Ritkán látni ennyire sűrű és sokszínű rendezői időszakot: Béres Attila decemberben a megrázó erejű Gettót, februárban pedig Székely Csaba Bányavirágát vitte színre a Miskolci Nemzeti Színházban. Miközben a színházban újabb két premierre készülnek, az igazgató-rendező szerint kulcskérdés, hogy a vezető alkotóként is jelen legyen. Szerinte egy menedzserszemléletű színház könnyen elveszíti a legfontosabbat: az emberi fókuszt.

Az első látásra nehezen észrevehető járdába süllyesztett macskakövek, réztáblákkal azokra emlékeztetnek, akikről szinte semmi sem marad fenn. Riportunkban 3 családtag emlékezik 1944-ben megölt rokonára. Millió ilyen történet van, rengeteg család gyászol vagy gyászolt valakit, akit elvesztett.

Ha van hírhedt helye Budapestnek, a Hős utcai gettó mindenképp az. Két lepusztult épület, ahol nagyban megy a drogbiznisz, és a legmocskosabb kábítószereket árulják, tulajdonképpen a rendőrök szeme láttára. Most épp azt, amit varázsdohánynak hívnak, és ami – ahogy a környéken mondják – zombit csinál a fogyasztókból. Akárki nem juthat be a gettóba, nekünk azonban sikerült rejtett kamerás felvételeket készítenünk.

Magyarország egyik utolsó gettójában egyre jobban nő a feszültség. Sajtóhírek szerint ki akarják innen szorítani a problémás lakókat. A Fókusz stábja is kíváncsi volt arra, hogy mi a helyzet észak-kelet Magyarország egyik legnagyobb városában, ezért ellátogattunk a helyszínre, a Hámán Kató utcába.  

Nepperek, drogosok, dílerek és helyi csibészek. Kamerák figyelnek, de semmi sem változik.

A hely, ahova hat után nem jön ki az orvos. A gettó, ahonnan nincs kiút.