, a súlyosan beteg Vigéccel is. Miközben szeretteitől eltávolodik, szakmailag is lecsúszik, hihetetlen haknikon próbál pénzt keresni. Végül egy mindent eldöntő dumapárbajra hívja ki Tóbiást, de a nagy csinnadrattával előkészített médiaesemény Vigéc, a menedzser rosszulléte miatt félbeszakad. A két rivális humorista ezután jön rá, hogy a jövőjük nem az ellenségeskedés, hanem a két generáció közös, egymást is ugrató poénegyvelege.

Vérben úszott Hadházi László feneke

A kamera előtti munka cseppet sem veszélytelen. Bár a január 15-én mozikba kerülő, két stand up komikus egymás elleni küzdelmét elmesélő Dumapárbaj ízig-vérig vígjáték lesz, azért akadnak benne olyan pillanatok, amelyek rögzítéséhez kellett némi bátorság. Hadházi Lászlónak szó szerint a feneke bánta a felvételt. Az egyik éjszaki forgatáson azt a jelenetet vették fel, amikor az általa játszott főhős téglával szeretné beverni azt a kirakatot, amelyről Kiss Ádám méretes portréja mosolyog vissza az utcán közlekedőkre. Az elhajított tégla viszont visszapattan és az autója szélvédőjét találja el. Az ablak millió darabra törik. A szilánkok beterítik a vezető ülést, amibe kénytelen beleülni, hogy feltűnés nélkül eliszkoljon a tetthelyről. Büntetése nem marad el. A szilánkok beleállnak a fenekébe és dől a vér belőle.

Hadházinak természetesen a felvételen nem kellett mindezt átélni. Előzetesen készítettek a fenekéről egy méretarányos másolatot, amit az ominózus pillanatban felhelyeztek a humoristára. A kamerák előtt a filmben a párját alakító Gubik Ági már ebből szedegette a üvegdarabokat. „Megrázó élmény volt, ahogy ott feküdtem egy szál tangában és közben csomó férfi vizslatja a hátsómat.” – idézte fel nevetve Hadházi László, hogy milyen megpróbáltatás érte élete első filmszerepében. Hozzátette a látvány önmagában tízpontos és kiváltképp számít a mozikban a hölgyrajongók elismerő megjegyzéseire, amint meglátják a tökéletes formájú tomporát.

Oroszból kontráz Kovács Lajos a Dumapárbajban

Ösztönös színésznek tartja magát Kovács Lajos. Szívből játszik. Nála nem számít, hogy csupán az egyik mellékfigura, vagy éppen a főhős megformálásra kérik fel. Ha lát fantáziát a szerepben, illetve lehetőséget arra, hogy új arcát mutassa a közönségnek, akkor örömmel áll a kamerák elé. A Dumapárbaj rendezőjének, Paczolay Bélának is azonnal igent mondott, amikor megkeresték őt azzal, hogy játsszon el egy orosz – magyar tolmácsot a két stand-up komikus vetélkedése köré felhúzott történet egyik leghumorosabb jelenetében. Az orosz nyelv eddig nem volt az erőssége, de a feladat kedvéért ismerkedni kezdett vele. „Eredendően az Anyegin is oroszul íródott, amit a világirodalom remekének tartok, így nem volt nehéz rávennem magam, hogy kicsit jobban megismerjen a nyelvet. Professzor nem lettem belőle a pár napos intenzív gyakorlás után sem, de azért megszerettem a hangzását, a kiejtését.” – újságolta lelkesen a színész, aki azt is elárulta, hogy nem volt egyszerű fapofával végigcsinálnia a Hadházival közös jelenetét. Mindketten értik a viccet és az ugratást, ennek köszönhetően remek hangulatú felvétel kerekedett a közös munkából, amelynek eredményét a nézők január 15-től láthatják a mozikban, ha jegyet váltanak a Dumapárbaj című filmvígjátékra.

