Jakab Péter: Ha a nép úgy dönt, hogy nincs szüksége rám, akkor visszamegyek tanítani

Az önkormányzati választásokon a Nép Pártján Mozgalom ezer jelöltet akar indítani. Ezt az ezer embert honnan fogják összeszedni?

Javarészt új emberekkel építjük a mozgalmat, mert azt látjuk, hogy a régi ellenzék mintha elaludt volna, vagy letette volna a fegyvert. Finoman szólva is elfáradtak és elfásultak a 13 évnyi küzdelemben az Orbán-rendszer ellen. Úgy látom, hogy a jelenlegi ellenzék tagjai sokkal inkább egymással küzdenek. A választási vereség óta azon megy a vita, hogy ki az igazi jobboldali, ki az igazi baloldali, ki az igazi zöld. 

Mi pedig azt mondjuk a Nép Pártján Mozgalomban, hogy amikor egy rezsimmel harcolunk, akkor finoman szólva sem ez a fontos. Igazságos Magyarországot akarnak az emberek, új, innovatív politikát akarnak. Mi ezt adjuk meg nekik, amikor egy új koordinátarendszerben jelezzük, hogy itt most nincs jobboldal és baloldal. 

Vagy a Fidesz pártján állsz, vagy a nép pártján. A nagy ideológiai különbségeket majd később, a boldog békeidőkben megvitatjuk, 

de amíg Orbán rendszerével kell küzdenünk, össze kell fogni. Aki erre nem képes, az ki fog hullani a rendszerből. Az emberek jelentős hányada elvárja ezt a megújulást.

Amikor én ezer képviselőjelöltről beszélek, akkor nagyrészt olyanokról van szó, akik eddig nem foglalkoztak politikával, viszont hiteles alternatívát keresnek. És arra jutnak, hogy ha a régi ellenzék nem lép, nem képes küzdeni a rezsimmel szemben, akkor majd ők maguk megteszik.

Az összefogás szükségességéről beszél, illetve arról, hogy Orbán Viktor legyőzése a fő cél. Mintha ilyesmit hallottunk volna a tavalyi, sikertelen összefogás előtt is, amelynek ön is része volt egy elég régóta működő ellenzéki párt, a Jobbik vezetőjeként. Amikor most ezeket a témákat hozza fel, miben mond újat, vagy mást, mint az ellenzéki pártok a 2022-es választás előtt?

Valóban kérdés, hogy az összefogásnak voltak-e hibái, és ezeket képesek vagyunk-e felismerni. Én A Nép Pártjánt azért hoztam létre, mert azt látom, hogy voltak az összefogásnak hibái. Az egyik fő hibája az volt, hogy olyanok is részeseivé váltak, akik nem voltak hajlandók megdolgozni a választók bizalmáért. Belekényelmesedtek a parlamenti létbe, sokszor úgy, hogy valós társadalmi támogatottságot nem tudtak felmutatni – de jött az állami támogatás a pártnak, a frakciónak, a pártalapítványnak, és így el lehetett lébecolni éveken keresztül.

Én azt mondom, hogy ha valaki nem képes társadalmi támogatottságot felmutatni, azt el kell engedni, mert az nem tudja az ellenzéki tortát növelni. Ő lehet, hogy szurkolónak jó, de politikusnak édeskevés. Ezt fel kell ismerni. Ez az egyik; a másik az, hogy 

amikor egy rezsimmel küzdünk, akkor életveszélyes előválasztást tartani.

Egyrészt mert nem tudjuk a feltételeket biztosítani szerte az országban, 3200 településen arra, hogy az emberek elmondhassák a véleményüket. Az előválasztás során 800 településen volt sátor, mindenki más effektíve ki volt zárva ebből a rendszerből. Viszont megadtuk a lehetőséget a Fidesznek, hogy kijelölhesse a számára legoptimálisabb jelöltet, aki nem győzelemre vezette az ellenzéket, hanem brutális kétharmadot hozott, noha az előválasztás végén még nekünk állt a zászló. Ezeket ki kell mondani, ezekből tanulni kell, és legközelebb nem szabad ezeket a hibákat elkövetni.

Mi tehát csak azokkal akarunk összefogni, akikre a választók azt mondják, hogy szükség van rájuk, megdolgoztak a bizalomért. Aztán innentől kezdve ezeket a szereplőket nekem nem kell szeretni, de együtt kell dolgoznom velük a kormányváltás érdekében. Ettől egy esetben tekintek el: ha a Nép Pártján eléri az 51 százalékos támogatottságot. Ebben az esetben egyedül is megtesszük. De amíg ilyen számot nem tudunk produkálni – és azért lássuk be, valószínűleg nem fogunk ilyen számokat produkálni –, addig kénytelenek vagyunk összefogni a kormányváltás érdekében.

Technikai kérdés: ha nem előválasztással, akkor hogyan valósulhat meg az összefogás?

