Nem korlátozhatják akármiben, aki elutasítja a koronavírus elleni oltást

„Nem értem, miért kellene elvenni az emberek kétharmadának szabadságát azért, mert egyharmaduk hezitál” – jelentette ki Alexander Schallenberg, a rövid ideig regnáló osztrák kancellár még novemberben. Nem sokkal később kijárási korlátozást vezettek be mindenkinek, aki még nem adatta be magának a koronavírus elleni védőoltást. Azok viszont, akik nem bíznak a vakcinákban, diszkriminációként és az emberi jogaik megsértéseként élnek meg bármilyen szelektív intézkedést. 

Magyarországon a védettségi igazolvánnyal nem rendelkezőket nem csak a karácsonyi vásárok bejáratánál fordítják vissza. A halasztható egészségügyi beavatkozások előtt saját költségen végeztetett PCR tesztet is követelhetnek tőlük, a kormány pedig lehetőséget adott a munkáltatóknak arra, hogy fizetés nélküli szabadságra küldjék azokat a dolgozóikat, akik nem adatták be az oltást. Ez az állami iskolák pedagógusaira is vonatkozik, a napokban például Devecserben tüntettek a vakcinát elutasító tanárok kényszerszabadságolása ellen, de a pedagógus szakszervezetek is követelik, hogy a kormány vonja vissza a rendelkezést.

A birminghami jogi egyetem alkotmányjoggal és emberi jogokkal foglalkozó docense, Alan Greene a The Conversation tudománynépszerűsítő portálon megjelent cikkében vizsgálta nemrég, hogy az ausztriai részleges korlátozás hogyan viszonyul az emberi jogok európai egyezményéhez. Greene valószínűtlennek tartja, hogy sikerre vezetne bármilyen jogi eljárás, ami arra hivatkozik, hogy diszkriminatívak lennének az intézkedések, az ugyanis nem védett tulajdonság, hogy valakinek a szervezetében van-e megfelelő mennyiségű ellenanyag egy meghatározott betegséggel szemben. (Védett tulajdonságok alatt a jog jellemzően olyan megváltoztathatatlan jellemzőket ért, melyek alapján a megkülönböztetés a törvény értelmében jogellenes, mert az egyenlő bánásmód követelményébe ütközik.)

Greene a cikkében arra is kitért, hogy az Emberi Jogok Európai Bírósága óvatos a hasonló kérdésekben, szerinte a strasbourgi testület aligha akarná megkötni a járvány okozta válsághelyzetre reagáló államok kezét. Felidézte, hogy a bíróságon idén született ítélet egy eljárásban, ami még a koronavírus-járvány előtt indult amiatt, hogy Csehországban csak akkor mehetnek a gyerekek óvodába, ha az előírt védőoltásokat megkapták. A bíróság megállapította, hogy ennek az intézkedésnek van jogalapja: a közegészség és mások jogainak védelme. Az emberi jogok európai egyezménye pedig széles mozgásteret hagy az államoknak abban, hogy az egyéni szabadságjogok és a közérdek között egyensúlyt teremtsenek.

Miért indokolt a kötelező oltás a tanároknál és az egészségügyi dolgozóknál?

A Társaság a Szabadságjogokért (TASZ)  jogásza, Takács Ádám az rtl.hu-nak elmondta: sok megkeresést kapnak védőoltásra kötelezett emberektől. A TASZ, ahogy a betegellátásban részt vevő egészségügyi dolgozók esetében, úgy a pedagógusoknál is megalapozottnak tartja a védettség megkövetelését – mondta el a jogász. Ennek az egyik oka, hogy ők olyan személyes szolgáltatást nyújtanak, amit nem nagyon lehet mással helyettesíteni – bár volt példa az online oktatásra, a személyes részvételt ez mégsem pótolja. A másik ok, hogy ezt a szolgáltatást olyan körnek, a diákoknak nyújtják, akik fokozottan kitettek a fertőzés veszélyének. Az 5 és 11 év közötti gyerekek oltásával azonban ez a jövőben még változhat. 

