Jim Caviezelről a legtöbb embernek Mel Gibson véres Jézus-filmjének keresztre feszített címszereplője jut rögtön az eszébe, de mostanában nemcsak színészként hallani róla, hanem a QAnon-féle összeesküvés-elméletek híveként is, amire új filmje, az amerikai szélsőjobb köreiben nagy sikert arató Sound of Freedom hívta fel a figyelmet.

Eredetileg azonban JIm Caviezel is a bevett karrierutat választotta: egyike volt a hollywoodi mainstream szépreményű üdvöskéinek.

Minden néhány apró jelenéssel indult

Mint a legtöbben, ő is mellékesnél is mellékesebb szerepekkel kezdte.

Aki azt állítja, hogy már az Otthonom Idaho című filmből is emlékszik rá, az alighanem lódít. Gas Van Sant filmjében az ifjú Caviezel egy pult mögötti reptéri alkalmazottként tűnt fel, míg a pult előtt a film sztárjai, Keanu Reeves és River Phoenix álldogáltak.

A kilencvenes években testközelből láthatta, milyen az, amikor Kevin Costner karrierje csúcsán westernhőst játszik: a Wyatt Earp című nagyszabású, de enyhe csalódást keltő westernben Costner mellett még vagy féltucatnyi sztár felvonult, nem csoda, hogy a Wyatt Earp kistestvérét alakító Caviezel a saját rokonain kívül nem tűnt fel senkinek. De legalább már kapott nevet, hiszen Warren Earpként szerepelt a stáblistán, míg az Otthonom Idahóban csupán annyit írtak a neve mellé, hogy „légitársasági ügyintéző”.

Egyelőre még A szikla sem róla szólt, a kilencvenes évek máig rajongással övezett akciófilmjének sikeréhez egy vadászpilóta néhány szavas szövegével járult hozzá. Ráadásul ez egy kis visszalépést is jelentett a pályáján, mert már megint névtelen szerepet játszott: ő volt az egyik F-18-as pilóta.

Az őrület meghozta az áttörést

A GI Jane-ben ugyan szerepet és nevet is kapott (egy újabb katona kerülhetett a filmográfiájába), de mintha ott se lett volna. Ez azonban nem az ő hibája volt: Demi Moore kopaszra borotvált feje, Viggo Mortensen katonás bajusza és Ridley Scott militáns manírjai mindent és mindenkit elhomályosítottak. Csak azt nem, mekkora melléfogás volt a film.

És akkor megtörtént a csoda, sőt nem is egy, hanem rögtön kettő. Caviezel nem csak fontos szerepet kapott az Őrület határánban, de benne is maradt a filmben, sőt az ő alakítása került a középpontba.

Az Őrület határán nem akármilyen második világháborús film volt; ez volt Terrence Malick nagy visszatérése, aki az 1978-ban bemutatott Mennyei napok után húsz évet várt, hogy újra rendezzen. Malickre úgy tekintettek Hollywoodban, mint a megváltóra, aki visszaadja majd az amerikai szerzői film becsületét. Valamit vissza is adott belőle, de nem mindenki öröme volt teljes, például azoké a sztároké, akiket Malick a művészet oltárán feláldozott, magyarul kivágott a filmjéből. Mickey Rourke és Bill Pullman jelenetei a vágószobában végezték, Billy Bob Thornton narrációja is repült, Lukas Haas sem láthatta magát a kész filmben, Gary Oldman szerepét pedig közvetlenül a forgatás megkezdése előtt távolította el a rendező. Adrian Brody sokáig úgy hitte, hogy ő a főszereplő, de végül háttéremberként végezte, és George Clooney-ból is alig maradt valami a filmben.

Ennek fényében tényleg kisebbfajta csodának számított, hogy a hatalmas színészgárdából végül Caviezel került ki győztesként.

Caviezelnek soha többé nem kellett névtelen reptéri alkalmazottat és néhány szavas vadászpilótát játszania. Az őrület határán megtette a hatását, a színész mérföldeket lépett előre a hollywoodi hierarchiában. A szereposztók összepárosították Dennis Quaiddel (Frekvencia), Jennifer Lopezzel (Angyali szemek), Guy Pearce-szel (Monte Cristo grófja) és Ashley Juddal (Tiszta ügy). Csupa korrekt iparosmunka, amilyenből minden feltörekvő színésznek van néhány a portfoliójában. De a nagy áttörés még váratott magára. Nem sokáig.