Megdöbbentő változás - Rá sem lehet ismerni Eszenyi Enikőre

Ha jó a szerep, akkor a színészek bármire képesek, hogy teljesen átlényegüljenek azzá, akit megformálnak a kamerák előtt. Ezt történt Eszenyi Enikővel is, aki a január 15-én mozikba kerülő Dumapárbaj című filmvígjátékban egy csupaszív, túlsúlyos humorista menedzsert alakít Hadházi László és Kiss Ádám partnereként. Figurája kinézete komoly kihívás elé állította. Miután az általa játszott szereplő jóval teltebb, mint ő, ezért minden felvételen speciális, molett megjelenést kölcsönző tömést kellett viselnie a ruha alatt. A nyári melegben zajló forgatásokat hősiesen tűrte a színésznő. Bár már 15 perc után fullasztó volt ebben a szerelésben bármilyen mozgás, mégis zokszó nélkül végigcsinálta a jeleneteket.  Örömmel vállalta a munkával járó nehézségeket, mert egész közel érezte magához a szereplőt. „Vigéc egy nagyon magányos nő, aki szenvedélyesen annak él, amit csinál, amit nagyon szeret, és ilyen szempontból hasonlít hozzám” – hangsúlyozta a színésznő, aki kíváncsian várja, hogyan fogadják a nézők a nem mindennapi átváltozását a Dumapárbajban.

- Honnan ered a film sztorija? Mikor született az alapötlet és a gondolat, hogy mindez mozivászonra kívánkozik?
- A „sztori sztorija” körülbelül négy évvel ezelőtt kezdődött. Sokat dolgoztunk már akkoriban is stand-up-osokkal, és arra gondoltunk, hogy akár egy nagyjátékfilm forgatókönyvét is megírhatnánk a főszereplésükkel. Az első gondolat tehát könnyen jött, de ugyanilyen gyorsan adódott az első nehézség is: humoristákról ugyanis nagyon jó mély drámákat lehet készíteni, azonban pokoli nehéz róluk igazán jó vígjátékot írni. Mi viszont mindenképpen vígjátékot szerettünk volna.
Hosszú folyamat indult el ezután, sok „konstruktív újrakezdéssel”, ötletelésekkel, írással és újraírással. Több alkalommal pályáztunk a Filmalapnál, nem is számoltam meg, pontosan hányszor – mint ahogyan azt sem, hogy a végén már hányan írtuk a történetet. Azt hiszem, ha annyian megnézik majd a filmet, mint ahányan bábáskodtunk a születése felett, akkor ez egy sikerfilm lesz.

- Hogyan alakult ki a két főhős karaktere? Eleve Hadházi László és Kiss Ádám volt a minta, rájuk szabtátok a két figurát?
- A kezdetektől bennük gondolkodtunk – részben azért, mert ők ketten a legnépszerűbb stand-up-osok, akik ráadásul egy-egy külön generációt testesítenek meg.
Az eredeti elképzelés szerint Hadházi Laci saját élettörténete a film alapsztorija: egy életközepi válságát megélő, kiégő-félben lévő humoristáé. Ádám figurája pedig egyfajta katalizátorként működik, aki időnként fel-felbukkan, és ez készteti Lacit arra, hogy próbáljon mindig megújulni. Menet közben persze rengeteg kitalált elemmel és helyzettel gazdagodott a történet, s az Ádám által megszemélyesített karakter is főszereplővé lépett elő.

- Mennyire vagy elégedett a forgatáson látottakkal? Ilyennek képzelted a karaktereket, a párbeszédeket, a helyszíneket?
- Sok minden változott a forgatás alatt, de előnyére. Eredetileg is azt gondoltuk, hogy az egyes dialógusokat majd a felvétel közben csiszolgatják a szereplők és mindenki úgy mondja el a szövegét, ahogy az neki a legjobban áll. Ez így is történt. A lényegi tartalom és a történetszövés maradt, csak a poénok lettek jobbak. Érdemes lesz megnézni!

- A Dumapárbaj főszereplői humoristák – a fő cél a nevettetés volt?
- Egy vígjátékról beszélünk, így mindent annak rendeltünk alá, hogy a filmvígjátékként a lehető legjobban működjön. Ettől függetlenül ez a történet bizonyos pillanatokban kimondottan drámai. Persze a humoristák sokszor még egy drámai helyzethez is úgy közelítenek, ami egy kicsit abszurddá, vagy viccessé teszi az adott szituációt. A filmben is bőven van példa arra, hogy a dráma hirtelen komédiába fordul. Azt gondolom ugyanakkor, hogy aki ezt a filmet megnézi, nem csak egy térdcsapkodós mulatságban fog részt venni, hanem egy helyenként eléggé megrázó történetet is végigkövethet.

