Kártérítés járhat a pszichés problémákkal küzdő embereknek, akiket megfelelő ellátás helyett zárt osztályra küldenek

Októberben az Alkotmánybíróság úgy döntött, hogy kártalanítás jár az alaptalanul pszichiátriára zárt embereknek, az Országgyűlés pedig mulasztást követett el azzal, hogy eddig nem rendezte törvényben a kérdést.

A Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) már korábban felhívta arra a figyelmet, hogy

futószalagon, automatikusan rendelik el a pszichés problémákkal küzdő emberek zárt osztályon való elhelyezését

úgy, hogy szinte egyáltalán nem érvényesülnek azok a fontos törvényi garanciák, amelyek a súlyos szabadságkorlátozás szükségességét alátámasztanák. 

Egy tavaly decemberi blogbejegyzésben a szervezet arról számolt be, hogy egy bipoláris affektív zavarral élő, kisgyermekes ügyfelét, aki gyermekével való kapcsolatának kialakításában segítséget kért, beutalták a Szent János Kórház és Szakrendelő baba-mama részlegére, ahol a pszichiátriai betegséggel élő anyák együtt maradhatnak gyermekükkel a kezelésük alatt. A nő önként jelentkezett a beutalóval a kórházban, ott azonban nem a baba-mama részlegre került, hanem elrendelték a sürgősségi gyógykezelését:

kisfiától elszakítva zárt osztályra vitték, elvették a telefonját és olyan gyógyszereket kapott, amelyek mellett nem szoptathatott.

Az ugyan a kirendelt igazságügyi szakértő indoklásából sem derült ki, hogy önmagára vagy másra veszélyes lett volna, az anya mégis 29 napot töltött a zárt osztályon. A kórházból saját maga írt fellebbezést, amit a másodfokú bíróság alaposnak talált, kimondva, hogy nem álltak fenn a zárt osztályi kezelés feltételei.

A TASZ egy másik ügyfele – akinek ügyében az alkotmánybírósági döntés született – azután került pszichiátriára, hogy az utcán bemutatott az arra járó rendőröknek. Miután nem igazolta magát, megbilincselték és földre teperték. A férfit zavartnak érezték a rendőrségen, ezért a Szent János Kórház és Szakrendelő pszichiátriai gondozójába vitték, ahol megállapították, hogy paranoid pszichotikus zavara volt, attól félt, hogy a rendőrök ártani fognak neki. Kezelése során azonban végig együttműködött a kórház dolgozóival, betartotta a szabályokat, nem jelentett veszélyt. Mégis

17 napot töltött zárt osztályon úgy, hogy a kirendelt ügyvédje nem beszélt vele egy szót sem, és a döntést sem kapta meg, amiben leírta a bíróság, hogy miért rendelték el a gyógykezelését.

Később fellebbezett korábbi gyógykezelése ellen, a másodfokú bíróság pedig kimondta, hogy azt valóban jogellenesen rendelték el, de ez nem járt semmilyen jóvátétellel.

Tüneti kezelés

Boros Ilona, a TASZ Egyenlőségprojektjének vezetője az rtl.hu-nak elmondta: ha valaki kötelezően zárt osztályra kerül, ott begyógyszerezhetik, lekötözhetik, elvehetik a telefonját, eltilthatják attól, hogy találkozzon bárkivel, és harminc napig benn tarthatják. Ez az intézkedés rendkívül súlyos, sérti az érintett méltóságát és a személyes szabadsághoz való jogát, de a kínzás és az embertelen bánásmód tilalmába is ütközhet.

A szakértő ugyanakkor arra is rámutatott, hogy Magyarországon lényegében nincs olyan, a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezménynek megfelelő ellátórendszer, amelyben az emberi méltóságot, önállóságot megőrizve tudnának az emberek gyógyulni, otthonukból bejárva, közösségben, komoly támogatás mellett. A zárt osztályi kezelés segítséget jelenthet, ha az érintett közvetlen veszélyeztető magatartást tanúsít, sürgősségi szempontból megoldja, hogy ne ártson magának vagy másoknak, de hosszabb távon nem segítség: ha kiengedik anélkül, hogy hosszabb távon állandó bejárós ellátást tudnának neki nyújtani, jó eséllyel visszaesik, és újra bekerül.

A kötelező gyógykezelését csak annak lenne szabad elrendelni, aki nem látja be, hogy segítségre van szüksége és elmenekülne – mondta Boros Ilona. A TASZ egyik ügyében egy 16 éves lánynak a szülei kértek segítséget egy pszichiátriai osztályon, majd elvitték onnan, de belátták, hogy további kezelésre van szüksége, ezért önként visszavitték. Az intézmény pedig elrendelte a kötelező gyógykezelését, amit a bíróság is megerősített azzal az indoklással, hogy egyszer már elhagyta az intézményt.

Boros Ilona szerint ez azért hibás indoklás, mert a lány és családja először valóban azt gondolták, hogy otthon is meg tudják oldani a problémát, de saját maguk rájöttek, hogy nem, és önként kérték a folytatást. Ilyen helyzetben az lett volna jogszerű, ha visszaveszik, és amíg együttműködő, addig önkéntes gyógykezelésben ellátják – de az, hogy a kötelező gyógykezelést automatizmusként, megelőző jelleggel rendelik el, biztosan jogsértő.