Akár tetszik, akár nem, de füstös szobákban le kell ülni, és felnőtt emberként meg kell egyezni abban, hogy ki az a – reményeim szerint – politikus, aki meg tudja győzni a választókat, és nem követ el olyan hibákat, mint egy lelkes civil, aki a maga messianisztikus tudatával megérkezik a küzdőtérre, és nem veszi tudomásul a politika játékszabályait. 

Nekünk ebben meg kell egyezni, azokat a pártokat pedig, akik nem tudnak társadalmi támogatottságot felmutatni, el kell engedni. Az összefogás előző receptjénél mindenkinek vétójoga volt: a nagy pártnak ugyanannyi döntési lehetősége volt, mint a 0,6 százalékos pártnak. Ez nem előre vitte az összefogás szekerét, sokkal inkább megbénította.

Ön a korábban is kettévált Jobbik egy újabb leágazását vezeti. Milyen jogon, vagy milyen alapon mondja azt, hogy a Nép Pártján Mozgalom jelentős társadalmi támogatottsággal rendelkezik?

Nekünk a társadalmi támogatottságért meg kell dolgozni. Amikor 2020-ban a Jobbik elnöke lettem, akkor egy 6 százalékos pártot vettem át. Ebből egy évvel később lett egy 14 százalékos párt, aztán az összefogás eredményeként lett az, ami. Ott már rám nem lehetett szavazni, lett egy közös miniszterelnök-jelölt. Lényegében róla mondtak a választók véleményt akkor, amikor elmentek szavazni.

Amikor ezt a mozgalmat létrehoztuk a nulláról építkezve, állami támogatottság nélkül, akkor arra voltunk kíváncsiak, hogy kik azok, akik vevők az új koordináta-rendszerre, amely szerint nincs baloldal és jobboldal: vagy a Fidesz pártján állsz, vagy a nép pártján. 24 ezren jelezték, hogy csatlakozni akarnak hozzánk. És itt nem szavazókról beszélek, hanem aktivistákról, akik dolgozni akarnak a kormányváltásért. Ők a saját bevallásuk szerint eddig nem folytattak politikai tevékenységet. Ők azok, akik a nap végén eldöntik a választást.

Jelenleg azt látjuk, hogy a Fidesznek a választásra jogosultak körében van 30 százaléknyi támogatottsága, és van 70 százalék, aki nem kér a Fideszből. Jelentős hányaduk pedig az ellenzékből sem kér. 

Na őket, akik eddig otthon maradtak, próbáljuk felállítani a fotelből azért, hogy az ellenzéki torta ne darabolódjon tovább, hanem nagyobb legyen. Reményeim szerint nagyobb, mint amit a Fidesz ki tud sütni.

Elég sokszor üzeni, hogy „vagy a Fidesz pártján állsz, vagy a nép pártján”. Viszont a tavalyi választások óta sokat lehetett hallani: a választók egy részének az tette ellenszenvessé az összefogást, hogy túl sok volt a tartalom nélküli „fideszezés”, „orbánozás” ahelyett, hogy a saját programjukra fókuszáltak volna. Nem aggódik, hogy ugyanebbe a hibába eshet, ha a Fidesz-nem Fidesz kettősséget hangsúlyozza?

Az emberektől azt tapasztalom, hogy elegük van ebből a rendszerből, és anyagilag szinte nem tudják kivárni, mikor lesz vége, hiszen egyre rosszabbul élnek. A kormánynak pedig a propagandán kívül semmilyen válasza nincs a jelenlegi válságra. Sokan elvesztik a hitüket, és elmennek az országból – én az ő kezüket próbálom megfogni. Tartsunk ki, kapaszkodjunk össze, és dolgozzunk együtt ezért az országért.

Hozzáteszem, hogy az összefogás egyetlen pozitív hozadéka pont a közös program volt. Itt volt egy közös alapvetés, egy ötvenoldalas program, amelyben hat párt képes volt megegyezni. Az, hogy a kampány nem a programról szólt, nagyrészt annak volt köszönhető, hogy a miniszterelnök-jelölt nem ezt artikulálta. Helyette inkább Bohár Dánielekkel meg Deák Dánielekkel kezdett vitatkozni. Ebből is tanulni kell. 

Víziót kell mutatni, de nagyon sok ember már nem a vízióra kíváncsi, hanem arra, hogyan tudunk ennek a végtelenül igazságtalan rendszernek véget vetni. 

Az ellenzéki pártok folyamatosan kiírják a Facebookra, hogy „Orbán takarodj”, miközben a Nép Pártján javaslatot terjeszt be a parlament elé, hogy rendben, akkor legyen új választás Magyarországon, oszlassuk fel a parlamentet, ezt a fideszes alaptörvény is lehetővé teszi. Hiszen ha le akarjuk győzni Orbán Viktort, akkor ki kell futni a csatamezőre, meg kell vele mérkőzni. És egyetlen ellenzéki párt sem támogatja ezt a javaslatot. 