Hollywood történetében csak kevesen futottak be olyan filmmel, amiben latinul és arámiul beszélnek, de ha csak ez lett volna A passió egyetlen kirívó jellegzetessége, Mel Gibson filmje aligha okozott volna akkora szenzációt.

Gibsonnak azonban voltak még ötletei, azon túl is, hogy Caviezelre osztotta Jézus szerepét. Ilyen volt például a vérben és erőszakban való tobzódás, a válogatott csonkítások kéjes mutogatása, amivel a rendező Jézus megkínzását és keresztre feszítését ábrázolta, és amely sokakban, még a sokat látott kritikusokban is erős megrökönyödést váltott ki.

Volt, aki egyenesen a Fűrész-filmekhez hasonlította A passió túltolt erőszakábrázolását, sőt a torture porn kifejezés is előkerült. Ahogy az antiszemitizmus vádja is.

A filmvilágban szokatlan méretű botrány nemhogy elriasztotta volna a nézőket, hanem épp ellenkezőleg, hatalmas érdeklődést keltett a film iránt. A passió, amit Gibson a saját zsebéből finanszírozott, több mint 600 millió dollárt termelt világszerte és a színész-rendezőt is több száz millió dollárral gazdagította. Hogy Caviezel mennyit kapott, nem tudni, mindenesetre ő maga is megszenvedte a forgatást: hol a kereszt találta fejen, hol a villám csapott belé. Utóbbi a forgatás vége felé történt, a színészbe a kereszten függve csapott a mennykő.

Krisztus után a konteókban lelte meg a békéjét

A keresztről lejőve ott folytatta, ahol Gibson vallásos túlélőtúrája előtt abbahagyta: nem túl emlékezetes hollywoodi darabokban. Megvolt a kötelező sportfilm (Bobby Jones: Egy legenda születése), egy futottak még Denzel Washington-thriller (Deja Vu), a 103 epizódot megélt Célszemély című sorozat, a Schwarzeneggert Stallonéval összepárosító Szupercella és így tovább. Mondhatnánk, egy tisztes hollywoodi karrier különösebb meglepetések nélkül. Semmi olyasmi, ami a lapok címoldalára való.

Caviezel karrierje nem sok jelét mutatták annak, hogy a közeljövőben látványos fordulat várható. A színész legfrissebb filmje, a hollywoodi viszonylatban kis pénzből készült Sound of Freedom sem indult nagy reményekkel, a nyár végére azonban az amerikai pénztáraknál túlszárnyalta az új Indana Jones-, az új Mission Impossible- és az új Halálos Iramban-filmek bevételét, dacára annak, hogy az említett szuperprodukciókra költött dollár százmilliók töredékéből készült.

A siker az unortodox marketingkampány mellett annak is betudható, hogy az amerikai szélsőjobb magához ölelte az egyébként teljesen átlagos akciófilmet: a szélsőségesek főleg arra rezonáltak, hogy a szexrabszolgának eladott gyerekek kiszabadításáért küzdő amerikai exügynök (igaznak mondott) történetében a QAnon egyik fő konteójára ismerhet rá, aki akar. És sokan akartak. Bár a rendező szerint a filmjének semmi köze a QAnonhoz, nem sokat segített, hogy Caviezel maga is előszeretettel állít vad összeesküvés-elméleteket, amikbe egy kezdő QAnon hívő is belepirulna.

Donald Trump-nak mindenesetre bejött a film, tartott is belőle egy vetítést a privát klubjában.

Hogy a továbbiakban Caviezel inkább QAnon-találkozókon vagy filmforgatásokon (esetleg egyszerre mindkettőn) képzeli el a jövőjét, egyelőre nem tisztázott, mindenesetre nagyon készül már A passió folytatására. Amely aligha meglepően a feltámadást járja majd körül. Minden bizonnyal a Mel Gibsonnak oly kedves rendezői eszközökkel.

Nyitókép: Jason LaVeris / FilmMagic

A PASSIÓ

Krisztustól a konteókig – 55 éves Jim Caviezel

Öt film, ami bizonyítja, hogy Mel Gibson tud rendezni!