- Hadházi és Kiss Ádám magukat alakítják majd, vagy ez egy teljesen fiktív történet, fiktív szereplőkkel?
- A film a két főszereplő konfliktusáról szól, és ha nagyon körülnézünk a hazai médiavilágban, akkor találhatunk példát arra, hogy kik lehettek vagy lehetnének mintái ezeknek a karaktereknek. Hadházi egy csúcson lévő, de egy kicsit megfáradt sztárt alakít, aki megszokta, hogy a közönség rajong érte, minden poénja a helyén van, az élete rendben megy. Aztán szembesül azzal, hogy a műsora nézettsége csökken, és megjelenik a színen egy fiatal trónkövetelő – őt játssza Kiss Ádám –, aki sokkal frissebb, viccesebb, a fiatalok körében közkedveltebb. A konfliktus abból adódik, hogy hogyan tudja Hadházi karaktere ezt a helyzetet kezelni, és mit meg nem tesz azért, hogy visszaszerezze a pozícióját. Ez persze kiváló humor-forrás is, ezt próbáltuk kihasználni, amikor a forgatókönyvet készítettük.

- A stand-uposok bár profik a színpadon, mégsem színészek. Milyen volt velük együtt dolgozni ebből a szempontból?
- Abban, hogy nem csak színészekkel forgatunk, volt némi kockázat, de ezt fel kellett vállalnunk. A 28 napig tartó forgatás aztán bebizonyította, hogy stand-uposok kitűnően működtek színészként is, nagyon jól dolgoztak együtt a partnereikkel, érezhető volt, hogy inspirálják egymást.  Nagyon jó hangulatban telt az egész forgatás, és bár ebből nem feltétlenül következik, hogy a moziban is jó hangulat lesz, mi hiszünk benne, hogy ez esetben igaz lesz a képlet.

- Kiket láthatunk még a Dumapárbaj szereplőiként?
- Sikerült olyan szereplőket meggyőznünk a főbb szerepekre, mint Eszenyi Enikő, Jordán Adél, vagy Vajdai Vili. A forgatókönyv egyik érdekessége, hogy Eszenyi karaktere korábban egy férfire volt írva: Vigéc egy menedzser, a filmbéli két stand-upos ügynöke. Enikő nagy lelkesedéssel készült a szerepre, olyannyira, hogy teljesen át is alakította a külső megjelenését, így egy a megszokottól teljesen eltérő Eszenyi Enikővel fog találkozni a néző.

- Rendezőként mennyire volt nehéz feladat olyan emberekkel dolgozni, akiknek ez az első moziszerepük?
- Én nemcsak profi színészekkel dolgozok, hanem amatőrökkel is. Laciéknak alapvetően iszonyatos nagy „kamerarutinjuk” van. Amit meg kellett oldaniuk, hogy amíg a stand-up alapvetően egyemberes műfaj, itt egy történetbe kellett belehelyezkedniük. Azt kellett megoldaniuk, hogy a beszéd tónusát, a hangnemet, a hangmagasságot vissza tudják hozni abba a közegbe, amire egy játékfilmnél szükség van.

- A stábbal mennyire működött a kémia? Milyen hangulatúak a forgatások?
- Elárulok egy titkot: nagyon vigyáztam arra, hogy végig jó hangulat legyen. Egy színész sok mindent meg tud oldani, rutinból, mesterségből, viszont a stand-upos fiúknál ez nincs meg: ha valamin begörcsölnek, sokkal nehezebb őket kihozni belőle.
Ehelyett azt éreztettem velük, hogy bár sokszor kell valamit felvennünk, alapvetően mindez jó hangulatban történik. Lacitól például az elején azt kértem, hogy tízből legalább egyszer csinálja meg jól az adott jelenetet, és ez mindig sikerült is neki. Ahogy haladtunk előre a forgatással, ez az arány egyre javult, sokat fejlődött a film alatt.