Erre persze a választókban is felmerül a kérdés, hogy mit akarnak ezek a pártok, amikor kiírják, hogy Orbánnak mennie kell. Akkor polgárháborút akarnak? Nyilván nem ezt akarja egyetlen ellenzéki párt sem: ők a székeket akarják. Azt látják a politikusok, hogy a széket sikerült tavaly megszerezni, és az 2026-ig meg is van. Ők a széket féltik, nem az országot, és ezáltal hiteltelenné válnak. Ezt pedig a választók érzékelik, és ezért vágynak új ellenzékre.

Említette a Deák Dánieleket. Ön sokkal többet jelenik meg a kormány médiája által készített lejárató anyagokban, mint máshol. A jövőben hogyan tervezi kezelni, hogy folyamatosan célkeresztben van? Hiszen ezen a ponton elég sok embernek a parizer jut eszébe az ön nevéről.

Jellemzően azoknak jut eszébe a parizer Jakab Péterről, akik egyébként sem szavaztak volna Jakab Péterre. Ők a Fidesz mantráját szokták olvasgatni. Egyébként most már jobbikos politikusok is köztük vannak, ami 

jelzi, hogy a Jobbik milyen irányban képzeli el a jövőjét. Nem a nép pártján állnak, hanem a Fidesz pártján.

A karaktergyilkosság egyetlen ellenszere, ha a politikus járja az országot, ott van az emberek között, akik megismerik őt. Onnantól mondhatnak rám bármit, a választó tudni fogja, hogy a Peti itt evett a mi asztalunknál, itt ivott nálunk, itt tartott nálunk fórumot, kezet fogtam vele, megöleltem, én a Petit ismerem, ő nem Soros embere, ő nem Gyurcsány embere, nem az ufók embere, ő Jakab Péter, aki a nép pártján áll, ő a mi emberünk.

Még egyszer az összefogásról: vannak-e olyan pártok, akikkel semmiképpen, illetve akikkel mindenképpen hajlandó lenne összefogni akár 2024-ben, akár 2026-ban?

A Fidesszel és a Fidesz szatelitszervezeteivel nem elképzelhető az összefogás. Azokkal sem, akik nem dolgoznak meg a választók bizalmáért, tehát a rendszer potyautasaiként a saját túlélésükért küzdenek, és nem az országért.

Példákat tudna mondani?

Például a Mi Hazánk soha nem volt ellenzéki párt, és nem is lesz az. A Jobbik valaha ellenzéki párt volt, de már a Fidesz pártján állnak. Országos szinten ha azt nézem, hogy a Párbeszéd hány százalékon áll, akkor nem tudom, van-e létjogosultságuk a magyar politikában. De mindenkinek meg kell adni a lehetőséget, hogy megdolgozzon a választókért. 

Én most épp Békés megyében járom az országot, utcafórumokat tartok, hogy megdolgozzak a támogatásért. Mindenkinek ugyanezt javaslom. Nem csak a parlamentben kell ücsörögni, sőt még a kordonbontás is kevés. Járni kell az országot, szervezeteket kell létrehozni, hálózatot kell építeni, csak így lesz meg a kormányváltás. Aki dolgozik, azzal összefogunk, aki nem dolgozik, arra pedig nincs szükség.

A DK-val és a Momentummal hajlandó lenne egy asztalhoz ülni?

Ezt a kérdést nem nekem kell eldönteni, hanem a választóknak. Nekem nem kell se Gyurcsány Ferencet, sem a Momentum elnökét – sose jut eszembe a neve – szeretnem. Ha a választók azt mondják, például 19 százalékuk, hogy szükségük van a DK-ra, akkor nekem nincs más választásom, minthogy leüljek velük, és tárgyaljunk a közös munkáról – hacsak a Nép Pártján el nem éri az ötven százalékot.

Ha úgy adódna, szeretne miniszterelnök-jelölt lenni 2026-ban?

Nem ugrok el semmilyen feladat elől, amivel a választók megtalálnak és megbíznak. De nekem meg kell dolgoznom a választók bizalmáért.

A 2024-es választásokon milyen eredménnyel lenne elégedett?

Tekintettel arra, hogy a Nép Pártján mozgalom még nem indult el választáson, szinte mindennel elégedettek tudunk lenni, ami előremutató. Pénz nélkül, nagyon sok aktivistával nem rajtunk fog múlni, hogy megdolgozunk-e a választók bizalmáért. Aztán a nép eldönti majd, hogy szükség van-e ránk, vagy maradjanak-e a régiek.

És ha a nép úgy dönt, hogy nincs szüksége a Nép Pártján Mozgalomra vagy Jakab Péterre, akkor akár el is hagyná a politikát?

Ha a nép úgy dönt, hogy nincs szüksége rám, akkor visszamegyek tanítani. Mostanában úgy hallom, hogy elég kevés tanár van. Én ott sem fogom feladni.

Nyitókép: MTI / Szigetváry Zsolt