Most először és utoljára szólalt meg a január 20-ai 16 halálos áldozatot követelő Veronai buszbaleset egyik túlélője. Papp András feleségét Enikőt és nevelt fiát Balázst vesztette el azon az estén. Ő csodával határos módon élte túl a tragédiát. A tragédia óta rengetegen keresték meg, hogy kifejezzék együttérzésüket és felajánlják segítségüket. Jött egy levél felesége munkahelyéről is, akik saját halottjukként kezelték volna Enikőt, de ehhez férje nem járul hozzá, mert szerinte méltatlanul bántak ott a feleségével, aki nem sokkal a tragédia előtt fel is mondott. András sokat vívódott, hogy nyilatkozzon-e érzéseiről, és csakis emiatt a szerinte lekezelő, és méltatlan levél miatt döntött úgy, hogy kameránk elé áll.  

Nem először forgattunk rabszolgákról, ma Magyarországon közünk élő, teljesen kiszolgáltatott, a saját életüket, vagy a gyerekükét feláldozó emberekről. És az őket emberhez semmiképpen nem méltó, minden szempontból kihasználókról. Nálunk harminchatezer ember élhet rabszolgasorban, bár nem tartják őket láncon, annyira kiszolgáltatottak és megfélemlítettek, hogy képtelenek szabadulni helyzetükből.

Egész életükben másoknak segítenek, ápolók és ápolónők adásunkkal egyidőben utcára vonultak. Azt mondják, elég volt, nem akarnak tovább megbecsülés nélkül dolgozni. Rettegni attól, hogy hónap közepére elfogy a fizetésük. Egy háromgyerekes apát követtünk, aki a mai tüntetésre készült. Tibor betegápolóként százhúszezer forintot keres. Lánya is ápolónő szeretne lenni, de csakis külföldön, azt mondja soha többet nem akar éhezni.