Az ókori görögök egyedülálló hatással voltak az általunk ismert civilizációk kialakulására, már az i. e. 8. századtól jelentős előrelépéseket tettek a diplomáciában és a hadviselésben, mindez pedig lehetővé tette számukra, hogy olyan technológiát és kultúrát hozzanak létre, amely akkoriban elképzelhetetlen fejlődéshez vezetett.

A modern világhoz való alapvető hozzájárulásuk ellenére azonban kultúrájuk és hagyományaik olyan gyakorlatokban és hiedelmekben bővelkedtek, amik a legtöbb modern társadalom számára elképzelhetetlenek lennének. Bizarr fesztiváljaiktól kezdve a vitatott szexuális szokásaikig és a borzalmas kínzóeszközökig számos olyan észbontó részlete van az ókori görög kultúrának, amelyek szerencsére nem épültek be a modern társadalmakba.

Súlyos büntetések a hűtlenségért

Az ókori görögök szerint a házasságtörés lényegesen rosszabb volt, mint nemi erőszakot elkövetni. Úgy gondolták, hogy a szexuális erőszak az erőszak tipikus formája, az élet velejárója. Számukra ez nem a megerőszakolt egyén, hanem az egyén védelmezője (az apja, a férje vagy a törvényes védelmezője) elleni vétek volt, akinek a „tulajdonát” megkárosították és beszennyezték. Ezért az erőszak vádját az áldozat védelmezői terjesztették elő, és az elkövető ellen általában pénzbüntetést szabtak ki, ha bűnösnek találták.

A házasságtörés ezzel szemben teljesen más eset volt. Az ókori görögök úgy vélték, hogy ez a cselekedet közvetlen hatással van a családra, egy olyan intézményre, amelyet az akkori társadalomban minden másnál többre becsültek. Ha a házasságtörőt tetten érték, a védelmezőnek törvényes joga volt, hogy ott helyben megölje a nőt. Ha az ügyet bírósági úton tárgyalták, a hűtlen asszonynak egy hatalmas retket dugtak a végbélnyílásába, a szeméremszőrzetét pedig forró hamuval égették le. E büntetések célja minden esetben az volt, hogy megalázza és megfossza nőiességétől a hűtlenségen kapott asszonyokat.

Pénzbeli fizetség a túlvilági életért

Az ókori görög mitológia szerint minden elhunytnak fizetnie kellett Kharónnak, a Sztüx folyó révészének, hogy eljusson a túlvilágba. Amikor valaki meghalt, egy érmével a szájában vagy a teste közelében kellett eltemetni, fizetségként Kharónnak. Úgy tartották, hogy akik nem tudták kifizetni a fuvardíjat, azoknak a lelke száz évig céltalanul bolyong a Sztüx partján, mielőtt átkelhettek volna a folyón. Ez a szokás a keresztény kultúrákban sokáig, egyes helyeken a mai napig fennmaradt.

Az izzadság elixírje

Az ókori görögöket különösen érdekelte a testük külleme. Edzés közben a férfiak minden ruhájukat levetették, olajjal öntötték le a testüket, és így, meztelenül edzettek. Valójában maga a gymnasium szó is a görög gymnasion szóból származik, ami nagyjából azt jelenti, hogy meztelen edzésre szolgáló iskola.

Az ókori görögök számára a gimnáziumok rendkívül fontosak voltak, minden jelentős városnak rendelkeznie kellett legalább eggyel. Az ezekben az intézményekben edző férfiak meztelen testének megfigyelése a tornatermi élethez tartozott. Miután befejezték az edzést, a férfiak egy félkör alakú eszközzel lekaparták magukról az olajat és az elhalt bőrt, az egyveleget pedig elixírként adták el.

Gyengén felszerelt görög férfiszobrok

Annak ellenére, hogy a férfiak esetében nagyra értékelték a jól megtermett testet, az ókori görögök a nemi szerveknél ennek ellenkezőjét részesítették előnyben. A múzeumokban ma megfigyelhető görög szobrok mindegyike meglehetősen kis mérettel rendelkezik, mert a nagyobb, merev pénisz az önuralom hiányát jelképezte, míg a kisebb az önuralmat és az intelligenciát. Sőt, amikor az ókori Görögországban a színészek színpadra álltak, hogy eljátsszák a bolond szerepét, komikusan túlméretezett kellékpéniszt viseltek.

A zombikba vetett hit

A szicíliai régészek által végzett kutatások szerint a zombiőrület nem új keletű: az elmúlt évtized felfedezései bizonyítékokat mutattak arra, hogy a jelenség több mint 2000 éves múltra tekint vissza. Az ókori görögök úgy hitték, bizonyos személyek földi maradványai képesek voltak újraéledni, és ahhoz, hogy a temetkezési helyükön tartsák őket, rituálisan meg kellett ölni őket, vagy nagy köveket kellett rájuk helyezni.