Nem csupán szakértői kérdés

A kötelező gyógykezelést bíróság rendeli el: az orvos azt hivatott megállapítani, hogy az érintettnek milyen mentális zavara van, veszélyezteti-e magát és mások épségét, de annak eldöntésében nem kompetens, hogy emiatt milyen súlyos jogi intézkedéssel szabad a személyes szabadságot korlátozni. Ideális esetben a bíróság kellő időt és figyelmet fordítva egy-egy ügyre, kikérdezné a kezelőorvost és a független pszichiáter szakértőt, hogy van-e olyan közvetlen veszélyeztető magatartása az érintettnek, ami indokolja a fogva tartását. Ha ezt nem tudják megindokolni, akkor elengedik az érintettet.

A gyakorlatban viszont ez úgy néz ki, hogy a kórházakban általában ki van tűzve bizonyos napokon egy idősáv, amelyben végigmegy az ellátottakon egy bírósági titkár, és nem ritkán húsz perc alatt lezajlanak ezek a bírósági szemlék, azaz tárgyalások, ami nem teszi lehetővé, hogy érdemben vizsgálják az ügyeket. A bíróság tévesen azt gondolja, hogy szakértői kérdésről van szó: tehát ha a szakértő szerint valakit kötelező gyógykezelésnek kell alávetni, arra ráütik a pecsétet és nem gondolják, hogy ezt alaposabban kellene vizsgálni.

Ha jó szándékot feltételezünk, az orvos és a bíró is azt gondolhatja, hogy ha nem engedik haza az érintettet, akkor az legalább biztosan nem fog ellátás hiányában kárt tenni magában vagy a környezetében. Jogsértő gyógykezeléseket azonban akkor sem lehet elrendelni, ha érthető emberi motivációk állnak mögötte – mondta Boros Ilona.

Kirívóan súlyos hibák

A jogsértő gyógykezelések miatt indult eljárásokban nem vonják felelősségre az azokat elrendelő bírókat és a kórházakat. Azt sem mondják ki, hogy az érintetteknek megsértették a jogait, és végképp nem kapnak sérelemdíjat az akár egy hónapig is elhúzódó alaptalan fogva tartásért. A TASZ ezért két ügyben is személyiségi jogi pert indított, amelyet arra a bírósági döntésre alapozott, amely kimondta, hogy alaptalan volt a kötelező gyógykezelés elrendelése. Ebből a szervezet szerint egyértelműen következik, hogy a kórház és a bíróság megsértette az érintett személyes szabadsághoz való jogát.

Első- és másodfokon a két ügyben azt állapította meg a bíróság, hogy nem történt jogsérelem. Ez azért fordulhatott elő, mert ha állami, közhatalmi szerv okoz jogsértést, csak akkor kell megállapítani a jogsérelmet, ha kirívóan súlyos jogalkalmazási hiba történt. Az viszont teljesen szubjektív, hogy mi számít kirívóan súlyosnak, ezekben az ügyekben pedig azt állapította meg a bíróság, hogy nem történt kirívóan súlyos hiba, mert az érintetteknek valóban voltak nehézségeik, megvizsgálták őket és jobban lettek a kórházi kezeléstől, így az nem volt teljesen indokolatlan.

Az Alkotmánybíróságra eljutó ügyben azonban a Kúria megállapította, hogy nyilvánvalóan történt jogsérelem, jogerős ítélet született arról, hogy alaptalan volt a fogva tartás, sérelemdíj viszont csak akkor jár, ha kirívóan súlyosnak találják a hibát. 

A TASZ szerint ugyanakkor ellentmondás van a jogszabályokban, az Alaptörvényben ugyanis benne van, hogy akit alaptalanul fogva tartanak, annak kártalanítás jár – függetlenül attól, hogy mennyire kirívóan súlyos hiba miatt.

Mivel az Alaptörvény a legmagasabb szintű jogi dokumentum, a bíróságoknak ez alapján azt kellett volna kimondani, hogy automatikusan jár a kártalanítás. Emellett az Emberi Jogok Európai Bíróságának gyakorlatában a pszichiátriai fogva tartás a börtönhöz hasonló fogva tartásnak minősül, és a strasbourgi testület már sok ilyen ügyben kimondta, hogy kártalanítani kell az érintetteket.

Az Alkotmánybíróság ugyancsak megállapította az ellentmondást, hanem úgy határozott, hogy az Országgyűlésnek 2024. március 31-ig törvénybe kell foglalnia, hogy akit alaptalanul vetettek alá sürgősségi vagy kötelező gyógykezelésnek, annak kártérítés jár.

A szakértő egyébként rámutatott: a kötelező gyógykezelésnek alávetett, pszichoszociális fogyatékossággal élő emberek számára nehezebb az érdekeik érvényesítése, a többségi társadalom tagjai félnek tőlük, örülnek, ha el vannak zárva. Nem könnyű megértetni, hogy nekik is joguk van ahhoz, hogy tiszteletben tartsák személyiségi jogaikat, szabadságukat, és csak a legutolsó lehetőségként alkalmazzanak velük szemben ilyen súlyos kényszerintézkedéseket – mondta Boros Ilona.

Nyitókép: iStock / Getty Images Plus