- Mekkora teret hagytál nekik az improvizációra?
- Bőven volt terük improvizálni, sőt, külön kértem is őket rá. Náluk, ami spontán születik, az nagyon erős jelenet tud lenni. Nekünk az volt a feladatunk, hogy ehhez megfelelő közeget biztosítsunk. Minden forgatási nap előtt volt egy közös megbeszélés, ahol átbeszéltük, hogy miket mondanának másképpen, vagy én mit nem szeretnék megváltoztatni, és így hitelesek tudtak lenni végig.

- Mit érdemes róla a filmbeli figurádról?
- Kalmár Tamásnak hívják, és egy kapuzárási pánikkal és karrierválsággal küzdő, a showbizniszben mégis egész magas polcon elhelyezkedő ember. Belebukott mindenbe: a magánéletbe és a karrierbe is, de folyamatosan keresi a kiutat. A végét gondolom nem illik ilyenkor elmondani.

- A film főszereplői stand-uposok, akárcsak ti. Mennyire mosódik össze a valóság és a fikció?
- A filmben vannak olyan epizódok, amik valóban megtörténtek, de ez igazából a stand-up műfaj sajátossága is, hiszen ott is a valós életből merítünk sztorikat. Csak addig-addig meséljük, míg a végén olyan alakot ölt, ahogy valójában meg kellett volna történnie, ahhoz hogy érdekes legyen. Itt is vannak olyan történetszálak és kis epizódok, amik tényleg megtörténtek. A közönségünk egyébként gyakran szokta tőlünk kérdezni, hogy mennyi a valóságalapja a sztoriknak.

- Számodra ez az első mozifilmes kaland. Mennyire volt nehéz belerázódni?
- Nagyon furcsa volt, mert a színészet egy külön szakma, és körülöttünk a filmben igazi színészek játszanak. Szerencsére nagyon sokat segítettek abban, hogy hogyan is kellene ezt csinálnunk, és hogy oldjuk meg, amit elvárnak tőlünk.

- Mit éreztél a legnagyobb kihívásnak?
- Hú, minden pillanatot (nevet). Egy olyan kiemelkedő színésznővel együtt szerepelni, mint Eszenyi Enikő, az „kapaszkodós”. A legnehezebb mégis az ágyjelenet volt Gubik Ágival. A hálószobában, az ágyban intim szférát létrehozni egy szép nővel – úgy, hogy még tizenkét, szőrös lábú kandúr ott áll az ágy mellett – az elég fűszeres szituáció.

- Szerinted mennyire sírva röhögős a film?
- A rendező néha azt szokta mondani, hogy ez nem vígjáték. Ugyanakkor, amikor a vágásnál tartunk, kiderül, hogy olyan sok a poén, hogy amíg az egyiken nevetsz, elmegy a másik.
Egy laikus úgy képzelné el, hogy ha stand-uposokkal zajlik egy filmforgatás, akkor a szünetekben minden csupa móka és kacagás, és szórakoztatjátok a stábot.
Nagyon jó hangulat van, annak ellenére, hogy az egész olyan, mint egy hangyaboly, jön-megy mindenki, és végzi a dolgát. Erős férfikézben van a csapat. Nagy beszólásokat kapok, de közben megy a meló, ami nagyon tetszik.

- Mennyire köszön vissza majd a forgatás a stand-upos fellépéseiden?
- Lesz mit mesélni… Már kóstolgattam a témát a színpadon, és a stáb is eljött megnézni, hogy utána üthessenek másnap. Kedvenc sztorim, amikor egy műfeneket készítettek nekem valamelyik jelenethez: megrázó élmény volt, négy férfival, egy szál tangában. Ez azért elég vicces, színpadra való.

- Hogyan született az általad alakított figura?
- A rendező mesélt nekem elsőként a forgatókönyvről. Őt egy reklámfilm-forgatásról ismertem, és nagyon megszerettem. Aztán a Vígszínházban megrendezte a Toldit, ahol szintén nagyszerűen dolgozott. A film kapcsán elmondta, hogy nem biztosak abban, hogy nekem kéne játszanom ezt a szerepet, mert eredetileg egy férfire írták, egy Torrente-szerű karakterre. Ezért én a Vígszínházban elkértem egy tömést az egyik darabból, kértem hozzá megfelelő méretű nadrágot, és felöltöztem. Csináltunk egy fotót, és elküldtem neki – így jutottunk el a próbafelvételig.