Normalizált pedofil kapcsolatok

Abban ma már a legtöbben egyetértünk, hogy a pedofília elítélendő. Az ókori görögök közül azonban sokan nemcsak részt vettek pedofil kapcsolatokban, hanem ünnepelték is azokat, a jelenséget az érintett fiatalok rítusának tekintették. A felnőtt férfiak és serdülő fiúk közötti szexuális kapcsolat az ókori görögök körében volt a legelterjedtebb. Ezek a kapcsolatok azonban sokkal többről szóltak a szexnél, és a mentorálás egy formájának tekintették.

Bizarr fesztiválok

Az ókori görögök számára a fesztiválok célja az volt, hogy lehetővé tegyék a természetfeletti világgal történő kommunikációt. Ezeket a fesztiválokat számos egyedi és gyakran bizarr kulturális rituálé, hagyomány és szertartás jellemezte az atlétikai versenyektől az áldozathozatalon és a bonyolult zenei előadásokon át az extravagáns lakomákig.

Az egyik ilyen fesztivál volt például a Skirophorion, az athéni naptár utolsó hónapja. Ebben az időszakban az athéniak állatáldozatokat mutattak be Zeusz Polieusznak az Akropoliszon. A kutatások azt mutatják, hogy normális esetben soha nem áldoztak volna szántó ökröket, de ez az alkalom elég különleges volt ahhoz, hogy áldozati állatnak minősítsék őket. Az áldozatozatal után bírósági tárgyalást tartottak az áldozó ellen, aki aztán az ökörre hárította a felelősséget. Az áldozati ökröt ezután elítélték és megfojtották, majd szalmával kitömve feltámasztották.

A gyermekgyilkosságok nem is gyilkosságok

Bár az ókori görögök a csecsemőgyilkosságot barbár cselekedetnek tartották és elítélték, mégis előszeretettel alkalmazták a módszert a testi hibák vagy a nemük miatt nemkívánatos újszülöttek esetében. A gyakorlatot nem tekintették gyilkosságnak, mert úgy vélték, hogy ha az istenek meg akarják menteni a gyermeket, akkor valamilyen módon közbeavatkoznak majd. A legtöbb esetben a döntést a családfőre bízták.

Jellemzően születési rendellenességek és lánygyermekek esetében gyilkoltak. A lányokat az ókori görögök gazdasági tehernek tekintették, mert ha megfelelő férjet találtak számukra, komoly hozományt kellett adni velük. Ezen kívül a lányok ritkán tudtak hozzájárulni a háztartás jövedelméhez, mivel csak korlátozottan álltak rendelkezésükre fizetett munkák.

A tüsszentés mint fogamzásgátló

Az ókori Görögországban a nők gyakran használtak olíva- és cédrusolajat, hogy lassítsák a spermiumok mozgékonyságát, így több idejük maradt arra, hogy a közösülés után leöblítsék magukat, ezzel csökkentve a teherbeesés kockázatát. A korabeli nőgyógyászok által ajánlott egyéb fogamzásgátló módszerek közé tartozott a tüsszentés is. Amikor a férfi ejakulál, akkor a nőnek vissza kell tartania a lélegzetét és egy kicsit el kell távolodnia partnerétől, hogy az ondó ne kerüljön túl mélyre a méhben. Ezután a nőnek azonnal le kell guggolnia, majd egy tüsszentéssel kihajtania magából az ondót. Érthető módon ezt a technikát nem sok későbbi társadalom vette át.

Testnedvek kóstolgatása a megfelelő diagnózishoz

Az ókori görög orvoslás szerint az emberi test különböző folyadékokból áll, amelyek mindegyike más-más ízű. Úgy vélték, hogy az orvosok képesek arra, hogy az egyes testnedveket ízük és küllemük alapján azonosítsák, ezért, ha valaki betegen érkezett az ókori görög orvoshoz, az orvos nemcsak gondosan megvizsgálta például a páciens hányását, hanem meg is kóstolta azt, hogy felállítsa a megfelelő diagnózist. Egyes orvosok még vizeletmintát is kértek. Egy egészséges ember vizeletének olyan ízűnek kellett lennie, mint a füge leve, ha ettől eltérő íze volt, az orvos megállapította a betegséget.

Nyitókép: Peter Paul Rubens: Achelousz ünnepe (részlet), 1615 körül. Fotó: Wikimedia Commons.

ÓKORI GÖRÖGÖK

Meztelenkedés, zombik és pedofília: 10 bizarr szokás, ami az ókori görögöknél teljesen normális volt

Veszélyben a demokrácia és az „európai értékek”? Tisztáztuk a fogalmakat!