A helyiek nem szeretnének egy akkumulátorgyár szomszédságában élni, a legtöbben a gyár vízigénye és a veszélyes anyagok kezelése miatt aggódnak. Úgy tudják, az üzemben nem magyarok fognak dolgozni, és aggódnak, hogy ez a több ezer külföldi ember mivel fogja a szabadidejét tölteni a környéken. A Házon kívül riportja.

Két afrikai cserediák oda-vissza vonatozott Magyarországon két hétig. A kiindulás pedig az volt, hogy állítólag minden második magyar ember csak nehezen fogadja el, ha rendszeresen találkozik más bőrszínű és más nyelvet beszélő külföldiekkel. Senkit nem avattak be, meglepő eredmény született.

Nem marad el a karácsony Zsámbékon. A 888.hu még múlt héten írt arról. hogy az egyik a helyi CBA dolgozóinak vissza kellett szedniük a díszeket, az egyik arab tulajdonos miatt. A Facebookon rengetegen megosztották a cikket és kommentálták is. Sokan gyűlölködtek. A CBA kommunikációs igazgatója elmondta, csak annyi történt, hogy új dizájnt kaptak a fák. Arab tulajdonos pedig nincsen. Sík Endre szociológus szerint az ilyen hírek az idegenellenességet erősíthetik az emberekben.

Friss adatok szerint idén eddig 230 ezren jöttek Magyarországra, hogy pontosan hányan vannak itt, nem tudható. Azt bizonyára nem kell bizonygatni, hogy ez mindannyiunk elsőszámú témája mostanában. Adott egy megosztott ország és társadalom, amelyben több millió embernek megélhetési gondjai vannak. A kormányzati kommunikáció és a magyar nyilvánosság jó része azt sulykolja, hogy a menekültektől félni kell, a menekültek veszélyesek, kárt okoznak és így tovább. Van aki fél, van aki nem. Aki fél, miért, aki nem, miért nem? Vendégünk: Erőss Ferenc szociálpszichológus és Sik Endre, szociológus, az idegenellenességet régóta vizsgáló és követő TÁRKI vezető kutatója.  

Félelem és idegenkedés: akad, aki terroristákat lát a menekültekben, sokan gazdasági bevándorlókat, mások inkább a halál elől menekülőket. Magyarországon folyamatosan nő az idegenellenesség, a legkevésbé éppen a tömegével érkező  arabokat látnánk szívesen. Mi áll a félelmeink mögött? Mennyire megalapozottak? Mit mond a kutató és mit a pszichológus?