1945-ben filmre vették, ahogy a 11 éves kisfiút bejárta az elpusztított Budai Várat, 74 évvel később a XXI. század visszavitte a helyszínekre a ma már nyugdíjas építészt. 

32 év után ismét mozikba került egyik legkultikusabb rajzfilmünk, a Macskafogó. Bár digitálisan fel kellett újítani, de népszerűségéből mit sem veszített. Hogy annak idején hogyan fogadta a kultúrpolitika, erről beszélgettünk Wagner Beával, a XXI. század riporterével és Forgács Simonnal, a macskafogo.hu alapítójával!

Fél perc nagyon rövid idő: minden bizonnyal ennyin múlt most, hogy egy jó ideig nem lesz népszavazás a vasárnapi boltzárról. Két héttel ezelőtt nagy volt a tülekedés a Nemzeti Választási Iroda előtt. Udvarias MSZP-s fiatalemberek várakoztak kora reggel óta, de éppen az udvariasságuk lett a végzetük. Előreengedtek egy idős hölgyet, aki aztán elsőként adhatta be a népszavazási kezdeményezését. 30 másodperccel az MSZP-sek előtt. A vasárnapi zárva tartást nagyon nem szeretik az emberek, de valami jogi csűrés-csavarás miatt valahogy mindig úgy alakul, hogy nem szavazhatnak róla. Wagner Bea riportja.

A múlt század vége, amikor a pillanat is sokkal tovább tartott. Klösz György egy szekérről, óriási kamerával készítette ráérős képeket. Kalapos hölgy és vidéki kastély, ősvillamos és Millenáris – a századforduló Budapestje.

Két és fél hónappal ezelőtt egy csecsemős nővér, Sándor Mária interjút adott a Házon kívülnek. Elsőként beszélt nyíltan arról, amit amúgy a legtöbben tudnak, hogy milyen körülmények között és mennyiért dolgoznak az ápolók a magyar egészségügyben. Máriából azóta sztár lett. Egy mozgalom arca, aki továbbra is csecsemőket gondoz, de közben szervezkedik, telefonál, interjúkat ad. Mária hétköznapi ember volt, akire a nyilatkozata óta hatalmas felelősség szakadt. Vajon hogyan éli ezt még? És meddig megy el ő és a többi ápoló? Wagner Bea riportja.

Kálmán, a hajléktalan áll a képviselői irodaház előtt, és kötvényeket árul a politikusoknak. A kötvények hamisak, ezt ő sem tagadja, és van, aki vesz tőle, de van, aki nem érti a viccet. Mert azt, ami itt történik, nem kéne komolyan venni. Pontosabban úgy kéne komolyan venni, mint egy akciót, ami az utóbbi idők történéseire, a brókerügyekre reagál. Az ötlet egy festőművészé, Weiler Péteré, aki jótékonysági akciónak is szánta a brókerkedést. Wagner Bea riportja.

Miért él bennünk a mesebeli juhász képe, aki túljár az uraság eszén, aki mindig győzedelmeskedik? Talán a régi mesefigurák, a Csillagszemű juhász, a János Vitéz miatt. Mi maradt mindebből a romantikából?  

Juhász a puszta közepén, gémeskút, delelő nyáj. Kell ennél több a jánosvitézi romantikához? Még a rajfilmes is megirigyelte. Miért vágyunk vissza a természetbe a városi kényelemből? Miért képzeljük azt, hogy jó a perzselő napon, vagy a csillagos ég alatt birkát őrizni?