- Milyen volt Vigéc bőrébe bújni?
- Mivel ő az átlagnál kicsit molettebb, egy speciális tömést kellett készítenünk. Ennek az volt a hátulütője, hogy amikor nyári melegben forgattunk, 15 perc után már fullasztó volt benne lenni, mivel nem szellőzik, így nem tud lélegezni a bőr. Két hét forgatás után allergiás kiütéseim is lettek tőle – ezt leszámítva fantasztikus élmény volt! Amikor egy szerepre készülök, elkezdem összerakni a figura identitását. Így például amikor megkérdezik a forgatáson, hogy mit szeretek enni, akkor én azt válaszolom, hogy nem az a kérdés, én mit szeretek, hanem az, hogy a karakterem mit szeret. A legapróbb részleteket is megtervezzük, hogy milyen legyen az öngyújtóm, a táskám, milyen gyűrűket viseljek. Külsőleg is megfogalmazzuk ezt a karaktert, összhangban a jellemével.

- A történetben Vigéc, a menedzser az összekötő elem a két humorista között. Mit kell tudni róla?
- Vigéc egy nagyon magányos nő, aki szenvedélyesen annak él, amit csinál, és amit nagyon szeret – ilyen szempontból hasonlít hozzám. Ő a humoristák menedzsere, tehát emberekkel foglalkozik, ezért nagyon is értem ezt a karaktert. Leginkább a pénz motiválja, és az, hogy neki legyen a legnagyobb ásza, a legjobb művésze.  Tamással évek óta együtt dolgozik – őt Hadházi személyesíti meg –, az ő helyébe lép egy fiatalabb stand-upos – ez lesz a konfliktus. Az általa képviselt művészért ugyanakkor mindent megtesz, szinte rajong érte, és elkövet mindent, hogy ő legyen a legjobb.

- Nem mindennapos, hogy egy humorista nagyjátékfilmen játszhat – ráadásul főszerepet. Hogyan jött a felkérés?
- A gondolat néhány évvel ezelőtt merült fel, és bár azonnal megtetszett, sokáig megmaradt ötletnek. Aztán egyszer csak váratlanul kaptam egy telefonhívást, hogy „na, most indul a film és veled”. Ez hatalmas „bréking nyúz” volt nekem, mert az egész nyaramat át kellett miatta szerveznem, de – most már nyugodtan kijelenthetem – egyáltalán nem bántam meg.

- Milyen tapasztalatokkal gazdagodtál a forgatás alatt?
- Örülök, hogy tíz év stand-up után végre bekényszerítettek egy olyan helyzetbe, ahol megint kicsi lehettem, ahol ismét a nulláról kellett felépíteni magam. Partnernek kellett lennem egy Eszenyi Enikő mellett, fel kellett vennem a filmes ritmust – ez bizony sokszor kemény kihívást jelentett, ugyanakkor egy félszavas rendezői dicséret is képes volt teljesen feltölteni és motiválni.

- Milyen figura az általad alakított karakter, Nagy Tóbiás?
- Eredetileg más lett volna a neve, de örülök, hogy megváltoztattuk, mert úgy érzem, ő egy igazi Tóbiás. Fiatal, sikeres, jóképű, tehetséges humorista – így nem nagy feladat eljátszanom (nevet). A Hadházi László barátom által megformált Kalmár Tamás ellenlábasa és ifjú konkurense vagyok, az ő karrierjét, műsorát, magánéletét és belső nyugalmát teszem tönkre a színrelépésemmel. Eleinte csupán bemelegítő ember vagyok Kalmár műsorában, ám hamarosan a fejére növök, amivel megállíthatatlan folyamatokat indítok el benne. Hogy pontosan miket, azt nem árulhatom el.

- Mennyiben hasonlít rád Tóbiás? Honnan merítettél ihletet a megformálásához?
- Fiatal humoristaként fiatal humoristát játszani szinte vicc, és persze jóval egyszerűbb, mint agysebészt vagy vadászpilótát alakítani. De nyilván azért kértek fel a szerepre, mert vannak átfedések Tóbiás karaktere és közöttem. Ezzel együtt ő nem Kiss Ádám, bár, helyenként, amikor a forgatókönyvben Tóbiás nem olyan sziporkázó, akkor jöttem én és egy-két jellegzetes poénommal rásegítve felviccesítettem. Ezt természetesen mindig előre megbeszéltem a rendezővel és a forgatókönyvírókkal, akik teljes mértékben támogatták, hogy alakítgassam, formáljam a karaktert – persze csak olyan mértékben, hogy a néző azért ne Kiss Ádámot lássa majd benne, hanem egy hozzá ugyan hasonlító, ám önálló személyiséget.

