Velkey György, a Kórházszövetség új elnöke: Az egész nyugati világ legnagyobb krízisének tartom az ápolóhiányt

Mi a szakmai véleménye arról, hogy nincs önálló minisztériuma az egészségügynek, és Pintér Sándor belügyminiszterhez került az egészségügy? Vele beszélt már?

A miniszter úrral még nem beszéltünk, de nyilván ennek is eljön az ideje. Nem akarom túlértékelni azt a helyzetet, hogy hova lokalizálódik az ágazatvezetés. Nagyon sokszor elhangzott, hogy önálló egészségügyi minisztérium kellene. Valóban, ennek volna előnye, és örülnénk, ha így lenne, de borzasztó nagy jelentősége ennek a kérdésnek nincs.

Annak feltétlenül örülünk, hogy a szétszabdaltság csökkenni fog. 

Az elmúlt időszakban nyilván a járvány okozta helyzet miatt is sokféle minisztériumban kellett az ügyeinket intézni, és sok helyről jöttek információk. Ennek az egyirányúsítása feltétlenül jó lehet.

Izgalmas dolog a Belügyminisztérium kultúráját és az egészségügy kultúráját egymás mellett elképzelni. Az egészségügy kicsit művészszerű, tudományos gondolkodású és mellette nagyon erősen humán gondolkodású, hálózatos, egymásra utalt helyzetben dolgozó szereplőkből áll. Érdekes helyzet lesz az érthetően hierarchikusabb belügyminisztériumi gondolkodás és munkamódszer találkozása ezzel.

Nagyon bízom benne, hogy ezek azért összefésülhetők lehetnek, és lesz módunk a partneri viszonyt kialakítani, megteremtenünk a terepet egymás meghallgatására és megértésére. 

Csütörtöki közleményükben szerepelt, hogy vannak olyan intézmények, ahol az infláció miatt akár gyógyszerek, kötszerek beszerzése is problémát jelent. Ezt úgy kell elképzelni, hogy nem tudnak gyógyszert berendelni, kifizetni a kórházak?

Mi itt azt mondtuk ki egyértelműen, hogy meg kell, hogy jelenjen a finanszírozásban az inflációkövetés és az árfolyamkövetés. 

Nemzetközi piacról dolgozunk, és az árfolyamnak is nagy a jelentősége, de nem ismerek olyan helyzetet, hogy bárki emiatt ne tudott volna gyógyszert beszerezni. 

A műszerberuházások és az amortizációpótlás hosszabb folyamat, amiben nincsenek nagy lemaradások, a covid idején az életmentő és ezzel kapcsolatos műszerek elég szépen pótlódtak. Semmiképpen nincsen krízishelyzet, csak úgy gondoltuk, ez olyan elem, amire a figyelmet fel kell hívni.

A várólisták az elmúlt két-három évben duplájukra nőttek. Ennek mi lehet az oka? Egyetért-e azzal, hogy a kórházak és orvosok nem elég motiváltak ezeknek a várólistáknak a lefaragására?

Valójában itt is látnunk kell, hogy ez nemzetközi trend, várólisták mindenhol vannak, és Magyarországon sem hosszabbak, mint a legtöbb nyugati országban. A tervezett beavatkozásokra sokszor a kapacitáskihasználások miatt kell várni. A járvány hektikus időszakában megnyúltak a várólisták, és valóban, a kórházfinanszírozási rendszerben a motiváció nem jelenik meg – az, hogy minél több munkával minél több pénzhez jusson egy kórház. 

A városlista-csökkentő programban ez már megjelenik, erre van dedikált forrás, és ilyen értelemben ez el is indult. De nyilvánvaló, hogy a teljesítésfinanszírozás rendbetétele még segítség lesz ebben. Feltétlenül fontos, hogy a várólistákra nagy gondot helyezzünk, nekünk nagyon jó volt hallani, hogy az államtitkárságnak ez kiemelt feladata.

A meddőségi centrumok államosítása és megszűnése után nem egyszerű időpontot kérni. Mint gondol, intézményi szinten ez változhat-e, javulhat-e?

Ez olyan részkérdés, amiben nekem is tájékozódni kell, tehát kapásból nem mernék ebben értékítéletet mondani vagy javaslatot tenni. Ismerem a problémát, és ismerjük a problémát szövetségi szinten is.

Melyek azok a szakterületek, ahol a legégetőbb a szakemberhiány?

Amit az egész nyugati világ legnagyobb krízisének tartok, az az ápolóhiány. Nagyon nagy az igény az ápolókra, és a mai világban nagyon kevesen választják ezt a több műszakos, éjszakázós, hétvégi életformával járó hivatást. A gazdagabb országokban ez a hiány jelentős részben a keleti és déli áramlásból pótlódik. Nálunk ilyen jellegű mozgás nincs, és ebből is adódik, hogy Magyarország is nehéz helyzetben van. Ezért 

nagyon fontos az ápolók esetében egy olyan fenntartható és nagy megbecsülést jelentő életpályaprogram kialakítása, ami ezt a kérdést rendezheti.

