Molnár Gusztán az elvonó után nem nagyon találja a helyét, legalábbis ez derül ki a Story-nak adott interjújából, amit a Blikk szemlézett.

„Most tartok az utam legelején, amihez egy mankót kaptam a terápián, hogy újra járni tudjak, és ismét boldoguljak az életben. Bár, bevallom, sokszor nem találom a helyemet a világban, hisz’ mégiscsak egy évet töltöttem a külvilágtól elzárva. Nagyon sokszor zavarnak az emberek, elveszettnek érzem magam, és szakmailag sem találom a helyemet, de utóbbi abszolút tudatos döntés volt a részemről. Tudniillik igyekszem kerülni mindent, ami a régi életemhez köthető" – idézi a lap Molnárt.

A színész elmondta: „Nagyon megtörten kerültem be az elvonóra. Legalább három hónapnak kellett eltelnie, ahhoz, hogy egyáltalán lássam értelmét a gyógyulásnak. Teljesen kilátástalannak éreztem az életemet, tudván, hogy megbuktam férjként, apaként, színészként, barátként, emberként.”

Molnár szerint jelenleg képtelen a boldogság megélésére.

…ma már tudom, hogy az aktív szerhasználóknál kialakul egy úgynevezett anhedónia, azaz az öröm érzésére való képtelenség. Bár szörnyű ezzel szembesülni, de kiderült, hogy amíg nem áll helyre az idegrendszerem, addig élettanilag képtelen vagyok a boldogságra

– vallotta be.

Beszélt az anyagi helyzetéről is:

„Mindenem elveszítettem az elmúlt években, se lakásom, se autóm, se megtakarításom nincsen. Egyelőre arra sem futja, hogy összegyűjtsek kéthavi kauciót, úgyhogy most az egyik sorstársamnál élek, és azon vagyok, hogy a saját lábamra álljak” – mesélte.

Szeretnék józan maradni, de nem áltatom magam: a visszaesés bármikor benne van a pakliban. Csak most már annyival szerencsésebb helyzetben vagyok, hogy vannak eszközeim a gyógyulásra, tudom, hogy mit kell csinálnom, kihez, hova kell fordulnom, hogy ne haljak bele a függőségbe

– mondta a Story-nak Molnár Gusztáv.

Nyitókép: RTL

ANHEDÓNIA

Molnár Gusztáv: élettanilag képtelen vagyok a boldogságra