Az éhezők viadala 3: Katniss még sosem volt ennyire meztelen

A sztori egyik legkiemelkedőbb fogalma ugyan a forradalom és a lázadás szárba szökkenése, mégis felülemelkedve az alapjául szolgáló harmadik könyv bukdácsolásain, egy okos, lassú ütemben lépdelő, mégis végtelenül feszült cselekményt hoz a vászonra. A Futótűzben (a második részében) megindított érzelmi alapozás, ebben az etapban minden sejtelmességét sutba dobva kerül a középpontba, hiszen főhősnőnk, Katniss számára nem elég, hogy a Kapitólium bábjává kellett válnia, nem elég, hogy saját élethelyzetét tartja igazságtalannak, hiszen ezek a pontok csupán megfutamodásra késztették: az igazi gyújtópont, a legerősebb kezdőlökés most kezd igazán kirajzolódni, amely a forradalom éléig repíti őt. Hogy rájöjjünk mi is ez valójában, nem elég a Futótűzben megpendítetteket kapargatni, főhősnőnk agyába, érzéseibe kell merülnünk, egészen addig a pontig, amíg mi magunk is teljesen kifordítva nem érezzük magunkat.

A történet az évek óta rejtegetett 13. körzet falai között folytatódik, ahol az Alma Coin (Julianne Moore) vezette bunkerváros a lázadók élére állva forradalmat indít a Kapitólium ellen. A sikerhez azonban a korábbi viadalokon, élő jelképpé vált Katniss Everdeenre is szükségük van, azonban a lelki összeroppanás határán táncoló lány nem biztos, hogy képes betölteni a kívánt szerepet.



Az emberi összeomlás nyomása mellett azonban egy teljesen új színtér is feltárul a nézők előtt, a 13. körzet képében, amely a föld alatt húzódó, határtalan mélységű bunkereivel és szabályok vezérelte, korlátolt élet-lehetőségeivel egy újabb nehezéket helyez a vállára. És persze a szeretett otthon, a 12. körzet teljes pusztulása sem szerez éppenséggel boldog órákat a fecsegő poszátának. Már a film nyitóképe is üvöltve szegezi a nézőnek az igazságot: Katniss-t szinte teljesen felőrölte a körülötte támadt káosz, és a megszokottból való kibillenés.

A valóságábrázolás és a manipuláció párhuzamosan jut fontos szerephez Katniss jellemrajza és kinyílása mellett, hiszen annak ellenére, hogy elméleti síkon biztonságos helyen van, ahol támogatók-lázadók csoportja veszi körül, egy pillanatra sem engedik, hogy korlátok nélkül lehessen önmaga. Csupán egy hazugsággal telepumpált szimbólum lehet, amely a korábbi „Kapitólium kedvence” képtől egy cseppet sem különbözik, csupán új keretet adtak az értelmezésnek. Így vált újból bábbá mindenki kedvenc tűzről pattant lánya. A kényszeredett szerep és a valós érzések felszínre kerülése egymás mellett jelennek meg, még nagyobb hangsúlyt helyezve így Az éhezők viadalában ábrázolt világkép feszültségére. A komor hangulat uralkodását a színvilág is kiegészíti. A terek, a ruhák, a tárgyak mind-mind ürességet árasztanak semleges szürke színeikkel.



A film nyugvópontjait az önazonosság mozzanatai hozzák el: minden egyes jelenetsor, melyben Katniss önmagát adva reagálhat a külvilág eseményeire. Ezekben pedig egy pillanatnyi mesterkéltség és sutaság sem jelenik meg – persze a cselekmény haladtával erre a 13. körzet döntéshozói is ráeszmélnek. A valós érzelmek kitörése széles skálán fut végig, hiszen a természet okozta kedves elérzékenyülés és a dühkirohanás is megjelenik a főhős repertoárjában. És ezen a ponton kell újra előhúzni a JLaw kártyát! Az Everdeent megformáló Jennifer Lawrence ugyanis újfent meghazudtolja zabolátlan természetét, és olyan emberséggel viszi a vászonra karakterét, hogy a magyar filmekben oly sokszor elszenvedett művi túljátszás lehetősége fel sem merülhet. A zseni újfent kiköszönt a rakoncátlan szőke fürtök mögül!

Mellette csupán három színész képes kiemelkedni a sokaságból: először is a Haymitchet megformáló Woody Harrelson és az Effie szerepében egyre jobban parádézó Elizabeth Banks. Karaktereik képesek, ha rövid időre is, meg-megszakítani a borús hangulatot. És ehhez jócskán kevés lett volna az ügyesen kivitelezett forgatókönyv, hiszen ők ketten képesek igazán életet lehelni szerepeikbe, ezekbe a megtört és sok szempontból abszurd lelkekbe, akik még a maguk sötétsége mellett is üde foltjai a cselekménynek. Mégis, Lawrence mellett csupán egyetlen ember tudott igazán hatásos alakítást nyújtani: noha az eddigi részekben a szerepe nem tűnhetett kiemelt jelentőségűnek, most megkapta az igazi feladatot, és Josh Hutcherson (Peeta Mellark) élt is ezzel. A kiválasztott második része igazi jutalomjáték is lehet a fiatal színész számára!

Az éhezők viadalának utolsó előtti darabja megosztó alkotás, hasonlóan a minőségi sorozatokban megannyiszor előbukkanó drámai epizódokhoz. Mégis, pont ezek azok a részek, melyek igazi értelmet adnak a történetnek, melyek olyan közel hozzák a karakterek kendőzetlen valóját, hogy belekarcolják magukat a gondolatainkba. Napokig nem eresztve minket!

 
Fotó: Fórum Hungary