Ez nem egyszerű, és pénzbe is kerül. De alapvetően ez egy társadalmi hozzáálláson is múlik. Ha ma egy orvos, tanár, jogász lánya ápolónak készül, akkor valószínűleg meg fogja kérdezni tőle az édesapja, édesanyja, hogy „fiam, ha ilyen okos vagy, és ilyen ügyes, akkor miért nem mész orvosnak?”.

Ennek a szakmának a presztízse és megbecsültsége minden területen nagyon elmarad attól, amit valójában ez a munka ér. Ez nagyon lényeges elem. Az ápolókra nem lehet elég figyelmet fordítani. Nagy szakmai tudást, nagy empátiát, emberséget igényel, olyan hivatás, amit nagyon meg kellene a társadalomnak becsülnie.

Az orvosok béremelése után négyszeres különbség van a fizetésekben.

Ez az arány nagyon elment, igen. Volt olyan, hogy az orvosi bér nem egészen duplája volt az ápolói béreknek, most pedig négyszerese. Ezzel együtt az ápolói bérek igen jelentősen emelkedtek az elmúlt néhány évben. Ma nem keres rosszul egy ápoló, különösen akkor, ha az alapbérek mellett a különböző járulékos összegeket is figyelembe vesszük. De egyáltalán nem szeretném sugallni, hogy ez elég volna.

A kórházakban bérfeszültség alakult ki a magas orvosi fizetések miatt, és ez nem fenntartható, tehát nagyon fontosnak tartjuk az ápolói béremelést.

Milyen arányt tartanak elfogadhatónak?

Az, hogy az ápolói bér körülbelül a fele az orvosi bértáblának, egy megcélozható arány volna. Ettől most viszonylag távol vagyunk.

Volt-e hatása az orvosok béremelésének?

Nagyon nagy dolognak tartom, ez most valóban méltó bérezés, amit jelen pillanatban az orvosok kapnak. Látom a kollégáimon is, hogy nyugodtabb, értelmiségibb életformát tesz lehetővé, benne továbbképzésekkel, utazásokkal, kultúrával. 

A másik nagy dolog, hogy a paraszolvencia a rendszerből a jelek szerint eltűnt, ami egy korszakos siker.

A béremelésnek voltak még „nem finoman hangolt elemei”, például hogy legyen teljesítményalapú differenciálás, hogy a választott orvos problémájára legyen valami megoldás, illetve hogy az állami szülészetek családbarát fenntartása a közfinanszírozásból fenntartható legyen. Ezek nagyon lényeges kérdések, amik feljöttek a felszínre, és ezekre választ kell találni. De összességében ez a folyamat nagyon pozitív indítású.

Mennyire tartja sikeresnek a járványkezelést a kórházak szempontjából?

Túl vagyunk a járványon. Rengeteg erőfeszítést végeztek a hatóságok és a munkatársak is. Nagyon hálás vagyok mindenkinek, aki ebbe bedobta magát. Minden veszteség nagyon fáj, nekem is barátaim és szaktársaim haltak meg, de egy világjárvány sajnos ezzel jár. Azt hiszem, hogy mindenki megtette a magáét, és örülhetünk, hogy most ebben a fázisban vagyunk, és reméljük, hogy ennek a folyamatnak most vége.

Nagyon rosszak a halálozási arányok nálunk. Vannak-e ennek intézményi okai?

Ezek az adatok nagyon módszertanfüggőek. Ezeket az adatokat én nem merem összehasonlítani, és 

semmiképpen sem merem azt mondani, hogy a magyar védekezés ne lett volna jó. 

Azt is hozzá kell tennünk, hogy az adatok nagyon világosan mutatják, hogy a magyar emberek egészségi állapota nagyon sok szempontból sokkal rosszabb helyzetből indult.  

Volt olyan, amit szakmailag úgy gondol, hogy másként kellett volna csinálni?

Rengeteg tanulsága van a járványnak intézményi szinten, szervezési szinten. Ha visszagondolok a két és fél évvel ezelőtti időszakra, és végigkövetem a történetet, akkor minden lépésről van utólagos véleményem. Azt láttam, hogy abban a pillanatban, az adott feltételek között azok a döntések reálisak és józanok voltak.

Intézményi szinteken, kórházi és intenzív osztályok szintjén olyan erőfeszítések és heroikus küzdelmek voltak, amit utólag megkritizálni nagyon nem helyénvaló. Ezek a nővérek és orvosok és mindenki más, aki a háttérben volt, éjjel-nappal dolgozva majd belepusztultak, vagy belepusztultak ebbe a küzdelembe. Semmiképpen sem tartom szerencsésnek utólag olyat mondani erre, hogy mi lett volna akkor ha, és mit lehetett volna másként csinálni. Nyilvánvaló, hogy ez a rengeteg tapasztalat, ami felhalmozódott, felhasználható, ha jön egy hasonló krízis.

Az RTL Híradó riportja:

Nyitókép: rtl.hu