Miért döntött úgy, hogy vállalkozni kezd? Nem félt a bizonytalanságtól?

Amikor a vállalkozás alapítás mellett döntöttem, akkorra már – magamhoz képest – egy stabilnak mondható környezetet teremtettem magamnak, és az emberek csak attól félnek, amit nem ismernek. Én tökéletesen ismertem a bizonytalanságot, nem volt újdonság számomra, hiszen abban nőttem fel. Minden hónap végéhez közeledve egyre nagyobb kihívást jelentett a napi alapvető élelmiszerek előteremtése, és gyerekként jobban vártuk a hó eleji családi pótlékot és segélyeket, mint a karácsonyt. Szóval a bizonytalanság nem volt elég hátráltató erő ahhoz, hogy elfogadjam azt, hogy alkalmazottként másoktól függjenek a lehetőségeim határai, mert sokkal többet éreztem magamban ahhoz, hogy úgy kövessem mások utasításait, hogy közben azt gondolom, hogy én ezt jobban is tudnám csinálni. Persze én mindig is másként láttam a világot, és másként gondolkoztam, mint mások, ezért a sajátos tanácsaim sosem találtak megértő fülekre, de ez még nagyobb bizonyítási késztetést indított el bennem, hogy igenis megmutatom mindenkinek: azoknak, akik nem figyeltek rám, és azoknak, akik lenéztek a sajátos meglátásaim miatt. De leginkább azoknak a gyerekeknek szerettem volna megmutatni, akik hasonló körülmények között nevelkednek, mint ahogyan én nevelkedtem, és elhitetik velük, majd ők is saját magukkal, hogy ilyen körülményekből nincs kiút, és nekik ennyi jár. Jelenleg is kötelességemnek érzem, hogy felnyissam ezeknek a gyerekeknek a szemét, és megmutassam nekik, hogy mindenkinek éppen annyi jár az élettől, amennyit elvár tőle. Ezen indíttatásból rendeztük meg tavaly az első SzakSolarnyi Szeretet jótékonysági rendezvényünket a hasonló sorsú gyermekeknek, és ezentúl minden évben megrendezzük.

Mi volt a legnagyobb sikerélménye idáig?

Ezt a kérdés sokszor felteszik nekem, és én is saját magamnak. Sokan azt hiszik, hogy a vállalkozás eredményeit mindent kielégítő sikerélményként élem meg. Sikerélménye – legalábbis az én felfogásomban – akkor van az embernek, ha alkot. Ha valami olyat kezd el alkotni, amiről pontosan tudja, hogy mikor van készen az az alkotás, és ha elkészült, pontosan azt kapja, amit eltervezett, és ezáltal megtudja élni a sikereit. A vállalkozás alapításnál az alkotás elkezdődött, de úgy érzem, sohasem fog elkészülni maga az alkotás, így a konkrét sikerélmény sem jön vele, mert mindig-mindig van tovább, így nem lehet egy felső cél, ami az alkotás végét jelenteni, mert csak az alkotón múlik, hogy mennyire elszánt, és hogy meddig akarja formálni az alkotását, de soha nem tudja rá azt mondani hogy elkészült. Ha így lenne, ha elkészülne, akkor már nem lenne tovább, de olyan nincs, hogy nincs tovább, hiszen lehetetlen nem létezik, maximum még nem ismerjük a megoldást. Én az a fajta ember vagyok, aki nem adja fel, és kideríti a megoldást. Ezzel azt akarom mondani, hogy eufórikus sikerélményem még nem volt.

Mi volt a legnagyobb kudarcélménye idáig?

Nem tudok felidézni magamban kudarcélményt.

Ha újrakezdhetné, lenne olyan döntése, amit megváltoztatna? Ha igen, melyek azok?

Ha lehetőségem adódna az újrakezdésre, akkor nem élnék a lehetőséggel. Nem változtatnék sem a jó, sem a rossz dolgokon, hiszen a megtörtént jó és rossz események sorozata formált ilyenné, amilyen vagyok, ettől lett ilyen a személyiségem. A rossz dolgok késztettek és tanítottak önállósodásra, felelősségvállalásra, alaposságra és kitartásra. A rossz dolgok miatt van közvetlen tapasztalatom a mélyszegénységről, és ezért érzem az elhivatottságot magamban arra, hogy megreformáljam a nehézsorsú gyerekek életszemléletét, mert pontosan tudom hogy nekem gyerekként ez mennyit segített volna. Tehát nem, semmin sem változtatnék.

El tudja különíteni a munkát a magánélettől?

Nem, sajnos ez még nem megy.

Inkább támogatták az ismerősei, vagy többen voltak, akik kétségeket fogalmaztak meg?

A legtöbben le akartak beszélni a vállalkozás indításáról, mert „nem ezt tanultam”, „nem úgy megy az”, „ha ilyen egyszerű lenne, mindenki vállalkozna” és sorolhatnám, miket mondtak még. Volt, aki a felszámolásunkat terjesztette, pedig szinte még el sem indult a vállalkozás, és volt, aki mindössze fél évet adott neki. Sosem érdekelt mások véleménye.

Sikerült elkülöníteni a vállalkozása és a saját pénzügyeit?

Igen, teljes mértékben külön kezelem, illetve minden pénzügyi esemény hivatalosan és jogszabályszerűen van kezelve.

Mi a következő terve?

Mindig van B és C tervem, így van ez a másik fiatal, de egészen jó eredményeket hozó vállalkozásommal is. Ha minden tervem dugába dőlne, – amit azért kétlek, mert alaposan végiggondolok mindent a döntések előtt – akkor sem esnék kétségbe, hiszen ismerem a bizonytalanságot. A vállalkozás útja alatt megtanult tapasztalatokkal és tudással az alapvető betevők megteremtése semmilyen esetben sem okozhatna nehézséget.

SZAKSZOLÁR

Szaksolar (Raiffeisen)