Ugyanakkor a szervezet szerint minden esetben mérlegelni kell, hogy van-e a korlátozásnak észszerű indoka. A TASZ-nak van olyan, egészségügyben dolgozó ügyfele, aki a közvetlen betegellátásban nem vesz részt, csak háttérmunkát végez egy egészségügyi intézményben: vele munkaügyi bírósághoz fordultak, mert nem tartották megalapozottnak a védőoltásra kötelezését.

Minden olyan esetben, amikor azt gondoljuk, hogy az állam a kötelező védőoltás elrendelésével indokolatlan mértékben korlátoz alapvető jogokat, fel fogunk lépni

– mondta Takács Ádám. Ilyen esetként említette azt is, hogy megfosztották a végkielégítésüktől is azokat az egészségügyi dolgozókat, akiket az oltás elutasítása miatt elbocsátottak.

Bár ezek az emberek rendszerint megkérdőjelezik a vakcinák hatékonyságát, illetve kockázatosnak tartják azokat, a TASZ jogásza arra hívta fel a figyelmet, hogy a Semmelweis Egyetemtől a Magyar Orvosi Kamarán át az Egészségügyi Világszervezetig terjedő tudományos konszenzus van arról, hogy a védőoltások hatékonyak, az alkalmazásuk csökkenti a fertőzés tovább terjedését, és védi azokat, akik beoltatják magukat.

A jogász szerint mérlegelni kell, hogy azok, akik a vakcinát választják, jóval kisebb eséllyel fertőződnek meg és fertőznek meg másokat, ezért megalapozott lehet, ha az oltást elutasítók számára korlátozzák bizonyos szolgáltatások igénybevételét. Ez azonban nem terjedhet ki bármire.

Az olyan alapvető szolgáltatások, mint az egészségügy vagy az oktatás igénybevétele nem köthető védettségi igazolványhoz, mert ezek az alapjogok érvényesüléséhez szükségesek

– figyelmeztetett a TASZ munkatársa.

Az oltatlanoknak is joguk van a halasztható beavatkozásokra

Ilyen eset szerinte hazánkban, hogy fizetős koronavírus-tesztekhez kötik a halasztható egészségügyi ellátások igénybevételét azoknak, akiknek nincs védettségi igazolványuk. (Ebbe a körbe azok az ellátások tartoznak, amelyek nem az életveszély, illetve a súlyos vagy maradandó egészségkárosodás elkerülését szolgálják.) Takács Ádám szerint a szabályozás egyértelműen hátrányos helyzetbe hozza a legszegényebbeket, akik így nehezebben férhetnek csak hozzá az ellátásokhoz. De azokat is negatívan érinti az intézkedés, akiket egészségügyi okból nem lehet oltani. 

Az üggyel kapcsolatban az alapvető jogok biztosa is jelezte: az, hogy valaki rendelkezik védettségi igazolvánnyal, nem jelenti azt, hogy nem fertőződött meg a koronavírussal, és nem adhatja azt tovább. Valódi bizonyosságot az jelentene, ha mindenkit alávetnének PCR tesztnek, aki egészségügyi intézménybe kerül, és ennek költségét az államnak kellene állnia, mert akik nem tudják kifizetni a tesztek csaknem húszezer forintos árát, elesnek az egészségügyi szolgáltatásoktól.

A védettségi igazolványok kérdésével az Alkotmánybíróság is foglalkozott. A testület közel ezer indítványt kapott az ilyennel nem rendelkezőket érintő korlátozások miatt, de úgy határozott, hogy ez nem ütközik a hátrányos megkülönböztetés tilalmába. A TASZ jogásza szerint a fő probléma az Alkotmánybíróság határozatával az, hogy általánosságban ítélte meg a védettségi igazolvány szabályozását. A közel ezer beadványból kiemelt néhány élethelyzetet, de az egyedi indokok nem jelennek meg a határozatban, ezért azt feltételezhetjük, hogy ezeket nem is vizsgálta meg a testület. Így nem tért ki például arra, hogy mi a helyzet azokkal, akik betegség miatt nem tudják beoltatni magukat, mégis igénybe vennének valamilyen szolgáltatást.

Nyitókép: Védettségi igazolványok ellenőrzése a Szent István téri Bazilika előtti karácsonyi vásáron – Fotó: Róka László / MTVA Bizományosi