- Dédelgetsz esetleg filmszínészi álmokat a forgatás óta?
- Ezen még nem gondolkodtam el komolyan, de az biztos, hogy remek élmény volt a forgatás. Eleinte nagyon féltem tőle, mert azért nagy feladatnak tűnt. Bevallom, a rendezővel folytatott első megbeszélés után remegő lábakkal álltam fel. Szerencsére néhány nap után elmúlt belőlem a félelem, és most már úgy érzem, a saját és a színpadi énemnek is hasznos volt ez a „kis próbatétel”. Elkezdtem élni a kamera előtt, megszoktam, hogy nyolc napot zsinórban forgattunk, s a kilencediken is ugyanúgy felkeltem reggel hatkor, mintha indulnom kéne. Megszerettem ezt a világot, de azért annak is örülök, hogy készen van a film. Alig várom, hogy beüljek a moziba és megnézzem – no, nem magamat, hanem azokat a jeleneteket, amelyeket munka közben nem láthattam.

A filmről

A Dumapárbaj megvalósítása négy évvel ezelőtt kezdődött. Akkor pattant ki a Café Communications kreatív igazgatójának, Simon Zoltánnak a fejéből az ötlet, hogy érdemes lenne a stand upról, a műfaj sztárjairól nagyjátékfilmet készíteni. Az apropót az adta, hogy a Café készítette éppen akkor a „Nem duma” kampányt az OTP Bank számára, amelyben rendszeresen feltűntek a hazai stand up sztárjai. Az ötlet alapján hamar megszületett az első forgatókönyv változat is, amelyet a szintén a Cafénál dolgozó Sallai Ervin írt meg, aki két rivalizáló humorista, a feltörekvő titán és a kiöregedő showman párharcán keresztül tekintett a stand up világ kulisszái mögé. A produkcióhoz egész korán csatlakoztak a későbbi főszereplők, így a poénok Hadházi László és Kiss Ádám közreműködésével, élményeik, tapasztalataik felhasználásával formálódtak tovább. A Magyar Nemzeti Filmalap által támogatásban részesített és végleges elfogadott forgatókönyv megszületésében Lengyel Balázs és Lovas Balázs is részt vett.

A forgatás 2014. augusztus 11-én indult és többek között rögzítettek jeleneteket az RTL Klub stúdióiban, a Városligetben, a volt görög nagykövetség épületében, az egykori Szikra moziban, a dégi halastónál, az alcsútdobozi kápolnában, Budakeszin és Szentendrén is. Az összesen 28 napos forgatás során a legtöbb jelenetet Hadházi Lászlóval vették fel, aki ezzel a filmmel debütál színészként a mozikban. Mellette a szintén első filmes Kiss Ádám kapta az ifjú trónkövetelő szerepét, a figurája kedvéért a külsőjét döbbenetesen megváltoztató Eszenyi Enikő pedig a mindent elintéző menedzser bőrébe bújva komédiázza végig a filmet. Mellettük olyan hazai színművészek tűnnek fel kisebb-nagyobb szerepekben, mint a tévés műsorvezetőt megformáló Kamarás Iván, a hisztis barátnőt játszó Jordán Adél, az orosz maffiózót alakító Kovács Lajos és a tévé mindenható vezetőjének alakját magára öltő Vajdai Vilmos.

A filmet a Kalandorok és számos reklámfilm rendezője, Paczolay Béla dirigálta, míg a produceri feladatokat  a Kontrollt és a Terápia első évadát is jegyző Hutlassa Tamás látta el. A produkció teljes előkészítéséért és megvalósításáért a Café Film felel.

Aki még több érdekességre kíváncsi a filmmel kapcsolatban, az meglesheti az Így készült: Dumapárbaj című werkfilmet az RTL Most-on.