A Los Angeles Timesba írt véleménycikket Jason Stanley, a Yale Egyetem filozófia professzora, az Így működik a fasizmus – A „mi” kontra „ők” politikája (How fascism works: The politics of us and them) és Federici Finchelstein a New School történelem professzora.

A cikkben felvetik: mióta Anders Breivik 77 embert ölt meg Norvégiában a lakosságcsere-elmélet (white replacement theory, WRT) nevében, egyre több tömeggyilkosságot követnek el ezen eszmére hivatkozva. Több ilyen gyilkosság elkövetője – például Brenton Tarrant, a christchurchi lövöldöző és Payton Gendron, a buffalói mészárlás gyanúsítottja – is fasisztának vallja magát. A szerzők úgy látják, ennek ellenére könnyű alábecsülni vagy nem figyelembe venni a lakosságcsere-elmélet fasiszta eredetét. Nem meglepő, hogy a lakosságcsere-elmélet újjáéledése fasiszta politikai taktikaként jön létre, például a politikai baloldalhoz kötődő könyvek és nézetek betiltásával, a politikai és kisebbségi csoportok tagjainak démonizálásával majd bebörtönzésével, teszik hozzá. Ez az elmélet és ideológiai előképei központi szerepet játszottak az európai, ázsiai és az amerikai fasiszta mozgalmakban.

Ma új, jobboldali-populista vezetők felemelkedését látjuk és „mint a múlt fasiszta vezetőinél, politikai hatalmuk nagy része a valóság megkérdőjelezéséből származik”, a mítosz, a düh és a paranoia támogatásából és a hazugság népszerűsítéséből. Szerintük ebben az összefüggésben az elmélet egyre inkább normalizálódik.

Donald Trumptól Orbán Viktorig, Magyarország miniszterelnökéig ezeket a fasiszta eszméket az úgynevezett illiberális politika legmagasabb szintjén hirdetik

– teszik hozzá.

A szerzők kiemelik: az eszme központi szerepet játszik például Orbán Viktor ideológiáiban, valamint olyan erős közéleti személyiségek üzeneteiben, mint a Fox műsorvezetője, Tucker Carlson. Felelevenítik, hogy néhány napja Orbán Viktor a Budapesten megrendezett CPAC-en a lakosságcsere-elméletet helyezte az állami ideológia középpontjába és kijelentette: öngyilkossági kísérletnek tekinti a nagy európai lakosságcsere-programot, amelyben a hiányzó európai gyerekeket máshonnan idetelepített felnőttekkel, migránsokkal akarják kiváltani.

Ezzel kapcsolatban hozzáteszik: az igazság elferdítése egy alternatív valóság előmozdítása érdekében gyakori jelenség a fasizmus történetében. Ebben a kontextusban a leváltás, a lakosságcsere – mint a korrupció és beszennyezés egy formája – központi jelentőségű a fasiszta gondolkodás történetének megértésében. A szerzők idézik Adolf Hitlert, aki a Harcomban (Mein Kampf) arról írt, hogy a zsidók szisztematikusan akarják beszennyezni a vért, a nemzeti testben élősködő fekete paraziták pedig szisztematikusan akarják megrontani szőkehajú lányaikat. Mussolini szintén faji paranoiát hirdetett: 1934-ben azt írta, hogy a fehér faj védelme „élet vagy halál kérdése”. Ez a szöveg alapozta meg az olaszok által 1935-ben Etiópia ellen indított háborút, majd az 1938-as antiszemita törvényekkel bevezetett rasszizmust és szegregációt, vélik a cikk szerzői. Kiemelik: az Egyesült Államokban a faji helyettesítés elmélete évszázadokra nyúlik vissza.

1892-ben Ida B. Wells a Déli borzalmak (Southern Horrors) című művében a faji alapú lincselés igazolását abban látta, hogy a fehér nők gyermeket vállalhatnak fekete férfiakkal megegyezésen alapuló kapcsolatok eredményeként. Madison Grant 1916-os könyve, A nagy faj elmúlása (The Passing of the Great Race) az amerikai fehérek „lecserélésére” összpontosított a feketékkel, valamint a bevándorlókkal, például a „lengyel zsidókkal” való keveredés által. Grant ezeket a csoportokat egzisztenciális fenyegetésnek látta az észak-amerikaiakra nézve. Kiemelik: Grant könyve a tudományos rasszizmus példája, amely azzal érvelt, hogy az „északi fehérek” intellektuálisan, kulturálisan és erkölcsileg felsőbbrendűek. Ezzel kapcsolatban a szerzők megjegyzik:

a demokrácia alapvetően egy olyan rendszer, amely két érték – a szabadság és az egyenlőség – köré épül.

A fasiszták a lakosságcsere elméletét annak alátámasztására hirdették meg, hogy a demokrácia és annak eszméi összeegyeztethetetlenek a nemzettel. Példaként említik Grant könyvének legelső fejezetét, amelyben arról ír, hogy a demokrácia veszélyt jelent az északi fennhatóságra, mivel a demokrácia elkerülhetetlenül nagyobb bevándorláshoz és a fajok közötti egyenlőséghez vezet.

Hozzáteszik: ha az ellenségek olyan emberek, akik másképp néznek ki, másképpen gondolkodnak vagy másképpen viselkednek, és puszta létezésük veszélyt jelent a nemzet elképzelt homogenitására, akkor nem meglepő, hogy a leginkább radikalizált hívők tömeggyilkosságokat hajtanak végre, ahogy az az Egyesült Államokban, Európában, Új-Zélandon vagy az indiai pogromok esetében történt.

Arról is írnak, hogy ezt láthatjuk Oroszország ukrajnai inváziójában is: a „lecserélés” gondolatai központi szerepet töltenek be az orosz szélsőséges, nacionalista, antiszemita és fasiszta hagyományokban. Ezek motiválják például az ukrán identitás kulturális és fizikai kiirtását, teszik hozzá. A lakosságcsere-elmélet és a fasizmus közötti kapcsolat nem véletlen, előbbi egy viszonylag új címke a fasizmusra. A lakosságcsere-elmélet logikája igazolja a tömeges erőszakot. Ha ez normalizálódik, akkor egzisztenciális fenyegetést jelent a demokráciára és eszméire, állítják a szerzők.

Nyitókép: Orbán Viktor miniszterelnök, az esemény főszónoka beszédet mond a Conservative Political Action Conference (CPAC) Hungary elnevezésű, kétnapos konzervatív politikai fórum első napján a Bálna Budapestben 2022. május 19-én. – Fotó: Fischer Zoltán / Miniszterelnöki Sajtóiroda / MTI

LAKOSSÁGCSERE-ELMÉLET

Fasiszták között említették Orbán Viktort a Los Angeles Timesban