Nem könnyű számon tartani, pontosan hány öngólt szereztek a csapatok a 2024-es Európa-bajnokságon. Hiszen van, amikor még menet közben is vacillálnak az UEFA-nál, hogy egy bizonyos találatot öngólnak könyveljenek-e el.

De nem tévedünk nagyot, ha azt mondjuk, a tizedik öngól volt az, amit a török Müldür vétett Hollandia ellen.

Érdekes, hogy itt az UEFA a meccs alatt végig kitartott amellett, hogy ez bizony Gakpo találata, pedig itt nem az volt a kérdés, hogy egy megpattanó lövés bement volna-e a védő segítsége nélkül, hanem az, hogy valójában ki rúgta be. Márpedig a lassítások alapján a menteni igyekvő török.

Aztán a végére itt is öngólra lett átírva a találat.

Az öngól fogalma egyébként állandóan vita tárgya. Volt olyan korszak, amikor szinte minden olyan találatot öngólként könyvelt el a Népsport/Nemzeti Sport a magyar pályákon, amikor egy védő lábán irányt változtatott a labda. (Mivel akkor még nem volt visszajátszás, nem készült felvétel minden meccsről, sokszor a tudósítóknak nyomozniuk kellett, és utánakérdeztek, hogy pontosan kinek a fején változtatott irányt a labda a sorfalban, amikor megpattanó szabadrúgásgólt láttunk.)

Aztán elterjedt az a gyakorlat, hogyha egyébként is kapura ment volna a lövés, akkor ne írják öngólnak, támogassák inkább a lövő játékost.

Ennek köszönhető, hogy Dzsudzsák Balázs két gólt szerzett hivatalosan a 2016-os Európa-bajnokságon Portugália ellen. A régi népsportos gyakorlat szerint mindkettő öngól lett volna.

Ez valamennyire logikus érvelés, ugyanakkor sok esetben látható, hogy a kapus könnyedén védeni tudott volna, ha nincs a megpattanás. Szóval nehéz igazságot tenni.

Aranyöngól

Természetesen a futball történelmében voltak híres öngólok. Minden idők egyik legnagyszerűbb mérkőzése, a Liverpool–Alavés UEFA-kupa-döntő történetesen aranygóllal dőlt el (a már kivezetett aranygól lényege az volt, hogy a 2x15 perces hosszabbításban egyből véget ért a mérkőzés, ha valamelyik csapat játékosa betalált). Aranyöngóllal. Az Alavésből ugyanis Delfi Gelí a saját kapujába csúsztatott.

Nekünk, magyaroknak pedig emlékezetes az 1998-as világbajnokság utolsó selejtezőmeccse, amikor a finnek egymásra rúgták a labdát, és végül a kapusról, Moilanenről ment be.

Más kérdés, hogy amennyire ekkor örültünk annak, hogy ezzel az öngóllal Csank János együttese elérte a pótselejtezőt, annyira csúnya lett annak a vége: a jugoszlávok az Üllői úton 7-1-re, Belgrádban 5-0-ra győztek.

És hogy miért van ilyen sok öngól a 2024-es Európa-bajnokságon? (Ne felejtsük: két éve, a katari vb-n csupán kettő született!) Cikkében a The Guardian ezt leginkább azzal magyarázta, hogy a csapatok hajlamosak visszaállni, és betömörülni a kapujuk elé. Nyolc belga volt a saját 16-osán belül, amikor a francia Kolo Muani lövése Vertonghenről saját kapujába perdült. Tíz olasz volt a tizenhatosán belül, amikor Calafiori öngólt vétett Spanyolország ellen. Márpedig ilyenkor megnő az esélye annak, hogy valakiről bepattanjon a labda.

Nyitókép: Az öngólt vétő Calafiori – Fotó: Reuters/Carmen Jaspersen

ÖNGÓLOK

Miért van ennyi öngól a foci-Eb-n?